Rész
1 1| világért se adhatom én azt oda senkinek.~Ki akartam osonni
2 1| tudja fújni - nyújtottam oda kelletlenül a muzsikát -,
3 2| nagyot a szívem, s nyargaltam oda az ólhoz ész nélkül.~Az
4 2| észre se vettük! - tekintett oda édesapám. - Bizonyosan az
5 3| s ilyenkor azt mondták, oda van boszorkánymesterséget
6 3| sohase tudtam, hogy került oda, legalább most már azt is
7 5| üvöltözését. A szelek nagyon oda voltak szokva a padlásunkra,
8 5| magában az oroszlán, aki oda volt festve az óra számlapjára,
9 6| amikor a piacról hazajött, oda nem intett magához.~- Nézd,
10 6| amit én senkinek a világon oda nem adnék.~Pedig utoljára
11 6| Mégpedig a jó Istennek adtam oda egy napsugaras, orgonaszagú,
12 6| kinyújtóztatni egy kicsit.~Én is oda néztem, ahová a szobrok,
13 6| nagyfejû békácska éppen oda telepedett mindenféle bogárnépséggel
14 6| és ijedten pillantottam oda az oltárra. De mindjárt
15 10| asztalhoz.~Beesteledett, mire oda értem, ahol Csontos Szigfrid
16 12| az udvaron. Egy kis létra oda volt fektetve a fal tövébe,
17 13| Cigány-tó a város szélén volt, oda ballagtunk ki mind a hárman
18 14| gyerekek, nézzetek csak oda, milyen szép kalapos puli!~„
19 16| nem gyűszű - koppantottam oda az asztalhoz. Akkorát puffant,
20 17| piacra nézett. A kapuja is oda feketéllett ki, mint valami
21 17| lesz kukoricázni - súgnám oda Cintulának, s akkor veszem
22 18| iskolánk ablakából éppen oda lehetett látni az ajtajára.
23 18| de már akkor nem nézett oda. A képeket bámulta a falon.~
24 19| hajigálózott volna velük.~- Oda nézz! - villantotta közéjük
25 20| emlékezni, hogy õ vitte oda, mikor õ mindig a székre
26 21| esett. Tündérkém állította oda az ágyam fejéhez, hogy ébredéskor
27 21| megmondani, hogy találok oda az óbányába.~Kinéztem az
28 21| egész a régi mészégetõig. Oda már odalátszik a fekete
29 22| egészen jó helyen járok! Oda értem, ahová indultam: itt
30 23| drágáim arca, hogy futottak oda az öreg Titulászhoz:~- Hallotta,
|