Rész
1 3| annak, aki szereti.~Éhes voltam, mint a farkas, azt se tudtam,
2 4| de emennek a padlásán én voltam a gazda. Legjobban szerettem
3 4| keresetembõl. Mert azért, ha kicsi voltam is, foglalatoskodtam már
4 5| harapófogóval. Mikor készen voltam, akkor elölrõl kezdtem az
5 5| mûhelypad hasadékain. Bizonyos voltam benne, hogy az alatt törpék
6 6| gyémánt. Még abban is bizonyos voltam, hogy csakugyan õsök felejtették
7 6| gyerek a világon, mint én voltam akkoriban. Annyiszor jártam
8 7| hozzáfogni?~Már ebben én magam se voltam egészen biztos. Kicsit megzavarodva
9 8| készült. Persze nem a ködmönre voltam kíváncsi, hanem a tündérre.
10 9| de már akkor megint nem voltam rigó.~- Ohó, csacsikám -
11 9| rigónak?~Egyszerre fönt voltam a fán, az öreg meg fölnyújtotta
12 10| igazat megvallva, magam se voltam egészen tisztában vele,
13 12| fejemet a vánkosról, csak nem voltam benne bizonyos, hogy nekem
14 12| egészen kantáros legény voltam. Legalább majd most megmutatom,
15 14| Nemhiába hogy magános gyerek voltam a malomházban, sokáig az
16 14| többivel. Én is ilyenformán voltam a fiúkkal. Ha õk kint hányták
17 14| nagyeszû ember az.~Büszkébb voltam, mintha engem dicsért volna
18 16| kérdezze tőled:~- Tündérkém, jó voltam ma?~Tündérkém: már én csak
19 16| már nagyon okos fiatal úr voltam, tudtam, hogy a tündérek
20 16| is a magaméba. Félálomban voltam már, mikor hallottam, hogy
21 16| urasan viselte magát, és el voltam rá készülve, hogy tündérkém
22 19| nyomott a fejembe. Nagyon ki voltam békülve magammal, ahogy
23 20| tanító úr, de én tisztában voltam vele, hogy a kis csizmák
24 20| hogy se holt, se eleven nem voltam, mire sorra kerültem, és
25 21| embernek.~Most már aztán nem voltam benne biztos, hogy szeretnék-e
26 22| a jóakaratú embereknek!~Voltam én már éjféli misén eleget,
27 22| földre. Most már tisztában voltam vele, hogy micsoda hang
28 22| már akkor ajtóstul bent voltam a házban.~Persze olyan ház
29 23| egymást, mióta lábadozó voltam. Mert szülém nekem mindig
|