Rész
1 1| fülemülék, de én úgy éreztem, engem csúfolnak.~- Tudsz-e te
2 2| angyal kis ezüstcsengõje.~Engem hirtelen végigborzongatott
3 3| akkor szólal meg:~- No, engem is a legjobbkor vezérelt
4 3| bûbájost, hogy mért hív engem bárónak, de biz én inkább
5 4| értettem, hogy még a kakas is engem csúfol a sövény tetején:~-
6 4| az ügyetlen gyerek, aki engem hátba ne talált volna, mert
7 5| mikor a kemence se bánt engem.~- Kemence? - néztem rá
8 5| meg nem mentettek volna engem a Kese kalapos iskola-mûhelyétõl,
9 5| csóváltam a fejemet, hogy engem nem lehet bolonddá tenni.
10 7| vitte el a napot.~Hát hogy engem nem vitt el, azzal nagyon
11 8| amelynek el kell szakadni, hogy engem kincses nagy úrrá tegyen.
12 8| Titulász doktor, akiért engem szalajtott el édesanyám,
13 10| azt kívántam volna, hogy engem egész életében a karján
14 12| s a tündérke átengedett engem is a reggelizés örömeinek.
15 13| a fia helyett simogatott engem, én az apám kezét éreztem
16 14| Büszkébb voltam, mintha engem dicsért volna meg a tanító
17 14| köztük a szót, de ahogy engem meglátott, mindjárt felém
18 14| királyság, és jól érezte. A fiúk engem fogtak körül, mint valami
19 14| Mikor bejött a tanító úr, és engem szólított fel elsõnek, ránéztem
20 16| szólalt meg aztán hirtelen -, engem becsapott a Mitetszik ezzel
21 17| Küsmödi, és addig ne félj, míg engem látsz.~Mire kiértünk a piacra,
22 19| mondom -, akkor tán még engem is levinne egyszer a bányába.~-
23 20| mert az égbelátó csakugyan engem nézett. De olyan csúfondárosan
24 20| Hideg volt, mint a jég, engem mégis tûz gyanánt égetett.~-
25 21| csattogtatva a tölgyek.~Engem magamat elõre-hátra taszigált
26 22| olyan jókedvûen, hogy még engem is majd megcsalt. - Hiszen
27 22| majd megcsalt. - Hiszen engem el se eresztett a bányacsõsz
28 22| lehet, bárányka. Látod, engem mindig kinevetnek az emberek,
29 23| nyilván nemigen becsült engem.~Pedig már alig vártam,
|