Rész
1 1| Azt mondta, egész erdõre való madár van elbújva ebben
2 3| hogy te nagy nemzetségbõl való ember vagy?~- Hogyne tudnám.
3 3| vászonzacskót, amibe a subafestéshez való taplógombát szokta tartogatni.~-
4 4| fecskefiók, de nincs neki hozzá való szárnya.~Édesapám elment
5 4| Nem esett kezemre a vele való bánás sehogy se.~Szorított
6 5| fütyörészgetve varrogatta a juhbõrbõl való ruhákat:~- Nézze már, apja,
7 5| iskolát, se a másikat. Mire való az iskola? A sárgarigók
8 5| hasonlítanak a világon - ugyan mire való ilyen bolondságokat csinálni?~-
9 6| ez a nagy mohóság.~- Nem való az, fiam, hogy te minden
10 6| majd megtanítanak rá, mi való neked, mi nem. Addig pedig
11 8| váltig kerestem a megitatni való fürjfiókot a búzamezõkön.
12 9| volt az emberek elejébõl való. Hosszúra fölmagzott ugyan,
13 9| nagyon jó árát adnák. Úgyse való az ilyen szegény gyereknek.
14 10| akarok beállni.~- Nem neked való az, gyerekem - mondta gondba
15 10| legyintett:~- Inasnak nem való. Nagyon nagy hozzá a feje.
16 10| határozottan nem kovácsinasnak való - fejezte be a szemlét a
17 10| Úgy nézem, ez éppen neki való sihederke lenne. Nem nehéz
18 10| szép históriás könyvvel való egyedülmaradásnak. Ott volt
19 10| a kis cimborának magához való esze. Mert alighogy fölhúzta
20 15| IS SZORÍT~A nagy kalappal való történet egy kicsit gondolkodóba
21 16| már csak a Pajtás iránt való barátságból is haragot tartott
22 17| bõre szakadtáig.~- Így való ez, gyönyörûm, még a király
23 18| Éppen három embernek való neved van. Hol csinálok
24 19| urunk, hogy nem kuckóba való diák a kis bice-bóca. Tûz
25 19| útja. Meg nem is teneked való út az, öcskös.~Eszembe jutott,
26 19| kerítettem én neked ahhoz való gúnyát.~Takaros kis bányászruhát
27 20| karácsonyi szünet elõtt való nap írtuk, délelõtt. Bíztam
28 23| azs én kiskomám gúnyájából való. Volt nagy öröm, mikor hazsaértem
|