Rész
1 1| bácsi a harcsaszáját.~De bizony szólt ez még szebben is,
2 2| sövény ágai közül, de én bizony meg nem vigasztalódtam arra,
3 3| Megálljon csak kend! Én bizony ingyen el nem vehetem ezt
4 4| Arra Marika azt mondja: „Az bizony az én bátyókám, a Gergõ
5 4| temetõhöz, mint a városhoz, ott bizony leginkább csak magamformájú
6 4| Édesapám elment dolgára, de bizony nekem nem esett jól többet
7 7| liba, nincs semmi hiba! Én bizony már nem gondoltam, hogy
8 7| egész elállt a szava.~Nekem bizony eddig eszembe se jutott,
9 7| szívemen valót, hogy én bizony nem leszek diák.~- Hát mi
10 9| földecskéjébõl. Kettejük kenyerét bizony ki nem nézem belõle.~- Ha
11 9| mert egyszerre reggel lesz.~Bizony anyó maguknak se az ágyba
12 10| elkérkedni vele, hogy de bizony tele tudok már én irkálni
13 11| pápaszem drótjai. - Azokat bizony ne sirasd, mert megvannak.
14 11| úri házaknak dolgozom, úgy bizony.~Kevélyen intett a fejével,
15 13| vörösödve néztem le a lábamra - bizony az ujjaim kikukucskáltak
16 13| tanácskozott a két öreg, hogy bizony az angyalkáknak is elkelne
17 16| Fényeset, könnyût, finomat. Úgy bizony, ezüstgyûszûvel varrom én
18 16| ezüsttel jóllakom!~- Soká bizony - sóhajtott Malvinka, s
19 17| adta ingyen a portékáját. Õ bizony kipróbálgatta elõször a
20 19| valaha bányász volt. Én bizony azt hittem, hogy világéletében
21 19| izzadok még a melegtõl is.~S bizony mindjárt lekívánkozott rólam
22 20| belemártottam a tintába:~„Én bizony nem engedem az égbelátót,
23 22| lehet itt most már tenni? Bizony nem lehet mást, mint leülni
24 22| mondta szép értelmesen:~- Bizony, bányacsõsz, egy kis szalonnát
25 22| leheletével melengetni.~Bizony sose hittem volna, hogy
26 23| hogy jöttünk mink ide?~- Bizony, nem a magatok lábán, fiam.
27 23| a bányáról beszélsz, de bizony nem lettünk okosabbak a
28 23| szülém az üzenetemet.~- Úgy bizony, ludacska, téged nagy tisztesség
|