Rész
1 18| arra a napra, mikor a kis bice-bóca elõször kocogott be az iskolánkba,
2 18| nagy Cintula éppen a kis bice-bóca napján árulkodott ellene.
3 18| Cintula megszabadult. A kis bice-bóca mindjárt jót tett, mikor
4 18| mért nem jött fel veled?~A bice-bóca féloldalt szegte a fejét.~-
5 18| se.~- Én pedig csak olyan bice-bóca vagyok - tette hozzá egy
6 18| Van mit ennem - sietett a bice-bóca a megnyugtatással.~Belenyúlt
7 18| Jó az - mosolyodott el a bice-bóca -, csak sok legyen belõle.
8 18| nyitottam be az ajtót - hát a bice-bóca ott térdel a nagy tábla
9 18| hallottuk soha, se én, se a bice-bóca.~De még azt ki se bontogatta,
10 18| cukrászbolt kirakata. A kis bice-bóca pedig zavartan kapkodott
11 18| semmit. Hanem tudod mit, kis bice-bóca? Kar-tótágast állok a tiszteletedre!~
12 18| énnálam futósabb. Aki... nem bice-bóca.~A bûbájos Küsmödi toprongyos
13 19| kuckóba való diák a kis bice-bóca. Tûz volt az esze, gazdag
14 19| Péter apó - mondta a kis bice-bóca. - Egy bányában dolgoztak
15 20| hozták az újságot. Csak a kis bice-bóca hallgatott, akárhogy faggatták,
16 20| maradtunk számítósak. A kis bice-bóca meg én. Hanem miköztünk
17 20| inkább bízhattam, mert a kis bice-bóca betegnek látszott. Hóka
18 20| nem engedem az égbelátót, bice-bóca pajtás!”~Szépen kijavítottam
19 22| mohaágyon fekszik a földön a kis bice-bóca. Könyvei csomóban a feje
20 22| tenyerén a kenyérkarajt a kis bice-bóca elé. A gyerek mohón kapott
21 22| Kóstold csak, báránykám!~A kis bice-bóca beleharapott a kenyérbe,
22 22| kõdarabot a kezembõl.~A kis bice-bóca pedig úgy nyeldeste a falatokat
23 22| mondta hálálkodva a kis bice-bóca. - Te vagy a világon a legjobb
24 22| volna! - sóhajtott a kis bice-bóca.~Hallottam, ahogy az öreg
25 22| nagyapóka - felelte a kis bice-bóca -, én majd imádkozom addig.~
26 22| hallottam semmit, csak a kis bice-bóca suttogását. Bizonyosan az
27 23| a másik ágyon nem a kis bice-bóca fekszik? És nem Titulász
28 23| nyugodtan az ágyban, mint a kis bice-bóca. Majd aztán egyszerre mehettek
|