1-500 | 501-586
Rész
1 1| SZÓLÓ MUZSIKA~Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer
2 1| Jaj, fiúcska, csakhogy ez nem olyan körte-muzsika ám,
3 1| örömömben tátva maradt a szám. Nem tudtam, ma sem tudom, mit
4 1| kelletlenül a muzsikát -, nem értenek ehhez a lányok.~
5 1| ehhez a lányok.~Csakugyan nem tudta. A csöpp szájához
6 1| odább rántotta a kezét.~- Nem adom, enim mucita! - nézett
7 1| álomba is ríttam magamat.~Nem értek rá velem törõdni azon
8 1| pihe közé. Ott ugyan meg nem találja a húgicám, akármilyen
9 1| bár megtalálta volna, de nem is kereste soha többet!~
10 1| az imádságos könyvbe, s nem vette észre, mikor én az
11 1| de vézna ujjacskái már nem tudták megszorítani.~- Vidd
12 1| zizegtette a szemfödélkét.~- Nem kell, bátyókám, én még ennél
13 1| körte-muzsikát, és három napig nem is volt kedvem elõvenni.
14 1| erõlködtem, a körte-muzsika nem szólalt meg.~Hiszen az csak
15 1| Szívszakadva értettem meg, hogy már nem vagyok jó gyerek.~ ~
16 2| mulatságom volt. Persze nekem nem az orrom fogta a cinegét,
17 2| közül, de én bizony meg nem vigasztalódtam arra, hogy
18 2| mit ámít ilyen mesékkel.~- Nem mese az, Márton szomszéd -
19 2| fortyant föl az öreg. - Nem úgy van ám az a cinegekirálynál,
20 2| ahogy a markomba vettem. De nem haragosan csittegett, csak
21 2| kirebbent a kezembõl, de nem surrant el mindjárt. Háromszor-négyszer
22 2| Messzi Gyurka mondott:~- No, nem tudom, nem szalajtottam-e
23 2| mondott:~- No, nem tudom, nem szalajtottam-e el a szerencsemadárral
24 2| Ettõl fogva aztán napokig nem tudtam magamról semmit.
25 2| mind a madarat hajszolta.~Nem ért az semmit. A madár felröppent,
26 2| egymáshoz reszelte, de látni nem láttam, mert a szememet
27 2| láttam, mert a szememet nem mertem kinyitni.~S ekkor
28 2| szemmel nézett maga elé.~De nem is kellett segítség az én
29 2| lelkem gyermekem? Hiszen nem volt itt senki.~- Dehogynem
30 2| szakállas cinegének hívják.~Nem szóltam semmit, de tudtam,
31 3| szülémnek, hogy az étvágyammal nem lehetett bírni. Mindig azon
32 3| etetni a beteg gyereket? Hát nem tudják, hogy egyszerre elváltozott
33 3| kívül soha senki emberfia be nem tette a lábát. Az a híre
34 3| Néha fél-fél esztendõkig nem lehetett látni, s ilyenkor
35 3| mákos rétes is megkeseredik. Nem is mert véteni Küsmödi bácsinak
36 3| ködmönnyak mögé. Magamagát nem féltette a vén szégyentelen,
37 3| õ is galambbá változik.~Nem ám, inkább odatelepedett
38 3| daruháj, ~majd meggyógyul, ~ha nem fáj. ~Varjúháj, ebfül - ~
39 3| hiszi, hogy Küsmödi bácsi nem éri be az ilyen szegényemberes
40 3| meg kell neki adni. Meg nem állt, míg csak krumplit
41 3| látott a bográcsban. Nekünk nem jutott belõle más, csak
42 3| fogna benne egy egeret.~- Nem ám.~- Mégis meg kell ezt
43 3| nyugtassa szegényt. Biz annak nem kellett létra a dinnyeszedéshez.~-
44 3| létra a dinnyeszedéshez.~- Nem arról beszélek én, Márton -
45 3| bûbájosnak.~- Azzal már nem szolgálhatok - nevette el
46 3| õseid kincsét, de egymagam nem bírok hozzájutni, hanem
47 3| rávezetlek. Itt a kezem, nem borjúláb.~- No, nem - csóválta
48 3| kezem, nem borjúláb.~- No, nem - csóválta meg apám a fejét. -
49 3| tökön élõ subanyomorító! Hát nem terajtad akartam én segíteni,
50 3| kend! Én bizony ingyen el nem vehetem ezt a nagy jóakaratát.
51 3| Egészen addig, míg a vállára nem terített apám egy üres vászonzacskót,
52 4| kicsit meg van roggyanva, az nem baj. A megtépázott tetõ
53 4| malomházat malomvárnak. Nem sokkal voltak azok omladozóbbak
54 4| falon.~Soha, míg a kincsrõl nem hallottam, nekem eszembe
55 4| hallottam, nekem eszembe nem jutott, hogy az ember nyáron
56 4| Három lyukas tarisznyába nem férne, amennyi pénzt keres
57 4| vallottam ki nekivörösödve. Azt nem mertem kimondani, hogy akkor
58 4| dolgára, de bizony nekem nem esett jól többet a dolog.
59 4| mezítlábasságom, de hát nem dughattam el a lábam sehová.
60 4| nekem a magam baja, ha õ nem csúfolódik is. Hiába kiabált
61 4| rajta a napsugár. Bezzeg nem csúfolódott most a kakas,
62 4| egy garast! Mert én ugyan nem adok többet neked, hiszen
63 4| többet neked, hiszen csak nem tolsz talicskát sarkantyús
64 4| hogy még cserepe se maradt. Nem is mertem azóta se a házuk
65 4| ketyegte otthon az óra, de nem volt most már semmi örömöm
66 4| kellett húzni.~Kenyér után nem járhattam sarkantyús csizmában,
67 4| gyepszélre métázni. Persze nem volt az az ügyetlen gyerek,
68 4| mert sarkantyús csizmában nem lehet szaladni. Indultam
69 4| hát sarkantyús csizmában nem lehet pillét fogni.~Folyt
70 4| kapálni sarkantyús csizmában!~Nem macskaugrásnyira volt hozzánk
71 4| lennék én többet báró!~- Nem gyõzöm nézni ezt a szép
72 4| az óriások vasbuzogánya. Nem esett kezemre a vele való
73 4| kiáltottam el magam, nem tudom bizonyosan, hogy örömömben-e
74 5| betemették a malomházat, nem lehetett mozdulni se ki,
75 5| hétköznapok, lelkes állat nem vetõdött felénk soha, s
76 5| vetõdött felénk soha, s nekem nem volt egyéb mulatságom, mint
77 5| aranykoronája. Persze az ember nem láthatja színrõl színre
78 5| hanyatt, hogy az igazán nem illett egy királyfihoz.~
79 5| beleverni a szögeket, de ez nem nagyon tetszett, mert a
80 5| volt õket.~De nemcsak nekem nem tetszett ez a mulatság,
81 5| félek, hogy szegénykémnek nem egészen úgy szolgál az esze,
82 5| pápaszemét, és azért sírt, mert nem volt, aki föladja neki,
83 5| aki föladja neki, le meg nem szaladhatott érte, mert
84 5| érte, mert pápaszem nélkül nem látta lefelé az utat. Nagyon
85 5| Kese kalaposról, de azok nem voltak valami szívvidámító
86 5| Kese kalapos iskolájába nem kellett se könyv, se irka.
87 5| míg egészen írástudóvá nem vált bele. Meg lehetett
88 5| betût, csak az ipszilont nem. Arról azt tartotta a kalapos,
89 5| tartotta a kalapos, hogy az nem magyar betû, s azt nem is
90 5| az nem magyar betû, s azt nem is tanította. Aki az õ iskolájában
91 5| ipszilonnal. Az õ deákjai nem azt kérdezték egymástól:
92 5| hogy: hogi vagi?~Én azonban nem találtam szép játéknak se
93 5| vércsefészekben, de ezért ugyan nem érdemes iskolába járni.
94 5| Persze a Küsmödi kincsei meg nem mentettek volna engem a
95 5| ha drága jó édesanyám meg nem ment. De õ az ölébe húzott,
96 5| bozontomat:~- De ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet
97 5| ablaka egész télen át ki nem engedett. S az a befagyott
98 5| gonosz, makacs betûk, amelyek nem akartak szót fogadni tanítómesteremnek
99 5| csóváltam a fejemet, hogy engem nem lehet bolonddá tenni. Tudom
100 6| addig szaladtam, míg meg nem fogtam.~Szülém nagyon örült
101 6| Az édesapámnak azonban nem nagyon tetszett ez a nagy
102 6| tetszett ez a nagy mohóság.~- Nem való az, fiam, hogy te minden
103 6| megtanítanak rá, mi való neked, mi nem. Addig pedig majd szétnézünk
104 6| hanem külön-külön esszük, nem ronthatjuk el a gyomrunkat.~
105 6| a piacról hazajött, oda nem intett magához.~- Nézd,
106 6| könyvet. - Csak apádnak most nem kell mutatni, lelkem, mert
107 6| mutatni, lelkem, mert ez nem nagyon tanulságos könyv,
108 6| benne. Bizonyos pedig, hogy nem erre csinálták ezt a tarsolyt.
109 6| ingecském ujjába.~Közelrõl nem ragyogott úgy, de ha napnak
110 6| mégis azt hiszem, más ember nem tartotta volna kincsnek.
111 6| lettek volna.~Azt hiszem, nem volt még olyan boldog gyerek
112 6| Tündérországban, amennyiszer akartam, nem kellett féltenem senkitõl
113 6| üvegcserepet? Már látom, nem nyughatsz addig, míg meg
114 6| nyughatsz addig, míg meg nem vágod vele magadat.~Én csak
115 6| én senkinek a világon oda nem adnék.~Pedig utoljára mégiscsak
116 6| maga elé nagyon szomorúan.~Nem tudtam, hogy mi bánata lehet
117 6| azzal az üvegcseréppel? Nem tudod, hogy az Isten házában
118 6| kincset, az öreg Gáspár nem ébredt fel, és én elégedetten
119 6| bogárnépséggel vacsorázgatni, és nem mertem tõlük kimenni.~„Megvárom,
120 6| tányéron, de a gyémántom nem volt ott.~ ~
121 7| A MAGYAR TÜNDÉR?~Szó ki nem mondhatja, milyen büszkén
122 7| semmi hiba! Én bizony már nem gondoltam, hogy megkerülsz.
123 7| megkerülsz. Az apádéknak nem mondtam ugyan, de a Mitvisznek
124 7| arra világéletemben soha rá nem tudtam jönni. Pedig gyerekkoromban
125 7| Ha apám a kerekítőkést nem találta, vagy a macska elveszett
126 7| a napot.~Hát hogy engem nem vitt el, azzal nagyon ki
127 7| menjek. Mert ha soha meg nem kentek még fahájjal, most
128 7| beköszöntőt kezdett, de szülém nem várta ennek végét, csak
129 7| de tudtam, hogy most már nem kell félnem a mogyorófahájtól.~
130 7| félnem a mogyorófahájtól.~Nem is bántott az apám egy ujjal
131 7| gólyafészekben töltötted az éjszakát?~Nem felelhettem mindjárt, mert
132 7| barátfülét, hogy egy hang ki nem szabadulhatott a számon.~-
133 7| türtőztette apámat -, csak nem kívánja, hogy szeme láttára
134 7| istenadta gyereke.~Hanem hát nem sült még a világon akkora
135 7| szívében úgy érezte, hogy nem egészen volt az álom, amit
136 7| az álom, amit láttam. De nem merte kimondani, míg meg
137 7| merte kimondani, míg meg nem hallotta, hogy apám mint
138 7| szívemen valót, hogy én bizony nem leszek diák.~- Hát mi leszel,
139 7| érteni kell hozzá. Csak azt nem tudom, hol veszel hozzá
140 7| csudálkozásomban, hogy én ezt eddig föl nem értem ésszel!~- Persze,
141 7| értem ésszel!~- Persze, nem minden ködmönben lakik tündér,
142 7| egyszer olyant mondasz is, ami nem igaz, a ködmöntündér tüstént
143 7| apám komolyan. - Hát csak nem gondolod, hogy majd a tündér
144 7| hurcolnod a ködmönt, míg el nem rongyosodik, akkor aztán
145 7| gerendaszögön.~Ez ellen igazán nem vethettem semmit se. Kezet
146 8| Küsmödi minden kincséért el nem mozdultam volna édesapám
147 8| a ködmön készült. Persze nem a ködmönre voltam kíváncsi,
148 8| az majd bele a ködmönbe.~Nem adtam volna egy fészekalja
149 8| de hát a csodaködmönrõl nem volt szabad beszélnem. Így
150 8| látja az ember, akkor már nem tündér, hanem köd a vízen,
151 8| bántsanak. Azóta persze nem láttam annyi tündért, de
152 8| sületett bárány. Tudod, nem látok mán jól ezzsel azs
153 8| No de mán most mindegy, nem kergethetem vissa világgá
154 8| világgá a kis ártatlant. Nem igazs, ifjú Árgyélus királyfi?~-
155 8| belül kerülni a kisajtón és nem várni be a tündérek sereglését.~„
156 8| el, te bolondos gyerek, nem vagyok én szomjas, s ha
157 8| meleget, mindig mosolyog, soha nem kényeskedik.~Utoljára rákerült
158 8| Hanem a ködmöntündér csak nem mutatkozott, akárhogy lestem.
159 8| lelkendezve hívtam be. Nem akartam elszalajtani a tündért,
160 8| csikófarok van még, ezt már nem hagyom itt. Inkább gyere
161 8| majd hamarabb kiszaggatjuk.~Nem telt bele egy fohászkodásnyi
162 8| de Márton szûcs azt már nem mondta meg. Szép nyugodtan
163 8| hallottam elõször ezt a szót, nem értettem, mit tesz, de mégis
164 8| és azt hittem, hogy ez nem is lehetett volna másképp.~
165 8| temetõt,~s az öreg szûcs már nem panaszkodik,~az öreg szûcs
166 9| úgyse támasztjuk föl, aztán nem sírhatja magát agyon az
167 9| nélkül maradt fagallynak?~- Nem úgy van az - feddõzött a
168 9| a keresztapám -, hiszen nem is kéri az ifiurat tudtommal
169 9| Gergõ gyereket princnek?~- Nem gondoltam olyasmire - mondta
170 9| Kettejük kenyerét bizony ki nem nézem belõle.~- Ha neki
171 9| semmi is elég.~- De hát nem jobb volna, ha magának maradna
172 9| embert, mint én vagyok.~Ez nem volt nagyon kecsegtetõ ajánlat,
173 9| ajánlat, mert keresztapám nem volt az emberek elejébõl
174 9| elfutni a telkes gazdaságtól.~Nem volt messze a keresztapám
175 9| sopánkodásban volt a jó lélek, hogy nem fõzött ebédet, mert nem
176 9| nem fõzött ebédet, mert nem tudta bizonyosan, hogy jövünk-e.~-
177 9| hogy jövünk-e.~- Mármost nem adhatok egyebet egy karéj
178 9| mondtam én fanyalogva, mert nem egészen ilyennek képzeltem
179 9| haragosan közbevágott:~- Nem kell az a nagy eszem-iszom.
180 9| gyerek, hogy egy falat le nem menne a torkán. Aztán meg
181 9| kordéra, de már akkor megint nem voltam rigó.~- Ohó, csacsikám -
182 9| az öreg telkes gazda -, nem úgy lesz az! Fogadást kötöttem
183 9| rigó még olyan keservesen nem fütyült, mint amilyen keserves
184 9| kellett, míg csak a kosár tele nem lett. Ha elhallgattam egy
185 9| szép nótádnak!~Egy harapás nem volt sok, annyit nem kaptam
186 9| harapás nem volt sok, annyit nem kaptam a körtébõl. Igaz,
187 9| kóstolt bele.~- Napvilágon nem jó körtét enni - tette föl
188 9| hiszen látod, milyen elesett. Nem kell annak most már semmi
189 9| erõt. Ohó, a ködmönömet nem engedem!~Moccanás nélkül
190 10| inasnak akarok beállni.~- Nem neked való az, gyerekem -
191 10| gondba borult arccal. - Nem tudsz te úgy ordítani, mint
192 10| mint az inasok szoktak. Nem gyõzöd a gyönge tüdõddel.~
193 10| tûnõdött el -, hogy annál nem kell olyan sokat ordítani,
194 10| egy nyújtódeszkát. S hogy nem is deáknak akarnék én beállni,
195 10| kelletlenül legyintett:~- Inasnak nem való. Nagyon nagy hozzá
196 10| Nagyon nagy hozzá a feje. Nem szeretem a nagy fejû gyereket,
197 10| jobban összefogja.~- No, itt nem sok szerencsével jártunk,
198 10| fiának.~Hát azért se maradok. Nem hagyom szögön lógni a ködmönt,
199 10| gyönyörû volt ezt látni. Nem is hagytam békében szülémet,
200 10| békében szülémet, míg be nem szólt félénken, hogy kellene-e
201 10| a lába meg torzsa.~- Nem gyõzné szusszal.~- Elfújná
202 10| Elfújná a fújtató.~- Nem, egész határozottan nem
203 10| Nem, egész határozottan nem kovácsinasnak való - fejezte
204 10| neki való sihederke lenne. Nem nehéz mesterség az övé,
205 10| nehéz mesterség az övé, nem erõ kell hozzá, csak ész.~
206 10| kalapácsot, se a gyalut el nem bírná - mondta elégedetten -,
207 10| is.~Csorbóka úr csakugyan nem fösvénykedett a tudományával.
208 10| nyalánkságot abban az idõben nem árultak.~- Hát a könyvek,
209 10| túlságosan okos ember, azt nem szolgáljuk ki. Érted-e,
210 10| Érted-e, kisfiam?~No, ezt nem volt nehéz megérteni. Csorbóka
211 10| lábát a sok semmittevésben, nem nagyon kellett ugrálnia
212 10| kezét.~A rettenetes oroszlán nem nézhetett csúnyábban, mint
213 10| furfangos mosollyal.~Erre már nem sok szót vesztegettem, hanem
214 10| mézeskalács mogyoróval.~Nem ért az semmit, úgy jött
215 10| akarta megvenni. Utoljára már nem is kérdezõsködtek, csak
216 10| akkorra egy morzsa mézeskalács nem maradt a másik asztalon.
217 10| fülemen töltötte a mérgét, és nem éppen barátságosan adta
218 11| MALVINKA~Nem mondhatnám, hogy könyvkereskedõi
219 11| vizébe, ha egy madárka rá nem száll a karomra.~Odatekintek,
220 11| karomra.~Odatekintek, hát nem madárka az, hanem kezecske.
221 11| kezecske, hogy annál a pintyõke nem lehet könnyebb. A kezecskéhez
222 11| mihozzánk, mert ilyen késõn nem engedhetlek egyedül bolyongani
223 11| éreztem, hogy ez az öreg néni nem lehet más, mint a ködmöntündér.
224 11| ködmöntündér. Az ideje ugyan nem lett volna még itt, de bizonyosan
225 11| csörög-e benne a kincs. Nem csörgött, csak zizegett.~
226 11| láttam olyan kis házat. Nem is ház volt az, csak házacska,
227 11| volt az, csak házacska, és nem ajtó volt rajta, csak ajtócska
228 11| a tündér, és én kezdtem nem érteni a dolgot. Minek õneki
229 11| tündér ujjára esett - és ó, nem aranyszínû volt rajta a
230 11| semmilyen aranykörmû kéz nem csinálhatta volna ügyesebben.
231 11| S ebben a percben igazán nem jutott eszembe, hogy az
232 11| meséimben a tündérek soha nem ettek libamájat - úgy gyúrtam
233 11| megszólalt:~- Hát te, pajtás? Nem vagy éhes?~- De még egy
234 11| kacajocskája újra felcsendült.~- Nem téged értettelek, kisfiú.
235 11| s nekem megint kezdett nem tetszeni a dolog.~„Vaskörme
236 11| Pajtás, ne, kisfiú.~Õ maga nem evett semmit, s ezen egy
237 11| tudom már, mire gondoltál! Nem köröm volt az, te bohóka,
238 11| felelni:~- Mel... mel...~- Nem mel... mel..., hanem mai...
239 11| csöpp karosszékben, amelyrõl nem ért le a lába a földre.~-
240 11| ért le a lába a földre.~- Nem ismerem, akit emlegetsz,
241 11| siettem a megnyugtatással.~- Nem az az. Szép Meluzina egy
242 11| tündéreken jár az esze. Én nem ismerem a tündéreket, fiúcska.
243 11| tündért sem ismerem. Én nem a Meluzina vagyok, én a
244 11| vagyok, a kisruha-varrónõ. Te nem hallottad még a hírét a
245 11| hírét a Malvinkának? Persze, nem is hallhattad, mert én csak
246 11| ha már az öreg néni maga nem tündér is, legalább tündéreknek
247 11| szakálla nõtt, s már akkor nem is a Pajtás macska volt,
248 12| a kanapé mellé - emelni nem nagyon bírta -, arra fehér
249 12| hogy tej, hanem a feketérõl nem tudtam, hogy kávé. A malomházban
250 12| hogy kávé. A malomházban nem volt járatos ilyen elõkelõ
251 12| idõben a kávézgatás. Hát nem csoda, ha most arra gondoltam,
252 12| fejemet a vánkosról, csak nem voltam benne bizonyos, hogy
253 12| Hát hiszen a mosakodásban nem is lett volna semmi hiba,
254 12| széjjelébb meredezett.~- Nem jó lesz úgy, gyermekem -
255 12| egy kis lábas tükröt. - Nem uras. Az urak nem szoktak
256 12| tükröt. - Nem uras. Az urak nem szoktak sündisznót hordani
257 12| kiskefével, nagykefével, csak nem ért az semmit. Mire az egyik
258 12| Jaj, kis Gergõ, az urak nem így szokták ám! Tányéron
259 12| vörösödtem szégyenletemben, ámbár nem nagyon értettem a dolgot.
260 12| virágra locsolod a vizet, nem a lábad szárára.~Kicsit
261 12| vakondok, de én tudtam, hogy nem vakondok az, hanem valóságosan
262 12| van varázsolva, és addig nem kapja vissza az emberi alakját,
263 12| emberi alakját, míg meg nem találja a két gyémántszemet,
264 12| kincset ismer a föld alatt, de nem beszél róluk senkinek se,
265 12| hiszen nincs neki szeme, nem látja, akármit csinálok” -
266 12| nem-e a földvári herceg, nem tudom, de az bizonyos, hogy
267 12| nevethetnékje lesz.~Persze arra nem gondoltam, hogy éppen ebéd
268 12| szaladtam a villával.~- Az nem uras, kis Gergõ - nézett
269 12| zavarodottan - éppen... éppen azt nem tudom...~- Mit nem tudsz?~-
270 12| éppen azt nem tudom...~- Mit nem tudsz?~- Azt nem tudom,
271 12| Mit nem tudsz?~- Azt nem tudom, hogy... hogy mit
272 12| kutya mezítláb.~De aztán nem értem rá, mert ki kellett
273 12| mesterségben kitelt az esztendõm, nem gyõzte a kezét csókolni,
274 12| visszaparancsolta õket:~- Nem gyöttök vissza mingyárt
275 13| küszöbét.~Biz én aligha el nem szaladok, ha Malvinka nem
276 13| nem szaladok, ha Malvinka nem fogja oly erősen a kezemet.
277 13| Szerencsére a tanító úrnak nem a fejem szúrt szemet, hanem
278 13| hogy kisegítse a bajból. Nem tudtam ugyan, hogy Malvinka
279 13| vékony cérnaszálhangon:~- De nem cseléjem ám el vele a csidmámat!~
280 13| volt vele megelégedve, az nem győzött eleget hálálkodni
281 13| foltokat tud vetegetni, hogy nem látsik tőlük a bocskor.~
282 13| látsik tőlük a bocskor.~Nem tudott az ez istenadta Cötkény
283 13| rábiccentett a fejével:~- No, az nem nagy dolog!~De olyan furfangosan
284 13| mindjárt arra gondoltam: nem lesz ennek jó vége.~Nem
285 13| nem lesz ennek jó vége.~Nem is lett. Egy hét múlva készen
286 13| kérem alássan, már én errõl nem tehetek, kérem szépen. Engedelmet
287 13| Igaz, hogy az én nevemet nem tudja, de azért mégiscsak
288 13| mezõkre, amiknek kék bársonyán nem szoktak csizmában futkározni
289 13| Mert egyéb csizmája még nem volt neki annál, amit azs
290 13| neki. Mert tudja, mester, nem akarom ilyen fiatalon elkényestetni.~
291 13| be a képét:~- Csakhogy én nem a rajkót gondoltam ám. Az
292 13| nagy Báró, se a kis Báró nem sokat értett ebbõl a beszédbõl.
293 13| sátorfáját, azt mondta, nem akar útjában lenni az angyalkának.
294 13| elkap a markoláb.~Hát én nem is néztem volna ki kerek
295 13| csizma a gyereknek.~Persze én nem tudtam errõl semmit, szentül
296 13| kopasz homlokát.~- Hisen nem kell mindnyájának - hunyorított
297 13| a sögrül. Akire szükség nem less, azs ott marad.~Gáborka
298 13| olyan megbékélt szívvel nem járogatott a templomba,
299 13| ismerem a magam munkáját.~- Nem a Gáborka hordta ám el a
300 13| mikor hazaértem, többé már nem uraságból csókoltam meg
301 14| maradtam az iskolában is. Nem tudtam sehogy se közéédesedni
302 14| egyedül maradtam. Se én nem kerestem a fiúk barátságát,
303 14| Ezt a tudományát ugyan nem mutatta be soha, de én elhittem
304 14| Cintulának, de énrajtam az már nem segített. A puli nevet többet
305 14| A puli nevet többet le nem lehetett rólam mosni. De
306 14| magam, hogy se fût, se fát nem tudtam mondani. Se akkor,
307 14| Akárhogy tudtam a leckét, ki nem tudtam a számat értelmes
308 14| belefakultam már. Tündérkém ugyan nem vette észre, se szülém,
309 14| át Gyurka bácsinak, mert nem engedett szóhoz jutni, mikor
310 14| mondtak rólad, Gergõ deák. Nem lesz már belõled kukoricacsõsz,
311 14| belõled, tej-e vagy túró. Hát nem jót mondott rólad. Se tej,
312 14| ujjával. Nyilván világéletében nem beszélt még ennyit egyfolytában.
313 14| magammal, Gyurka bácsi, csak nem merem elõadni - törtem el
314 14| öcsém, hogy errõl elõbb nem szóltál! Tudok ám én orvosságot
315 14| ellen ez a nagyeszû ember.~Nem tudtam tisztán látni, mikor
316 14| a bársony, míg a zsír ki nem verte! Meg volt ez festve
317 14| bakacsinfeketére, míg a penész ki nem szívta belõle a festéket!
318 14| selyempántlikája, míg az egér le nem rágta róla. Vadonatúj kalap
319 14| juhászbojtárrá cseperedtem!~- Föl nem tenném száz forintért -
320 14| fejemre az egyszer volt, hol nem volt kalapot. Király a fia
321 14| kalapot. Király a fia fejére nem teheti olyan büszkén a koronát.~-
322 14| kvártélyom falán nincs tükör - rá nem ismernél magadra, ha belenéznél.~
323 14| elõvettem a hónom alól a pörgét. Nem akartam, hogy Malvinka néni
324 14| mondtam neki:~- Ha elég nem volt, szóljál máskor is.~
325 14| Fölcihelõdött a nagy Cintula, de nem szólt se jót, se rosszat,
326 14| mintha kicseréltek volna.~De nem is vártam ám vasárnapot,
327 14| újságoltam büszkén -, nem vagyok már puli!~Erre aztán
328 14| a világ csúfjára. Csak nem gondolod, te csacsi, hogy
329 15| hátha vallana valamit, de nem volt azon még egy feslés
330 15| velem a tündérke, hogy ez nem uras. Ebben az egyben nem
331 15| nem uras. Ebben az egyben nem engedtem neki. Azt mondtam
332 15| a fogadásomat pedig meg nem szeghetem.~- Makacs vagy,
333 15| és ilyenkor a tündérke nem tudott mást tenni, mint
334 15| feleletekért.~Attól igazán nem kellett tartanom, hogy ki
335 15| mert ha szemembe tűz a nap, nem látom a labdát. Pedig nem
336 15| nem látom a labdát. Pedig nem a naptól akartam én elfordulni,
337 15| kieresztem a gombot a nyakán.~Nem ért az semmit, most meg
338 15| Az ám, csakhogy a ködmön nem ereszt. Mentől jobban kapálódzom,
339 15| megsimogatta a ködmönt, amely nem szorított már egy csöppet
340 15| kapaszkodtak bele. Nekem nem jutott belőle semmi, szülémmel
341 15| szülémmel fogództam össze, aki nem győzött hálálkodni, hogy
342 15| mint a tűz. S csak azért nem vallottam be szülémnek,
343 15| leghaszontalanabb kisfiú, mert nem akartam megrontani az örömét.
344 15| megrontani az örömét. Szegény, nem tudott hová lenni a boldogságtól,
345 15| tapasztáshoz is, s ha ránk nem estellik, tán még most is
346 15| gondoltam félálomban, és nem ijedtem meg egy csöppet
347 16| rossz fiúnak lenned - ugye, nem csúfolod ki a te együgyű,
348 16| drága tündérkém, te hát nem tudod, hogy mikor a te nevedet
349 16| tudtam, hogy a tündérek nem úgy röpködnek az ember körül,
350 16| azzal is, hogy a kincsek nem hevernek úton-útfélen, mint
351 16| ólomdarabot.~- Buzogány ez, nem gyűszű - koppantottam oda
352 16| papucskája orrával -, majd nem sokáig kínozol már!~Mosolygás
353 16| jóllakik a kis medve, hogy már nem fér bele több ezüstpénz,
354 16| Malvinka néni, csak magának nem tudott szépet varrni.~S
355 16| jobban tudott, mint valaha.~- Nem tudok szólni, mert tele
356 16| van neki!~Azon az estén nem is gyõztem Malvinkát hazavárni.
357 16| s hogy föl ne ébresszen, nem gyújtott lámpát. Különben
358 16| keze a levegõbe emelve: nem gyõz gyönyörködni a drága
359 16| rajta kívül talán senki nem is tudott a világon:~Zengenek
360 16| olyan gyûszû, amilyen még nem volt a világon senkinek,
361 16| Gyurka bácsi szeme azonban nem szokta észrevenni az efféle
362 16| az öreg puli csakugyan nem gurult elõ a füttyszóra.~-
363 16| csodálkozva -, hát a Mitvisz?~- Nem visz az már semmit se -
364 16| mondja, kié ez a kutya? Nem kutya az, hé, mondom neki,
365 16| megy az, azt mondja õ. De nem úgy van az, mondom, mert
366 16| mért fizette volna, mikor nem tartozik vele? De igenis
367 16| a Mitviszt a rabságból.~Nem bírta magát türtõztetni
368 16| kutyák ellen. Azt mondta, nem uras teremtések. A pulit
369 16| teremtések. A pulit meg végképp nem szerette.~No, én annál jobban
370 16| elmondtam tündérkémnek, nem felelt rá semmit, csak az
371 16| Szorít, is nehéz is, nyilván nem igazi ezüst.~- Nem hiszem
372 16| nyilván nem igazi ezüst.~- Nem hiszem én azt, tündérkém -
373 16| már kezd sárgulni. De én nem hagyom ám magam bolonddá
374 16| szemét, ha a pénzemet vissza nem adja.~Abban a nyomban föltette
375 16| mikor a gazdáját meglátta. Nem volt valami értelmes mondás,
376 16| vagy maga jószántából, azt nem tudom, de annyi bizonyos,
377 16| volna, ha a csõsz oldalba nem figyelmezteti egy kicsit
378 16| mert úgy éreztem, hogy nem egészen urasan viselte magát,
379 17| amelyik mindig enni kér. Nem is csoda, ha azon a helyen
380 17| rózsaszín húsos szalonnát nem látok, mint azon a szép
381 17| ilyen kakastejes kenyeret nem eszel ám otthon még pünkösd
382 17| csókaszemû Fajki bácsi meg nem állhatta, hogy az ökölnyi
383 17| Hej, istenkém, ha el nem vetted volna, az én fiam
384 17| volna már!~Támadi bácsi már nem adta ingyen a portékáját.
385 17| zsírral a csizmáját, hogy ki nem heverte halálos holtáig,
386 17| hallottam, mert nekem arrafelé nem volt járásom. A fiúk csak
387 17| legényke, és kocogtában nem nagyon nézett a lába alá,
388 17| a fejedet!~A fejét ugyan nem kapta le, csak a kalapját,
389 17| a vasvilla.~- No, ezzel nem jó lesz kukoricázni - súgnám
390 17| Köszönjük szépen, de ebben nem találni azt, amit én keresek.~
391 17| Mert azt magam is sokért nem adnám, ha megláthatnám.~-
392 17| hagyta rá Cintula -, de nem ilyenfajta tojásban tanyázik
393 17| gyerekek, akik még eddig nem sokat értettek az egész
394 17| ajánlotta Cintula.~- Mondom, nem eladó - kaffogott mérgesen
395 17| vághatna Cintulához, s mivel nem esett egyéb a keze ügyébe,
396 17| édesanyátok kötõje után!~No, nekem nem kellett erre valami különös
397 17| parancsot Cintula.~- Én nem megyek - mondtam ijedten. -
398 17| belõlük a húszasokat.~- Nem bûbájos Küsmödi ez, hanem
399 18| öreg, egy kürtszóval meg nem károsította volna a várost.
400 18| tülökszótól egy álló óráig nem lehetett szót érteni az
401 18| minden deákgyerek.~Azért nem volt szép, hogy a nagy Cintula
402 18| kilencvenötöt dudált.~A tanító úr nem jött ki a sodrából, mert
403 18| kész-e már a dolgozatod.~Nem volt kész, de Cintulát nem
404 18| Nem volt kész, de Cintulát nem olyan fából faragták, hogy
405 18| alatt mankó van a gyereknek. Nem is annyira ment, mint inkább
406 18| Hát az édesapád mért nem jött fel veled?~A bice-bóca
407 18| kevesebb legyen a hely.~- Ide nem ül! Ide nem fér!~Pálistók
408 18| hely.~- Ide nem ül! Ide nem fér!~Pálistók Peti most
409 18| Tanító úr, kérem, ez nem jó - jelentette olyan komolyan,
410 18| tetszett, mint az íze.~„No, én nem szeretnék kökényt ebédelni” -
411 18| Persze az iskola körül most nem volt egy lélek se. Csöndesen
412 18| buktát.~Nézte, nézte, de nem nyúlt hozzá, se nem szólt
413 18| de nem nyúlt hozzá, se nem szólt semmit. Közelebb toltam,
414 18| Közelebb toltam, de már akkor nem nézett oda. A képeket bámulta
415 18| szoktatok buktát sütni?~- Itten nem szoktunk. Otthon anyáméknál
416 18| kiharapta nekem, mert azt nem szerette.~Eszembe jutott,
417 18| suhintott leves volt az ebéd, és nem hozhattam semmit. Hanem
418 18| nagy Cintula csak azért nem tudta megcsinálni a kar-tótágast,
419 18| megcsinálni a kar-tótágast, mert nem akarta. Valaki megsúgta
420 18| hogy a kis bice-bócának nem lehet nagyobb fájdalom a
421 18| Azt hiszem, soha olyan jók nem voltunk az iskolában, mint
422 18| énnálam futósabb. Aki... nem bice-bóca.~A bûbájos Küsmödi
423 18| kõvel meghajított varjak. Nem féltünk már tõle, csak nem
424 18| Nem féltünk már tõle, csak nem akartuk, hogy haragudjon.~ ~
425 19| PÉTER APÓ~Nem telt bele egy hét se, mikor
426 19| belátta a tanító urunk, hogy nem kuckóba való diák a kis
427 19| szaladjvári nevet.~Egyszer azonban nem az öregapja várta a kis
428 19| egyet-mást kérdezni róla, de nem mertem. Észrevettem, hogy
429 19| ha szépen megkérjük.~Nem is nagyon kellett kérni
430 19| pajtásom tudakoltam.~- Hát te nem a bányát akarod látni, öcskös?~-
431 19| kis cimborádat. Küsmödiék nem itt laknak, hanem az óbányában,
432 19| az óbányában, annak pedig nem erre van az útja. Meg nem
433 19| nem erre van az útja. Meg nem is teneked való út az, öcskös.~
434 19| Elszorult a szívem, és nem bírtam megszólalni, ahogy
435 19| lovacska már tíz esztendeje nem járt a felsõ világban.~A
436 19| Egyszerre úgy láttam, mintha nem is kereszt állna ottan,
437 19| éreztem, szebb madárszót nem hallottam, szebb fát nem
438 19| nem hallottam, szebb fát nem láttam soha életemben.~ ~
439 20| tudománnyal”. Azt mondta, õ nem tudhat semmit, mert õk az
440 20| óbányában laknak, s ott nem fütyörészget semmiféle rigó.~
441 20| kérdezte a tanító úr.~- Nem volt annak semmi szándéka,
442 20| örökös éjszakában. Kék eget nem lát, madarat nem hall, nap
443 20| Kék eget nem lát, madarat nem hall, nap nem süti, harmat
444 20| lát, madarat nem hall, nap nem süti, harmat nem hûsöli.
445 20| hall, nap nem süti, harmat nem hûsöli. A bányász csak befelé
446 20| vergõdtünk is még egy darabig, de nem ért az semmit, akárhogy
447 20| faragtuk a sziklabordákat, nem lehetett már azokról szenet
448 20| az új bányába, de Küsmödi nem jött velünk. Azt mondta,
449 20| jött velünk. Azt mondta, nem tudja elhagyni azokat a
450 20| egyes-egymagában. A felesége nem akart odatemetkezni, elköltözött
451 20| munka vagy egy hétig, addig nem lehet leszállni.~Csöndesen
452 20| történetét is, azt pedig nem mertem. Abban már nemigen
453 20| égbelátót.~No, azon a délutánon nem sokat okoskodtunk a tanító
454 20| beszédébõl. Hallottuk is, nem is, amit magyarázott. Egyre
455 20| áldott jó lelket semmi úgy ki nem hozta a sodrából, mintha
456 20| hozta a sodrából, mintha nem magyarul mondták azt, amit
457 20| bennünket a szobájából:~- Se nem teleszkóp, se nem optikus,
458 20| Se nem teleszkóp, se nem optikus, hanem égbelátó
459 20| látószerkereskedõ!~Többet aztán nem is emlegette nekünk a tanító
460 20| én. Hanem miköztünk aztán nem lehetett választást tenni.
461 20| gúnyácskája nemcsak hogy meleget nem adott, de a sok likluk csupa
462 20| belekukucskáltam a Peti dolgozatába. Nem volt abban egy makulányi
463 20| makulányi hiba se.~A szobában nem volt senki, mikor beléptem,
464 20| belemártottam a tintába:~„Én bizony nem engedem az égbelátót, bice-bóca
465 20| el magát a tanító úr. - Nem te nézed az égbelátót, hanem
466 20| találtam ki az ajtón.~Délután nem mentem iskolába. Zúgott
467 20| többet ilyen gonoszságot nem teszel!~- Kérdem tõle: mit
468 20| és odalépett hozzám.~- Nem vagy már beteg, Gergõ?~-
469 20| vagy már beteg, Gergõ?~- Nem vagyok.~- Ki mernél jönni
470 20| szobában.~- A csillagokat nem a szobában szokás vizsgálni -
471 20| van, mint Gergõnek, abba nem harap bele a hideg. Hol
472 20| hideg. Hol a ködmön, Gergõ?~Nem adtam volna száz égbelátóért,
473 20| tanító úr a ködmönt eszembe nem juttatta volna. Egyszerre
474 20| megépítették, soha ekkora sokadalom nem volt még. Cötkény varga
475 20| csõszködünk!~Báró cigány nem sokat vizsgálódott, nagyon
476 20| hogy se holt, se eleven nem voltam, mire sorra kerültem,
477 20| az égbelátó elé álltam. Nem is lepett meg, mikor belenéztem,
478 20| mikor belenéztem, hogy nem látok semmit.~- Szép-e,
479 20| srófot elõre-hátra. Hiába, nem láttam mást, csak a csillagtalan
480 20| Belereszketett a szívem, hogy nem vagyok méltó az ég csillagainak
481 20| kint marad az udvaron, és nem kell vele egy szobában aludnom.
482 21| a dologhoz?~Tündérkémhez nem fordulhattam tanácsért,
483 21| karácsonyi kis ruhákat, nem is várhattam haza esténél
484 21| örökösen rettegni kell, mert nem kell egy szikra tûznél több,
485 21| azt a kis gyalogutat?~- Nem látom én, csak a nagy havat.~-
486 21| bányapásztor, avval pedig nem árt jó barátságban lenni.
487 21| hogy abból az olaj soha ki nem alszik, se azt gyújtani
488 21| alszik, se azt gyújtani nem kell, mert a bányapásztor
489 21| azért bányapásztor, de nem bánt senkit; csak akkor
490 21| embernek.~Most már aztán nem voltam benne biztos, hogy
491 21| a bányapásztorral, vagy nem szeretnék. Gondoltam magamban,
492 21| jobb fogás essen rajta, de nem boldogultam vele sehogy
493 21| Hát hogyne nevetett volna! Nem mindennap látni olyan ködmönös
494 21| halott fákat. Persze ez nem a kedves, szelíd szél pajtás
495 21| is bömbölés. Most pedig nem volt dúdoló kedvében a szél.
496 21| amibe beleveszett minden. Nem lehetett látni se eget,
497 21| vadonban.~Pedig az éjszaka már nem lehetett messze. Nyilván
498 21| megszólalnak. Hát akkor mért nem szólalnak? Inkább még a
499 21| valaki kopácsolt volna. De nem hangosabban, mint ahogy
500 21| hogy ki vagyok. De a hang nem mondta meg, hogy õ kicsoda.
1-500 | 501-586 |