Rész
1 7| hogy a ködmönöd kincses ködmön, rögtön elveszti az erejét.
2 7| gyerekem, akármi leszel, ha a ködmön a tied - magyarázta apám. -
3 8| édesapám mellõl addig, míg a ködmön készült. Persze nem a ködmönre
4 8| akkor, hogy lassan készül a ködmön, amelynek el kell szakadni,
5 8| volna még, s térdeirõl a ködmön lecsúszott a vállamra.~Az
6 8| ott.~Híres, amit varrt, ködmön és suba,~neve sokáig él
7 9| MEGY A KÖDMÖN VILÁGGÁ~Szegény embernek
8 9| válnék, és ilyen sorban a ködmön is minél hamarabb elszaggatódna.~ ~
9 11| elszomorított volna. Hiszen a ködmön a fõ, gondoltam magamban,
10 13| szava:~- Ejnye, te nagy ködmön, honnan hozod ezt a kisfiút?~
11 14| meresztgettem a nyakamat a ködmön meg a kalap közt -, most
12 14| végigsimogathatta:~- Ejnye, de szép kis ködmön! Ejnye, de takaros kis kalap!~
13 15| NÉHA A BŐ KÖDMÖN IS SZORÍT~A nagy kalappal
14 15| szállt a nyakadba?~- Szorít a ködmön - mondom, és kieresztem
15 15| többiek is, s megfogom a ködmön szélét, hogy majd kibújok
16 15| lélegzetem.~Az ám, csakhogy a ködmön nem ereszt. Mentől jobban
17 15| a szék karjára akasztott ködmön kinyújtja felém a két ujját.~
18 15| szememből az álompillangókat, a ködmön ott volt a helyén, karjai
19 18| ködmönömet õ varrta.~- Szép ködmön - húzta végig rajta az ujját -,
20 20| kellett volna mondanom a ködmön történetét is, azt pedig
21 20| szúrnának, mint a szög.~A ködmön is szorított, forogni kezdett
22 20| harap bele a hideg. Hol a ködmön, Gergõ?~Nem adtam volna
23 20| gyermekemet e helyett az avicska ködmön helyett!~Az „én jó gyermekem”-
24 20| akkorát szorított az avicska ködmön, hogy se holt, se eleven
25 21| karaj kenyérrel kibéleltem a ködmön zsebét - karácsonybõjti
26 22| mint a szentjánosbogár. A ködmön is rajtam van, az égbelátó
27 23| szétfoszlott, elégett az egész ködmön, csak ennyi maradt belõle.~-
|