Rész
1 12| tudója beásta magát a földbe.~Tündérkém csöndes ravaszsággal mosolygott
2 13| uraságból csókoltam meg az én tündérkém töpörödött kis kezét, mely
3 14| egész belefakultam már. Tündérkém ugyan nem vette észre, se
4 16| hirtelen úgy érzem, mintha tündérkém keze érne hozzá félénken
5 16| öreg nénikédet?~- Ó, drága tündérkém, te hát nem tudod, hogy
6 16| meg ne kérdezze tőled:~- Tündérkém, jó voltam ma?~Tündérkém:
7 16| Tündérkém, jó voltam ma?~Tündérkém: már én csak így mondom
8 16| közt keresgetvén az utat.~Tündérkém szemei is szaporán pislogtak
9 16| hívják az ilyen szörnyeteget?~Tündérkém már csak a Pajtás iránt
10 16| ezüst.~- Nem hiszem én azt, tündérkém - csóváltam meg nagy okosan
11 16| Kisvártatva ismét szemügyre veszi tündérkém a gyûszût:~- Ehol ni, már
12 16| hogy gyorsan jártam, de tündérkém még gyorsabb volt. Mire
13 16| voltam rá készülve, hogy tündérkém is el fogja pittyeszteni
14 16| fogja pittyeszteni a száját.~Tündérkém azonban barátságosan bólintott,
15 19| várakoztam a bányaház kapujában. Tündérkém jól föltarisznyázott meleg
16 20| Zúgott a fejem, szédelegtem, tündérkém ágyba fektetett. Annál szívesebben
17 20| megszabadultam a ködmöntõl. Tündérkém, mint rendesen, odaakasztotta
18 20| Kis Gergõ! - hajolt fölém tündérkém százráncú drága arca, és
19 20| halkan.~Olyan halkan, hogy tündérkém félénken szólalt meg:~-
20 20| cigány ragadt hozzá útközben. Tündérkém csöpp házában, tán mióta
21 21| tekintetem az égbelátóra esett. Tündérkém állította oda az ágyam fejéhez,
22 21| karácsonybõjti ebédemnek azt szánta tündérkém.~- A vacsora lesz az uras -
23 21| misére.~„Az ám, de hátha tündérkém elõbb hazaér, mint én? -
24 23| az ágyam egyik oldalán, tündérkém százráncú képe a másikon.
25 23| csak iskolába akarok menni. Tündérkém a kis kacajok sortüze közt,
26 23| a föld alatt, szülém és tündérkém nem gyõztek ámuldozni, de
|