Rész

 1   2|        napokig nem tudtam magamról semmit. Csak arra emlékszem, hogy
 2   2|      madarat hajszolta.~Nem ért az semmit. A madár felröppent, keringett
 3   2|      cinegének hívják.~Nem szóltam semmit, de tudtam, hogy az a cinegekirály,
 4   4|         hogy se lássak, se halljak semmit ebbõl a csúfolódó világból.
 5   7|         ellen igazán nem vethettem semmit se. Kezet adtam apámnak,
 6  10| mézeskalács mogyoróval.~Nem ért az semmit, úgy jött a sok gyerek,
 7  11|           kisfiú.~Õ maga nem evett semmit, s ezen egy kicsit felderültem.
 8  12|       nagykefével, csak nem ért az semmit. Mire az egyik oldalon letapasztotta
 9  12|            Szegény szülém, aki még semmit se tudott arról, hogy a
10  13|         Persze én nem tudtam errõl semmit, szentül hittem, hogy csakugyan
11  15|        gombot a nyakán.~Nem ért az semmit, most meg már úgy éreztem,
12  16|         Mitvisz?~- Nem visz az már semmit se - legyintett Gyurka bácsi.
13  16|        tündérkémnek, nem felelt rá semmit, csak az ölébe ejtette a
14  18|          nyúlt hozzá, se nem szólt semmit. Közelebb toltam, de már
15  18|          az ebéd, és nem hozhattam semmit. Hanem tudod mit, kis bice-bóca?
16  20|           Azt mondta, õ nem tudhat semmit, mert õk az óbányában laknak,
17  20|      amirõl a napvilágon élõ ember semmit se tud.~Kicsit elhallgatott
18  20|         egy darabig, de nem ért az semmit, akárhogy faragtuk a sziklabordákat,
19  20|         belenéztem, hogy nem látok semmit.~- Szép-e, Gergõ?~- Szé-é-ép -
20  20|         csak a csillagtalan fekete semmit.~- Igazítsd a csövet a hold
21  21|          Hát látni onnan se láttam semmit, megmerevedett körülöttem
22  21|    Fölnézek, látni ugyan nem látok semmit, de szárnycsattogást hallok.~
23  22|           félelmet, se hideget, se semmit a világon, csak azt, hogy
24  22|       volna, s aztán nem hallottam semmit, csak a kis bice-bóca suttogását.
25  23|            énrólam, hogy a világon semmit sem szeretek jobban, mint