Rész

 1   1|      testvérkém arca, és nekem hirtelen fájni kezdett a szívem.~
 2   2|       kis ezüstcsengõje.~Engem hirtelen végigborzongatott a hideg,
 3   5|         édesapám - feleltem rá hirtelen, de aztán jobbnak láttam
 4   6|      rajta egyet-kettõt, aztán hirtelen hátat fordított, hogy csak
 5   6| nagyon-nagyon megsajnáltam, és hirtelen rászántam magam, hogy nekiadom
 6   7|      egy se maradt a fán, vagy hirtelen elolvadt a hó: azt mind
 7  10|      Hallod-e, te fiú - támadt hirtelen egy jó gondolatom -, többet
 8  14|        Gyurka bácsi - feleltem hirtelen. Mert akkoriban sokat láttam
 9  14|       oldalát tapogatta. Aztán hirtelen beült a padba, s elõszedte
10  15| bosszúsan a tündérke, és aztán hirtelen hozzátette, hogy tán szolgabíró
11  16|        és elmosolygom magamat, hirtelen úgy érzem, mintha tündérkém
12  16|      Gergõ - szólalt meg aztán hirtelen -, engem becsapott a Mitetszik
13  18|      az megcsikordult alattam.~Hirtelen elmázolta a tenyerével a
14  19|        kérdezõsködnek. Most is hirtelen arra fordította a szót,
15  19|  dörgött a Péter apó hangja, s hirtelen odalapított a karjával a
16  20|   lépések kopogtak a folyosón, hirtelen becsaptam a füzetet, mire
17  20|     Megállt a szívem dobogása. Hirtelen szorosra csuktam félig nyitott
18  21|        Nini - vágódott eszembe hirtelen -, hiszen Péter apó leghamarább
19  21| Nyilván azért veszett el olyan hirtelen minden fény a földrõl, mert
20  21|    egyre tisztábban hallottam. Hirtelen kivert a verejték, pedig
21  22|       hangot kiejtettem, olyan hirtelen kialudt körülöttem minden
22  22|       hangot jobb kéz felõl, s hirtelen fénysugár szökken a szemembe.
23  22|        válaszolni, mert a hold hirtelen lebukott az ég peremén,
24  22|       Hallottam, ahogy az öreg hirtelen felugrott, megvidámodva
25  23|        pedig a hálálkodás elõl hirtelen visszaosont a konyhába,