Rész

 1  12|         hogy a tiéd - kacagott a tündérke. - Csakhogy elõbb meg kell
 2  12| elvégeztem illendõen, de azért a tündérke mégis elégedetlenül csóválta
 3  12|          volna meg, ha a jólelkû tündérke most hozzákezdett volna
 4  12|       került friss kiflivel, s a tündérke átengedett engem is a reggelizés
 5  12|         akit nagyon szeretünk.~A tündérke azonban dicséret helyett
 6  12|      fogtam, úgy állítottam be a tündérke elé. Hadd lássa, hogy ha
 7  12|        uras - pittyesztette el a tündérke a száját. - Az lesz az uras,
 8  12|           nézett rám szigorúan a tündérke.~- Igenis... - billegtem
 9  12|    vakondok mozog a zsebükben.~A tündérke egy csöppet elsikította
10  12|       még mikor hallotta, hogy a tündérke iskolába is akar járatni!
11  13|      hűvösödni kezdett az idő, a tündérke átvezetett a kis csizmák
12  13|      ríva fakadt velem együtt, a tündérke nevetett, az öreg Cötkény
13  15|     akárhogy ellenkezett velem a tündérke, hogy ez nem uras. Ebben
14  15|          meg a fejét bosszúsan a tündérke, és aztán hirtelen hozzátette,
15  15|         végződött, és ilyenkor a tündérke nem tudott mást tenni, mint
16  16|    vénség - rúgott rajta egyet a tündérke a papucskája orrával -,
17  16|        mikor ilyeneket mondott a tündérke, a szobácska mindig úgy
18  16|    jelentette a vigyorgása, és a tündérke értette ezt nagyon jól.~-
19  16|          mikor hallottam, hogy a tündérke a pitvarban letappogja a
20  16|          csõsz a tarisznyából, a tündérke egyre hadonászott elõtte
21  16|         után, aztán megszólalt a tündérke:~- Kis Gergõ, mit gondolsz,
22  18|      gondoltam akkor is, mikor a tündérke elejbém tolta a lekváros
23  20|    belekap a hajamba.~Estefelé a tündérke kis kacagásainak sortüze