Rész

 1   1|         volna, de nem is kereste soha többet!~Mire fölébredtem
 2   3|       lakott, ahová õrajta kívül soha senki emberfia be nem tette
 3   4|       mint a meleg, barna falon.~Soha, míg a kincsrõl nem hallottam,
 4   5|        állat nem vetõdött felénk soha, s nekem nem volt egyéb
 5   7|        volt, arra világéletemben soha rá nem tudtam jönni. Pedig
 6   7|          haza se menjek. Mert ha soha meg nem kentek még fahájjal,
 7   8|        meleget, mindig mosolyog, soha nem kényeskedik.~Utoljára
 8   9|        ha még fütyülni se tudsz?~Soha rigó még olyan keservesen
 9  11|          én meséimben a tündérek soha nem ettek libamájat - úgy
10  13|         csizma, és Cötkény varga soha olyan megbékélt szívvel
11  14|  tudományát ugyan nem mutatta be soha, de én elhittem neki. El
12  14|        és így a szétszaggatásból soha se lett semmi. A dühös vérmedve
13  14|     mondani. Se akkor, se azután soha többet. Akárhogy tudtam
14  16| birodalmát, még ma sem alszik el soha anélkül, hogy kisdiák módjára
15  17|         az embernek. Azt hiszem, soha többé annyi piros almát,
16  18|     annak még hírét se hallottuk soha, se én, se a bice-bóca.~
17  18|         rá száradni.~Azt hiszem, soha olyan jók nem voltunk az
18  19|  hallottam, szebb fát nem láttam soha életemben.~ ~
19  20|      bocsánatot, ígérd meg, hogy soha többet ilyen gonoszságot
20  20|          tán mióta megépítették, soha ekkora sokadalom nem volt
21  21|          fog, hogy abból az olaj soha ki nem alszik, se azt gyújtani
22  22|          volt a hangja, hogy tán soha életemben nem hallottam
23  23|         is. Nem volt az nagyétkû soha életében.~A többi vendégre