Rész

 1   1|            fölemelte, úgy libegtek azok az alkonyat barnaságában,
 2   3|      eszébe, hogy ilyenek lehetnek azok a törpék, akik sötét barlangok
 3   3| griffmadarak vigyáznak rá, s akire azok rásüvöltenek, az ijedtében
 4   4|           köszönök az angyaloknak, azok mind azt kérdezik Marikától: „
 5   4|     malomvárnak. Nem sokkal voltak azok omladozóbbak õnála.~Persze
 6   4|         laktak a fal repedéseiben, azok mindig elõbújtak, ha sziszegtem
 7   5|     egyet-mást Kese kalaposról, de azok nem voltak valami szívvidámító
 8   5|          hogy iskolába járt volna. Azok mind jeles vitézek voltak,
 9   5|        laknak az egérlyukakban, és azok éjszaka mind el fogják hordani
10   6|           a többi okos könyvek, de azok nekem nagyon is okosak voltak,
11   8|          elõ, és a pókfonalakon is azok hintáztak, lengedeztek-rengedeztek
12  10|          tudott az inasokról, hogy azok mindig borzasztó kurjongatással
13  12|      selyempántlikák voltak benne, azok közül kiválasztotta a legszélesebbet -
14  13|   hirtelenében, hogy hányan vannak azok az angyalkák? - simogatta
15  13|          is csak a Gáborka csizmái azok. Hallgassa csak kelmed!~
16  15|        gyerek köztük - mit szólnak azok hozzá, ha megtudják, hogy
17  16|  ezüsthatosokat és húszasokat. Biz azok megkoptatták egymást, meg
18  17|      kettõt.~Olyan jó népek voltak azok mind, hogy még az öreg Vízhányóné
19  17|          tele volt vadlúdtojással, azok közül lépett rá egyre a
20  20|        járt egy-két bányászgyerek, azok hozták az újságot. Csak
21  22|           Nem... nem nagyon járnak azok az ilyen vad vidékre.~-
22  23|            ki az ajtón.~Ott voltak azok egy szálig. Tátott szájjal,