Rész

 1   1|         kezemet.~- Hát sajnálnád tõle, fiacskám? - kérdezte szomorúan.~-
 2   1|    fölött, hátha szebbet álmodik tõle - szaladtam ki a temetõbe.~
 3   8|          csak azt tudakoltam meg tõle nagy óvatosan, hogy látott-e
 4   8|      tesz, de mégis megnyugodtam tõle.~„A tündérek a szívben laknak,
 5   9|         a kordéra -, mert kihull tõle az embernek a foga. Csípje
 6  12|          amit a hörcsög ellopott tõle. Azért áskál mindig a föld
 7  13|          szívem is megmelegedett tõle. Letörülgettem a könnyeimet,
 8  14|     Irigyeltem is, meg féltem is tõle. Azért irigyeltem, mert
 9  16|        egy sajtocskát küldött be tõle szülém. Míg azt hámozgatta
10  17|         egy hány? - azt kérdezte tõle. S aki ezt a borzasztó nehéz
11  17|    kérdezni meg nemigen lehetett tõle, mert csúnya mogorva ember
12  18|     akarsz, fiacskám? - kérdezte tõle a tanító úr barátságosan.~-
13  18|          elé, és engedelmet kért tõle arra, hogy õneki ne kelljen
14  18|           se anyja. Megkérdeztem tõle, mi volt az apja.~- Bányász
15  18|          varjak. Nem féltünk már tõle, csak nem akartuk, hogy
16  19|      közé. Egész nekielevenedtem tõle, s igen meresztgettem a
17  20|          a ködmönt, kitelt volna tõle, hogy kinyújtja a karját
18  20| gonoszságot nem teszel!~- Kérdem tõle: mit csinálsz a szobámban
19  22| nagyapókád szíve is, s elijedtek tõle az angyalok. Add ide a kezedet,
20  23|         de azért mégis szép volt tõle ez az engedelmesség.~Még
21  23|    ludacska, szülém? - kérdeztem tõle incselkedve, mert mindjárt