Rész

 1   3|    ahová bekopogtatott.~No, én mégis úgy néztem most a hatalmas
 2   3|        egy egeret.~- Nem ám.~- Mégis meg kell ezt agyusztálni,
 3   4|        ránézni is.~Hanem azért mégis akkor jártam legrosszabbul,
 4   5|  iskolába, a gyíkok se járnak, mégis egészen jól megélnek. Az
 5   5|      édesapám se jár iskolába, mégis olyan madarat tud cifrázni
 6   6|        szórta a szikrát. Azért mégis azt hiszem, más ember nem
 7   8|     volna gondoktól barázdált, mégis szelíd mosolyú fejük körül
 8   8|     nem értettem, mit tesz, de mégis megnyugodtam tõle.~„A tündérek
 9  10|      vele az ajtón.~De nyilván mégis volt a kis cimborának magához
10  11|        kicsit felderültem. No, mégis tündér lehet.~Hát különös
11  12| illendõen, de azért a tündérke mégis elégedetlenül csóválta meg
12  12|    Nagy öröm volt, mikor végre mégis rájöttem, mit kell itt csinálni.
13  13|         puha, mint a patyolat, mégis feszül, mintha öntve volna.~-
14  15|       történt, egyszer-kétszer mégis nagyon szűknek éreztem az
15  15|       benne, reszelős, kemény, mégis puhán fogó kéz. Végigcirókálta
16  16|   penésztõl, de azért Malvinka mégis gyöngéden söprögette be
17  16|     Azt hiszem, kis Gergõ, ezt mégis valami igen okos embertõl
18  20|  szelíd szemei voltak, és most mégis úgy éreztem, mintha csakugyan
19  20|        volt, mint a jég, engem mégis tûz gyanánt égetett.~- Na,
20  23|      ez nekem, de a legnagyobb mégis az volt, mikor szülém megsúgta,
21  23|    bele nem nyugszik, de azért mégis szép volt tõle ez az engedelmesség.~