1-500 | 501-586
Rész
501 21| jõ? Fölnézek, látni ugyan nem látok semmit, de szárnycsattogást
502 21| otthon keresett, és hogy nem talált sehol se, ide jött
503 21| csipogni.~Persze hogy nem angyal volt, hanem egy fakopáncsmadár.
504 21| hanem egy fakopáncsmadár. És nem arra volt kíváncsi, hogy
505 21| elhallgatott még az égbelátó is. Nem csörrent meg, akárhogy ráncigáltam.
506 21| lábam alól a föld. Pedig nem estem el, talpon állva süllyedtem
507 22| világított a szikláknak.~„Nem lehet ez igaz mégse - gondoltam
508 22| bizonyosan.”~Az ám, csakhogy nem az ágyamban fekszem, hanem
509 22| gondolja. Tudja õ azt jól, mért nem akarja itthagyni az óbányát.~
510 22| mint a kapubálvány, de nem ijedtem meg egy csöppet
511 22| csak szólaljanak. Énnekem nem kell félnem, hiszen nem
512 22| nem kell félnem, hiszen nem járok én semmi rosszban.
513 22| békessége a válasz.~Hanem arra nem gondoltam, hogy mikor a
514 22| hozzá. Sugárlétránál egyebet nem tudott leküldeni, azon meg
515 22| itt most már tenni? Bizony nem lehet mást, mint leülni
516 22| is meginduljon bele.~A kõ nem indult meg, hanem a hold
517 22| világítottak. Persze most már se nem beszéltek, se nem világítottak,
518 22| már se nem beszéltek, se nem világítottak, rideg-hideg
519 22| addig, míg egy sima kõfalhoz nem értem. Olyan volt az, ahogy
520 22| sziszegett, nyerített, de nekem nem lehetett volna annál szebb
521 22| viszi el az embert, mikor nem is látja, mikor nem is gondolja.~
522 22| mikor nem is látja, mikor nem is gondolja.~Nem estem azonban
523 22| mikor nem is gondolja.~Nem estem azonban mélyre, és
524 22| Hallom zúgni a szelet, de nem érzem: fejem zúg. Fölnézek:
525 22| is fehérlik körülöttem. Nem vagyok már egészen vaksötétben.
526 22| magasan van felettem, utat nem látok semerre, mert mindent
527 22| elértem a barlang száját. Nem volt magasan, föl bírtam
528 22| kihúzom az éjszakát szárazon, nem kell hóban vackolnom.~Nem
529 22| nem kell hóban vackolnom.~Nem is igen mentem beljebb,
530 22| nyomban lefogódott a szemem. Nem éreztem én se éhséget, se
531 22| félálomban megint hangot nem hallok. De hangot hallottam,
532 22| ám õket elejétõl végig, s nem kotyogok bele a beszédjükbe.~-
533 22| elõrecsúsztam a barlangban.~Nem kellett messzire mennem,
534 22| sziklán. Ilyent bizonyosan nem evett, mióta a szakálla
535 22| rajta a fejem. Hiszen ez nem a bányacsõsz hangja, hanem
536 22| az, hogy semmiféle ajtaja nem volt. Kis kerek barlangocska,
537 22| ha abban a percben meg nem szólal.~- No, báránykám,
538 22| hogy tán soha életemben nem hallottam olyant. Megszégyenülten
539 22| addig, míg egy fél cipót be nem vágtam. Úgy jóllaktam én,
540 22| a gyerek -, akkor én még nem laktam jól, ha te már nem
541 22| nem laktam jól, ha te már nem vagy éhes. Ez nem olyan
542 22| te már nem vagy éhes. Ez nem olyan kenyérke ám, mint
543 22| bûbájos zavartan motyogott:~- Nem lehet, bárányka. Látod,
544 22| tudod-e te azt?~Nagyapókának nem volt ideje válaszolni, mert
545 22| Nagyapóka, ma megint nem gyújtod meg a mécsest?~-
546 22| nyûgösködött a gyerek. - Nem jó volna, nagyapóka, ha
547 22| ajtóba, és ott lesném õket?~- Nem, nem, báránykám - mondta
548 22| ott lesném õket?~- Nem, nem, báránykám - mondta ijedten
549 22| angyalokat, nagyapóka?~- Nem... nem nagyon járnak azok
550 22| angyalokat, nagyapóka?~- Nem... nem nagyon járnak azok az ilyen
551 22| minálunk is voltak, de én nem láttam õket, mert aludtam.
552 22| voltak tavaly karácsonykor?~- Nem, báránykám, nem voltak.
553 22| karácsonykor?~- Nem, báránykám, nem voltak. Itt nagyon régen
554 22| bántott, szegény nagyapókám?~- Nem sírok, báránykám - mondta
555 22| a szívem. Most már majd nem kerülnek el az angyalok.
556 22| lám, hogy elõbb eszembe nem jutott! Hiszen van nekem
557 22| kincset! Hozom mindjárt, nem kell az már ott úgyse, nem
558 22| nem kell az már ott úgyse, nem keresünk több kincset, báránykám!
559 22| csapódott volna, s aztán nem hallottam semmit, csak a
560 22| olyan örömnapja, amilyen még nem volt. Odaállítottam az ágyához
561 23| egyikre, hol a másikra.~- Hát nem akarsz ránk ismerni, szívecském? -
562 23| a sarokban a másik ágyon nem a kis bice-bóca fekszik?
563 23| kis bice-bóca fekszik? És nem Titulász doktor hajol-e
564 23| buzogányhajigáló erõmûvész.~Nem értettem én ezt sehogy se.
565 23| jöttünk mink ide?~- Bizony, nem a magatok lábán, fiam. Derék
566 23| Mink, hála istennek, nem voltunk ott. Mióta itt fekszel,
567 23| bányáról beszélsz, de bizony nem lettünk okosabbak a sok
568 23| alatt, szülém és tündérkém nem gyõztek ámuldozni, de a
569 23| helyedben, az én tiszteletemre nem szólalnak meg a kõsziklák.~
570 23| barátságosan csillogott, de nem tudtam neki örülni. Azt
571 23| Küsmödi volt az a harmadik.~- Nem, fiam, nem õ volt - borongott
572 23| a harmadik.~- Nem, fiam, nem õ volt - borongott el a
573 23| a bányával együtt, amit nem tudott elhagyni. Majd ha
574 23| beszélgetésünket, de tovább nem bírta magát türtõztetni.
575 23| annak. Most már legalább nem féltem az életedet.~...
576 23| nyitott utat, amikrõl eddig nem is tudtunk. Becsületes munkánknak
577 23| lakomát csapunk, amekkorát még nem látott az öreg épület, s
578 23| épület, s ha hiszem, ha nem, még a ludacskát is levágja
579 23| lett volna belõle, ha bele nem nyugszik, de azért mégis
580 23| míg az egyik combját le nem kanyarította a ludacskának.~-
581 23| kis rongyélusok, míg el nem hûl!~Nem is maradt több
582 23| rongyélusok, míg el nem hûl!~Nem is maradt több a tálban
583 23| fiacskámnak ez az egy darab is. Nem volt az nagyétkû soha életében.~
584 23| életében.~A többi vendégre nem is gondolt az áldott lélek.
585 23| mikor én most jóban járok? Nem visek, hanem hozstam.~Csakugyan
586 23| vagy bárány vagy csirke? Nem, ezs csak egy rongyos ködmöndarab,
1-500 | 501-586 |