Rész
1 1| fütyülõs farkú lovat. Mondtam is a Jano bácsinak, hogy van
2 1| bizony szólt ez még szebben is, mert mire hazaértem, akkorra
3 1| a csíz.~Még édesanyámnak is fölsütött a mosoly az orcáján
4 1| virrasztgatta. De még az is felnyitotta a bágyadt szemét,
5 1| az öreg Titulász doktor is megbiztatott, amikor délután
6 1| tért haza a szõlõbõl, neki is be kellett mutatnom a tudományomat.~
7 1| mutatnom a tudományomat.~Meg is csudálta illendõen. Azt
8 1| csudadudában. Csakhogy azt is hozzátette, hogy ilyenkor
9 1| vackomon. Ott aztán álomba is ríttam magamat.~Nem értek
10 1| kotródtam vissza a vackomba. El is aludtam mindjárt, de elõbb
11 1| megtalálta volna, de nem is kereste soha többet!~Mire
12 1| csöndességre, akkorra koporsóba is tették a lenge nádszálkisasszonyt.
13 1| kicsit meglebegtette, meg is zizegtette a szemfödélkét.~-
14 1| bátyókám, én még ennél is szebb muzsikát hallgatok
15 1| körte-muzsikát, és három napig nem is volt kedvem elõvenni. Hanem
16 2| Hát van másforma cinege is?~- Meghiszem azt, hékám.
17 2| bácsit. - Van annak koronája is?~- Van ám, szolgám! Kék
18 2| ember volt. Az édesapám meg is pirongatta érte, hogy mit
19 2| én egyszer még a fészkén is a nádasban. Még a szavát
20 2| a nádasban. Még a szavát is hallottam. Azt mondta, hogy:
21 2| bácsi mondta. Még a szava is az: - Csitt, csitt!~Ijedten
22 2| El biz azt, másnap már én is ott feküdtem a tisztaszoba
23 2| doktor bácsi énfelettem is törülgette már a pápaszemét:~-
24 2| nézett maga elé.~De nem is kellett segítség az én cinegekirályomnak.
25 3| és volt vadribizli, az is nagyon jó étel annak, aki
26 3| szólal meg:~- No, engem is a legjobbkor vezérelt ide
27 3| ölébe, és még a kötõjével is betakargatott, hogy valahogy
28 3| Lehet, hogy Küsmödinek is ez volt a foglalkozása,
29 3| száján még a mákos rétes is megkeseredik. Nem is mert
30 3| rétes is megkeseredik. Nem is mert véteni Küsmödi bácsinak
31 3| szégyentelen, hogy most már õ is galambbá változik.~Nem ám,
32 3| valahogy. Még a friss cipót is eléje tette, amit akkor
33 3| öreget, aki még a csontját is mind elropogtatta a galambnak,
34 3| utána küldte a cipócskát is. Mikor ezzel is készen volt,
35 3| cipócskát is. Mikor ezzel is készen volt, akkor odakacsintott
36 3| végigsimogatta a torkomat. Verset is mondott hozzá, mégpedig
37 3| mint a makk! Még a halott is megélemedik, akire én ráolvasok!~
38 3| Ehetnék én tengeri hereberét is, de azért a hajába fõtt
39 3| a hajába fõtt krumplival is beérem.~No, beérte, azt
40 3| Küsmödi.~Az édesapám már föl is állt az ablak mellé a mûhelyszékre,
41 3| a tömpe orrát:~- Még ez is suba?~Az apám világéletében
42 3| Tudnék ennél jobb mesterséget is - sóhajtott Küsmödi, és
43 3| a kampósbotja még most is megvan valahol a padláson.~-
44 3| már az én gyermekkoromban is, sohase tudtam, hogy került
45 3| oda, legalább most már azt is tudom. Az lehetett az én
46 3| az öreg Báró cigányt, azt is leginkább csak arról, hogy
47 3| ködmönt. Még a házõrzõ kutyád is marcifánkot ehet. Hát ehhez
48 3| és azt szólta:~- Nincs is kutyám, Küsmödi bácsi.~A
49 3| erõt venni. Két marokkal is összefogta a mellén a zsíros
50 3| a szülém ölébe, aki maga is didergett, és befogtam a
51 4| bomladozása pedig még jól is áll neki. Annak a lyuknak
52 4| jutott, hogy az ember nyáron is csizmába bújtathatja a lábát.
53 4| enyim meg báró!~Aztán az is eszembe jutott, hogy futná
54 4| eszembe jutott, hogy futná is csizmára az én keresetembõl.
55 4| Mert azért, ha kicsi voltam is, foglalatoskodtam már én
56 4| foglalatoskodtam már én akkor is többféle mesterséggel. Kenyérsütögetõ
57 4| sokszor édesszülém.~- Úgy is kell - biztatott édesapám.~-
58 4| volt, hogy még a békasó is izzadt az országúton.~-
59 4| országúton.~- A bíró fia is sarkantyús csizmában jár -
60 4| kimondani, hogy akkor a báróénak is az dukál!~- Jaj, fiam, az
61 4| született. Látod, a kis csirke is szeretne olyan magasra röpülni,
62 4| értettem, hogy még a kakas is engem csúfol a sövény tetején:~-
63 4| segítettem a fûrészt húzni - ez is kedves mesterségem volt -,
64 4| Kis-csiz-ma, kis-csiz-ma!~El is eresztettem a fûrész végét
65 4| baja, ha õ nem csúfolódik is. Hiába kiabált utánam a
66 4| öccse, hát a napszámot is itt hagyod?~Könnybe lábadt
67 4| haza, bújtam a sarokba, ott is a fal felé fordultam, hogy
68 4| sírva fakadtam, s még este is el-elpityeregtem magam az
69 4| kellett a csizmát, magától is mindjárt észrevette a kenyeres
70 4| hogy rossz volt ránézni is.~Hanem azért mégis akkor
71 4| vágódtam el, hogy tán még most is sajog bele a nyakszirtem.
72 4| még cserepe se maradt. Nem is mertem azóta se a házuk
73 4| mutassuk meg a kukoricaföldön is a seregélyeknek! Majd meglátod,
74 4| játék volt vele a munka is. Most azonban egyszerre
75 4| sarkantyús csizmára, mezítláb is megnõhetsz akkorára, mint
76 5| szelelõlyukakon.~Egyszer el is határoztam, hogy elbújok
77 5| akasztott csokorból csakugyan ki is húztam egy szál árvalányhajat,
78 5| ajándékul.~Hiszen egy szöggel is nagyon szépen el lehet játszogatni,
79 5| az egészet, s külön nevet is adtam minden szögnek. Egy
80 5| belementek a szögek, és kihúzni is nagyon könnyû volt õket.~
81 5| még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki,
82 5| valaki, és az ajtókilinccsel is úgy el tudtam beszélgetni,
83 5| tisztán megértettem még azt is, hogy mit ketyeg az óra,
84 5| Például ebben a percben is, amikor édesanyám nyugtalankodva
85 5| tetõn, és mindjárt tudtam is, hogy mi baja van a szegény
86 5| nem magyar betû, s azt nem is tanította. Aki az õ iskolájában
87 5| érdemes iskolába járni. Írni is ír az ember a szûcskrétával
88 5| ezeket elgondoltam.~- Az is leszek, édesapám - feleltem
89 5| kalapos tudományát nyáron is megtanulhatja. Aztán meg
90 5| megtanulhatja. Aztán meg annyit én is tudok, mint az a vén szeleburdi.
91 5| magát édesapám. Én magam is azt gondoltam, hogy no,
92 5| szeretném látni, mikor énbelõlem is szülém tudós embert csinál!
93 5| amiket az én ügyetlen ujjaim is egyszerre elõ tudtak hívni.
94 5| Le tudtam írni a számmal is; csak rá kellett lehelnem
95 5| abból elég, ha a fele lefagy is.~A világból pedig csak annyit
96 5| messzirõl az öreg Küsmödit is láttam egy nagy H betûnek
97 5| S ha gyorsan írok, most is sokszor megesik még velem,
98 5| villogásában csakugyan nagy örömem is telt. A piros irhák nyesedékeibõl
99 5| Szûcsipari pályámat ezzel be is fejeztem.~ ~
100 6| nyögtem bele. Kergetett is vissza velük édesapám.~-
101 6| könyvek, de azok nekem nagyon is okosak voltak, számtan,
102 6| számmal, hanem az ujjammal is, és azóta se örültem úgy
103 6| öreg fekete kakas, kerestem is, de sehol se lehetett megtalálni.
104 6| róla szólni. Majd nekem is olvasol belõle valami szépet.~
105 6| fiáét a csodalámpával. Le is volt rajzolva, ahogy tömögeti
106 6| a mi kincsestarsolyunkat is, hátha felejtettek benne
107 6| A tarsolyt csakugyan meg is találtam egy szelemenfa
108 6| volna kincsnek. Ma már én is azt mondanám az ilyesmire,
109 6| hogy gyémánt. Még abban is bizonyos voltam, hogy csakugyan
110 6| nézte mindenki.~Egyszer rám is szólt édesapám, ahogy az
111 6| kinyújtóztatni egy kicsit.~Én is oda néztem, ahová a szobrok,
112 6| gyámolítására szántak.~Én is abba tettem a gyémántomat
113 6| mosolyogtak a kõszobrok is, és megcsóválták a mindig
114 6| hogy még Gáspár harangozó is mosolyog álmában. És mosolyogtak
115 6| mosolyogtak az angyalkák is, mikor megszólaltak:~- Hiszen
116 7| hogy no, ezt a gyereket is elkapta a markoláb.~A Mitvisz
117 7| napfogyatkozás volt, Gyurka bácsi azt is azzal magyarázta, hogy a
118 7| holt, se eleven, apámnak is egész elállt a szava.~Nekem
119 7| félnem a mogyorófahájtól.~Nem is bántott az apám egy ujjal
120 7| gyémántcserép történetét.~El is mondtam szegről-végre, szülém
121 7| bagdadi varga fia.~- No, az is szép mesterség - bólintott
122 7| mécses volt, azt dörzsöltem is én úgy, hogy lejött az ujjamról
123 7| ennek, gyerek. Milyen nemzet is volt az az Aladdin?~- Az
124 7| török volt a kincses szellem is, azért lakott lámpában.
125 7| csak a csodaködmönben. Az is csak azon segít, aki tud
126 7| csak egyszer olyant mondasz is, ami nem igaz, a ködmöntündér
127 7| meg megcsinálom. Fogadom is, hogy mire elszaggatod,
128 7| hogy az Aladdin lámpása is ócska lámpás volt. Addig
129 7| lehet, hogy a tündérben is kárt tennél. Mármost mondd
130 7| hozzájuttat a kincsekhez, és addig is megsegít minden bajodban.
131 7| hogy másnap már szabja is a ködmönt.~Mire megvolt
132 7| egyezség, akkorra szülém is elõkerült, aki odakint járt
133 8| lettem okosabb. Szülémet is kérdeztem egyszer, mikor
134 8| ringattalak, és százszor is eldanoltam neked egyfolytában
135 8| Olyankor még az egérlyukból is tündérkék táncoltak elõ,
136 8| táncoltak elõ, és a pókfonalakon is azok hintáztak, lengedeztek-rengedeztek
137 8| tündért, de azért még most is sokszor megképzenek elõttem.
138 8| kolduskákat megszánja, akkor is mindig fölcsillan elõtte
139 8| elhatároztam, hogy megpróbálok én is tündért látni, mielõtt ködmöntulajdonos
140 8| cigányt lesni.~Nemsokára jött is az öreg a mezõk felõl, egy
141 8| Mindössze egyet láttam, az is csak ürgefiók volt, s esze
142 8| az ember, hanem a pulykát is.”~Azzal szaladok a kúthoz,
143 8| úgy meggázolt, hogy még ma is sajog, ha rágondolok. Még
144 8| íróasztalom fiókjában ma is megvan még azon fényesen
145 8| ködmönre az öreg malomház is a félrecsapott süvegével.~-
146 8| csitított apám.~A gomb is a magunk termése volt. Az
147 8| hagyom itt. Inkább gyere te is, lelkecském, majd hamarabb
148 8| szalajtott el édesanyám, most is levette a szemüvegét, úgy
149 8| azt hittem, hogy ez nem is lehetett volna másképp.~
150 8| sokáig él a faluba.~Magam is sokat emlegetem,~számon
151 9| embernek szegény a gyásza is. Erre az igazságra Bordács
152 9| keresztapám -, a gyerekkel is gondolni kell.~Megtalálta
153 9| keresztapám -, hiszen nem is kéri az ifiurat tudtommal
154 9| kicsi jut, nekem a semmi is elég.~- De hát nem jobb
155 9| töpörödött volt, hogy sótartónak is kicsi lett volna.~- Látja,
156 9| Gergõbõl, hogy még hétköznap is csörögefánkkal ronthatja
157 9| visszatükrözõdött a szülém arcán is, mint csillagfény a vízen.~-
158 9| kenyérkénél, lelkem.~- Azt is köszönöm - mondtam én fanyalogva,
159 9| kórón él a szamara.~Így is alig pihegtem, mire kiértünk,
160 9| árokpartra legelgetni. Utána én is sorra kerülök - gondoltam -,
161 9| nagy a homok, segíthetsz is a csacsikának. Õ húzza a
162 9| fáradtságtól. Keresztapám sietett is belekottyanni, mikor keresztanyám
163 9| ablakon. Aztán ágyazhatsz is, mert egyszerre reggel lesz.~
164 9| viselt subát, aztán az egyik is a feje alá gyûrt egy elnyûtt
165 9| elnyûtt pruszlikot, a másik is: ez volt az egész. Keresztapám
166 9| nyugtassa, a csillagokat is rárakta volna a fiára.~De
167 9| és jókedvûek és rongyosak is egy kicsikét. És én elgondoltam
168 9| és ilyen sorban a ködmön is minél hamarabb elszaggatódna.~ ~
169 10| más komoly foglalkozásuk is azon kívül, hogy a kutyákat
170 10| szülém ebbe a szándékomba is, mint ahogy belenyugodott
171 10| belenyugodott volna abba is - ó, de milyen boldog örömmel! -,
172 10| hanem a tanítómesterséget is.~Ünnepelõ kendõt kötött
173 10| tele még a nyújtódeszkát is.~Szülém sietett elkérkedni
174 10| én irkálni akár egy kaput is, nemcsak egy nyújtódeszkát.
175 10| nyújtódeszkát. S hogy nem is deáknak akarnék én beállni,
176 10| két kormos képû inasgyerek is ott sürgött-forgott, mint
177 10| gyönyörû volt ezt látni. Nem is hagytam békében szülémet,
178 10| mondta az óriás, de volt is hozzá joga, mert akkora
179 10| elégedetten -, az Isten is könyvkereskedõnek teremtette.
180 10| beletanulhat a mézeskalácsosságba is.~Csorbóka úr csakugyan nem
181 10| hogy még egy óra múlva is tekingetett vissza a sarokról
182 10| három hatos. Aki még ennél is drágább könyvet keres, az
183 10| nyomogatta kilincsünket.~- Te is részelsz a varjúpaprikásból -
184 10| volna nekem griffmadárcombot is, annak se örültem volna
185 10| tábláján ágaskodott.~- Ez is jó lesz - nyújtotta ki utána
186 10| értelmetlenül nézett rám, utoljára is nekem kellett rajta segítenem,
187 10| megvenni. Utoljára már nem is kérdezõsködtek, csak mentek
188 10| értem, ahol Csontos Szigfrid is csak úgy elmegy Földvárra
189 10| az úti cédulámat.~- Föl is út, le is út, hanem ide
190 10| cédulámat.~- Föl is út, le is út, hanem ide többet be
191 11| elkeseredtem, s tán még most is csordogálna a könnyem az
192 11| Még a vékony hangocskája is olyan volt, mint a madárcsipogás.~-
193 11| láttam olyan kis házat. Nem is ház volt az, csak házacska,
194 11| mikor sokkal könnyebben is csinálhat világosságot?
195 11| a körmömön? Gondolom, ez is csak olyan, mint más emberé.~
196 11| nevetett, az öreg kanári is elnevette magát álmában,
197 11| magát álmában, az öreg óra is tizenhármat kakukkolt jókedvében
198 11| mogorva öreg Pajtás macska is úgy húzta föl a szája szélét,
199 11| akit emlegetsz, kisfiú. Az is varrónõ? Talán kisruha-varrónõ?~
200 11| Malvinkának? Persze, nem is hallhattad, mert én csak
201 11| öreg néni maga nem tündér is, legalább tündéreknek dolgozik.
202 11| Ott volt a Pajtás macska is, és addig nézett bánatosan
203 11| szakálla nõtt, s már akkor nem is a Pajtás macska volt, hanem
204 12| megtelhet fénnyel. Ugyan az is lehet, hogy vannak olyan
205 12| hogy vannak olyan szobák is, amelyekben bent kel föl
206 12| hiszen a mosakodásban nem is lett volna semmi hiba, azt
207 12| különösen illik. A Pajtásnak is ilyen nyakravalója volt
208 12| beérte egy tányérka tejjel is. Az én csészém is az asztalra
209 12| tejjel is. Az én csészém is az asztalra került friss
210 12| tündérke átengedett engem is a reggelizés örömeinek.
211 12| szólalt meg, mikor Pajtás is tisztára nyalogatta a tányért,
212 12| nyalogatta a tányért, én is a csészét.~- Hát egy pohár
213 12| egymástól, mert én már meg is fogadtalak. Te leszel a
214 12| orruk, szájuk még mozdul is, ha az ember sokáig nézi
215 12| néztem, s csakugyan mozdultak is a virágocskák. Bohókásan
216 12| Messzi Gyurka mondta el. Azt is õtõle hallottam, hogy a
217 12| hogy a tündérke iskolába is akar járatni! Már akkor
218 13| féltem, hogy a tanító úrnak is annyi baja lesz majd a fejemmel,
219 13| kalaposnak volt. Éjszakára be is kötöttem jó szorosan egy
220 13| zsebkendővel, hogy hátha majd attól is összébb mén, de nemigen
221 13| a két lábával, mintha ő is egész közelről meg akarná
222 13| lett, hogy a tanító úrnak is mosolygott még a szava is,
223 13| is mosolygott még a szava is, mikor hozzám fordult:~-
224 13| mászkáló bágyadt legyek is mind fölrezzentek bele.
225 13| háza mellett van. Meg az is kitudódott, hogy a kis Cötkénynek
226 13| aki az én tündérkémmel is jó barátságban van, mert
227 13| készült ám, hogy az angyalok is eljárkálhattak benne.~Ahogy
228 13| lesz ennek jó vége.~Nem is lett. Egy hét múlva készen
229 13| mintha öntve volna.~- Neked is van most már szép csizmád -
230 13| csizma. Szegény Gáborka is ríva fakadt velem együtt,
231 13| szemébõl, hogy az én szívem is megmelegedett tõle. Letörülgettem
232 13| ott volt a kis Bárók közül is valamelyik, nagyban melegítette
233 13| az éjszaka álmomban. Meg is ígértem neki, hogy új csizmával
234 13| betért melegedni. Éppen én is ott lábatlankodtam a mûhelyben,
235 13| a Gáborka elmúlása után is tartottam a barátságot a
236 13| lenni az angyalkának. Nekem is nagyon a lelkemre kötötte,
237 13| elkap a markoláb.~Hát én nem is néztem volna ki kerek e
238 13| hogy bizony az angyalkáknak is elkelne valami jó meleg
239 13| kis cigánygyerekek lábán is csak a Gáborka csizmái azok.
240 14| az maradtam az iskolában is. Nem tudtam sehogy se közéédesedni
241 14| barátkoztam össze, mert az is olyan kevés beszédû, öreges
242 14| sohase tartott a többivel. Én is ilyenformán voltam a fiúkkal.
243 14| az osztályban. Irigyeltem is, meg féltem is tõle. Azért
244 14| Irigyeltem is, meg féltem is tõle. Azért irigyeltem,
245 14| mint a vasút. Titokban én is próbálgattam ezt, utoljára
246 14| borzasztó erõs volt. Egy karján is megbírja a tótágast, azzal
247 14| de én elhittem neki. El is határoztam, hogy medve képében
248 14| határoztam, hogy medve képében is csak hátulról ugrok rá,
249 14| akárhányszor csak azért is betoppant a terembe, hogy
250 14| ütõdött a pssz, pssz. Olyankor is hallottam már, mikor senki
251 14| Hát hiszen utóvégre az is tisztességes mesterség -
252 14| azzal a nagy ésszel csõsz is lehetnél.~Én mindig tudtam,
253 14| megint a csõsz bácsival? Hogy is hívják csak? Messzi Gyurkának,
254 14| Tudok ám én orvosságot errül is. Mindjárt elõkerítem, megállj!~
255 14| deákom, száz forint nélkül is. Mert ennek a kalapnak az
256 14| hanem bújj bele. Énbelõlem is azért lett ilyen nevezetes
257 14| nevelkedtem.~Már akkor rá is ejtette a fejemre az egyszer
258 14| utca. Még az ismerõs kutyák is mind megugattak. Minden
259 14| akivel találkoztam, még olyan is volt, aki azt mondta a másiknak:~-
260 14| a kocsiúton. Persze most is a nagy Cintula vitte köztük
261 14| úgy nyekken. De még meg is gyömöszöltem a nagy mihasznát,
262 14| nem volt, szóljál máskor is.~Fölcihelõdött a nagy Cintula,
263 14| kicseréltek volna.~De nem is vártam ám vasárnapot, hanem
264 15| NÉHA A BŐ KÖDMÖN IS SZORÍT~A nagy kalappal való
265 15| Nini, hátha a ködmöntündér is csak ilyen figurázás. Hátha
266 15| figurázás. Hátha egyszer arról is kiderül, hogy egy morzsa
267 15| tán szolgabíró koromban is ködmönben akarok járni.~
268 15| miért ne járnék, a birka is csak azt a ködmönt hordja
269 15| ködmönt hordja birka korában is, amit bárány korában viselt.
270 15| az szabva, hogy kétszer is belefértem volna. Hanem
271 15| ni, mintha mondta volna is szülém a múlt vasárnap,
272 15| hamar, segíts neki! Mennék is én, de már szállingóznak
273 15| kapitány Laci fia mindjárt el is kiáltotta magát:~- Fogadjunk,
274 15| azt a nénit én ennyiről is hátba tudnám hajítani!~-
275 15| Fölemelem az ütőfát, de ki is ejtem a kezemből mindjárt.
276 15| kezemből mindjárt. Még el is jajdítom magam, mert most
277 15| le! - biztatnak a többiek is, s megfogom a ködmön szélét,
278 15| hátán van már a zsák, meg is indult vele, de úgy tántorog,
279 15| mondta nevetve, de az ő szeme is telefutott könnyel. - Hiszen
280 15| Szerettem volna, ha a fiúk is észreveszik ezt a változást,
281 15| Tarán Laci mindjárt hozzá is akart fogni a tapasztáshoz
282 15| akart fogni a tapasztáshoz is, s ha ránk nem estellik,
283 15| nem estellik, tán még most is ott gyúrjuk a sarat.~Szép
284 15| arcomig ért, akkorra már kéz is volt benne, reszelős, kemény,
285 16| halántékomhoz. Hallom a hangját is, ahogy mondja szelíd kérleléssel:~-
286 16| és szülém tán még nálam is jobban szerette a tündérkét.
287 16| akármilyen hamar beleszoktam is az új fészekbe, volt valami,
288 16| kezdtem tisztába jönni azzal is, hogy a kincsek nem hevernek
289 16| megkoptatták egymást, meg is zöldültek a penésztõl, de
290 16| volt, mint a pehely. Vitte is nyomban az úri házakhoz,
291 16| neki!~Azon az estén nem is gyõztem Malvinkát hazavárni.
292 16| Pajtással, aztán Pajtás is a vackába bújt, én is a
293 16| Pajtás is a vackába bújt, én is a magaméba. Félálomban voltam
294 16| gyújtott lámpát. Különben is csak félhomály volt, mert
295 16| rajta kívül talán senki nem is tudott a világon:~Zengenek
296 16| a skatulyányi szobácska is, és mire elaludtam, már
297 16| elfüttyentette magát, de mindjárt meg is csóválta a fejét.~- Engedelmet
298 16| Kérdem az öreget, mondja is haragosan:~- Hát ahogy beérünk
299 16| az utat.~Tündérkém szemei is szaporán pislogtak a kerek
300 16| fölkászolódott, egy kicsit talán meg is restellte magát, mert dacosan
301 16| valakit:~Hej, város, város, te is várhatsz, még én egyszer
302 16| Pajtás iránt való barátságból is haragot tartott a kutyák
303 16| volna, hogy ezer forint is van a világon, akkor annyit
304 16| Tündérkémnek azonban így is leesett az álla:~- Szá-áz
305 16| ezzel a gyûszûvel. Szorít, is nehéz is, nyilván nem igazi
306 16| gyûszûvel. Szorít, is nehéz is, nyilván nem igazi ezüst.~-
307 16| akkorára megkerül az az izé is, az a szõrmók.~El lehet
308 16| a Mitvisz már pántlikát is kapott a nyakába, azon fityegett
309 16| tündérkémtõl:~- Hát ezt is csak köszönöm!~Kicsit restelltem
310 16| köszönöm!~Kicsit restelltem is magam öreg barátom miatt,
311 16| készülve, hogy tündérkém is el fogja pittyeszteni a
312 17| piacra nézett. A kapuja is oda feketéllett ki, mint
313 17| amelyik mindig enni kér. Nem is csoda, ha azon a helyen
314 17| helyen még az iskolakapu is az étvágyat juttatta eszébe
315 17| cipót, szíves beszéddel meg is szerezte:~- Na, ilyen kakastejes
316 17| füstölt szalonnát. Még a szeme is könnybe lábadt mellé:~-
317 17| vetted volna, az én fiam is ekkora diák volna már!~Támadi
318 17| hogy még az öreg Vízhányóné is meg akart bennünket ajándékozni,
319 17| belekeveredett a konkoly is. Valami furcsa vénember
320 17| mint annak, még a szava is olyan dörmögõ volt. Sulymot,
321 17| volt, a saját árnyékára is mindig morgott, mint az
322 17| könnyei.~- No, majd arról is teszünk - kacsintott Cintula. -
323 17| Az öreg Maksus, ni, most is a kalapomon ül.~- Csitt
324 17| de a két nagy füle most is kihajlik a sapkából, s a
325 17| sapkából, s a tüzes szeme most is úgy szúr, mint a vasvilla.~-
326 17| bácsi volt a második, õ is ingyen adta a tojást. De
327 17| tojást. De még másodikat is kínált, mikor Cintula abban
328 17| keresed? Mert azt magam is sokért nem adnám, ha megláthatnám.~-
329 17| repedésen mindjárt bele is ejthesse a pénzt. Akkor
330 17| hogy az öreg Maksusnak is szemébe villanjon az ezüst.~-
331 17| egész tréfából.~De a bûbájos is egyszerre elõremeresztette
332 17| biztatás, mert én anélkül is szaladtam ész nélkül. Mire
333 17| Cintula, s kezdtem magam is gondolkozóba esni a Küsmödi
334 17| véleményen voltak, s még ma is emlegetik maguk közt azt
335 18| ajtajára. Nyáron láttuk is minden negyedórában, ahogy
336 18| odanéztünk. A tanító úr is odanézett - Cintula megszabadult.
337 18| mankó van a gyereknek. Nem is annyira ment, mint inkább
338 18| elcihegtük magunkat. A tanító úr is elmosolyodott.~- Éppen három
339 18| tanító úr -, de hát enned is kellene ám valamit.~- Van
340 18| fölkapta és beleharapott. El is fintorította a száját, úgy,
341 18| sok legyen belõle. A rigók is szeretik.~Tudtam azt én
342 18| szeretik.~Tudtam azt én is, hogy a kökényt is meg lehet
343 18| azt én is, hogy a kökényt is meg lehet enni, ha megcsípi
344 18| S arra gondoltam akkor is, mikor a tündérke elejbém
345 18| kell az iskolába.~Siettem is, hogy el ne hûljön a bukta,
346 18| mosolyodott el, és mindjárt bele is harapott. - Szeretem.~-
347 18| harapott. - Szeretem.~- Ti is szoktatok buktát sütni?~-
348 18| volt, és szerettem volna én is valami nevezeteset mondani
349 18| leszek. A mi bányánkban is volt egy bányamérnök, de
350 18| azalatt Veszkény Gyuszi is besompolygott az ajtón,
351 18| Mindjárt megmondta azt is, hogy az dobostorta. Jó,
352 18| bontogatta, mire már Tarán Laci is ott volt egy naranccsal.
353 18| másikhoz:~- Ez az enyém? Ez is az enyém? Mind az enyém?
354 18| állok a tiszteletedre!~Meg is próbálta, de úgy vágódott
355 18| lett belõle. S én még arra is mernék fogadni a legszebb
356 18| kuckó-diák éléstárába õ is becsúsztatott egy csirkecombot,
357 18| leckénket. Még a nagy Cintula is beledugta az orrát az olvasókönyvébe -
358 18| hogy egy beteg õszi légy is mászkált a könyvön, melyet
359 19| Peti válasza, s én még ma is büszke vagyok erre a válaszra.~
360 19| összebarátkoztunk, hogy még estig is alig akartunk szétválakozni.
361 19| a papok kertjéig, onnan is csak azért fordultam vissza,
362 19| nagyapóval, mikor még az is bányász volt.~Ezt is most
363 19| az is bányász volt.~Ezt is most hallottam elõször,
364 19| nagyapjáról kérdezõsködnek. Most is hirtelen arra fordította
365 19| mondom -, akkor tán még engem is levinne egyszer a bányába.~-
366 19| ha szépen megkérjük.~Nem is nagyon kellett kérni Péter
367 19| erre van az útja. Meg nem is teneked való út az, öcskös.~
368 19| maradni. Indultam volna is, mint a vak légy, de az
369 19| mögül. Még hegyes bõrsüveget is nyomott a fejembe. Nagyon
370 19| a hideg, de még a fogam is vacogott, ahogy az aknába
371 19| majd izzadok még a melegtõl is.~S bizony mindjárt lekívánkozott
372 19| szénporban.~- Nini, itt vasút is jár? - kérdeztem susogva,
373 19| Az lesz csak a szép!~Szép is volt az nagyon. Nagy-nagy
374 19| Egyszerre úgy láttam, mintha nem is kereszt állna ottan, hanem
375 19| bánya madarát. Hátha még meg is lehetne fogni! Belétennénk
376 20| hallgatódzik, befelé nézelõdik. Lát is, hall is sok mindent, amirõl
377 20| nézelõdik. Lát is, hall is sok mindent, amirõl a napvilágon
378 20| szenet, s úgy volt, hogy föl is hágy vele a bányaigazgatóság.
379 20| Az õ kedvéért vergõdtünk is még egy darabig, de nem
380 20| maradhasson, ahol eddig élt. Meg is kapta, ott is maradt egyes-egymagában.
381 20| eddig élt. Meg is kapta, ott is maradt egyes-egymagában.
382 20| fúrta az oldalamat, hogy én is elmondjam neki, amit én
383 20| mondanom a ködmön történetét is, azt pedig nem mertem. Abban
384 20| úr beszédébõl. Hallottuk is, nem is, amit magyarázott.
385 20| beszédébõl. Hallottuk is, nem is, amit magyarázott. Egyre
386 20| Elõadás után megtudtuk azt is. Szabad volt bemennünk a
387 20| sokkal vékonyabb. Szeme is volt mind a két végén, csillogó-villogó
388 20| mondták azt, amit magyarul is lehet mondani. Annyira ment
389 20| hívta, s még a drótostótra is azt mondta, hogy sodronyostót.~
390 20| hogy sodronyostót.~Most is dühösen kergetett ki bennünket
391 20| látószerkereskedõ!~Többet aztán nem is emlegette nekünk a tanító
392 20| tetszett, mintha még hajladozna is felém a rézcsõ:~- Ejnye,
393 20| szúrnának, mint a szög.~A ködmön is szorított, forogni kezdett
394 20| Azon látszott már délelõtt is a betegség. Mi lesz most?
395 20| És... és talán urasabb is lenne az a masina a szobában.~-
396 20| Hírt adtam a szülédnek is - mosolygott jóságosan a
397 20| úr -, hadd legyen itt õ is örömed estéjén.~De ha õ
398 20| volt még. Cötkény varga is megneszelte a nyüzsgést,
399 20| megneszelte a nyüzsgést, õ is betámított a szomszédból
400 20| csínját-bínját, hogy egyedül is tudjak vele bánni, és amikor
401 20| égbelátó elé álltam. Nem is lepett meg, mikor belenéztem,
402 20| No, hagyjál holnapra is. Hiszen a tied, akkor mulatod
403 21| a szemembe. A szívemben is szivárvány sütött ki. Csupa
404 21| hiszen a jó szándék talpon is volt énbennem. De hát hogy
405 21| karácsonyi kis ruhákat, nem is várhattam haza esténél elõbb.
406 21| álltam a bányaházig. Meg is találtam Péter apót, de
407 21| nevetett, hogy a könnye is kicsordult bele:~- Jaj,
408 21| tollastul, bõröstül, ha akkora is lett volna, mint a torony.
409 21| mer odaröpülni, mert az is tudja, hogy ott mindjárt
410 21| hétsingszakállú embernek is hívják. Olyan kicsi, hogy
411 21| kicsi, hogy a csákány lyukán is átbújik, de a jobb kezében
412 21| vacsorának, mert szülém is hivatalos volt rá. Mindig
413 21| Utóvégre egyszer Gergõt is elviheti már.~Ezen elmosolyodtam
414 21| bányaházig. Az embereknek is nevetett a szeme, akikkel
415 21| összeszoktam. Az még akkor is dalolt, ha rosszkedvében
416 21| haragos óriás, még a dúdolása is bömbölés. Most pedig nem
417 21| itt felejtett a nyár. Föl is lökött egyszer-kétszer,
418 21| ilyent, és az bizonyosan így is van. De abban a mesében
419 21| van. De abban a mesében az is benne volt, hogy karácsony
420 21| karácsony éjszakáján még a kövek is megszólalnak. Hát akkor
421 21| szólalnak? Inkább még a fáknak is, még a szélnek is elállt
422 21| fáknak is, még a szélnek is elállt a szava. Ki mondja
423 21| Kisvártatva megjött rá a felelet is:~- Ki jõ, ki jõ, ki jõ? -
424 21| ahelyett most már kétfelõl is kérdezték, hogy: ki jõ,
425 21| hallom, hanem a kezemmel is érzem, hogy valaki ütögeti
426 21| a fára. És mindjárt meg is szégyelltem magamat, ahogy
427 21| elhallgatott még az égbelátó is. Nem csörrent meg, akárhogy
428 21| elhomályosította még az üvegszemet is. Hát most már mi lesz?~Fölnéztem
429 21| mészégetõhöz, onnan talán még haza is tudnék botorkálni.~Reménykedve
430 22| szentjánosbogár. A ködmön is rajtam van, az égbelátó
431 22| rajtam van, az égbelátó is a nyakamban. Az oldalam
432 22| járok én semmi rosszban. Meg is mondom a beszélõ szikláknak,
433 22| az Isten dicsõségére ott is az ember békessége a válasz.~
434 22| lesütött a hold. A hold most is ott volt, de hiába nézegettem
435 22| olyan keservesen, hogy a kõ is meginduljon bele.~A kõ nem
436 22| amerre én!~Erre aztán meg is indultam abban az irányban,
437 22| egyik-másik keményen meg is ütött, ahogy nekimentem
438 22| levezetett az újbányába, ott is láttam ilyen sima falú folyosót.
439 22| lenni valahol. Akkor én ki is szabadulhatok még a föld
440 22| egyet a folyosó, már hangját is hallottam. Suhogott, zúgott,
441 22| el az embert, mikor nem is látja, mikor nem is gondolja.~
442 22| nem is látja, mikor nem is gondolja.~Nem estem azonban
443 22| csillagok sugároznak, hanem a hó is fehérlik körülöttem. Nem
444 22| megerõltetem a szememet, már látok is. Látom, hogy egy nagy, kerek
445 22| égen. Úgy lehet, azóta le is csúszott már róla egészen.~
446 22| kiszabadultam, a gödör másik oldalán is feketéllik egy kis kerek
447 22| kell hóban vackolnom.~Nem is igen mentem beljebb, megülepedtem
448 22| elaludni lehet, de megfagyni is.~S talán úgy elaludtam volna,
449 22| bányacsõsz, egy kis szalonnát is adhattál volna mellé!~Úgy
450 22| semmiféle bányacsõsz. Még azt is elfelejtettem, hogy éjszakának
451 22| öreghez. És bizonyosan meg is teszem, ha abban a percben
452 22| kezembe adta, még meleg is volt. Azt mondta, aki ebbõl
453 22| se ettél... hány nap óta is? Egy, kettõ, három, négy
454 22| jókedvûen, hogy még engem is majd megcsalt. - Hiszen
455 22| Gergõnek hívják. Álmomban én is mindig olyan ködmönben járok.
456 22| Azt hiszem, az angyalok is olyanban járnak. Te láttad
457 22| mégiscsak eljönnek néha ide is? Minden jó emberhez le szoktak
458 22| Tavaly karácsonykor minálunk is voltak, de én nem láttam
459 22| hagytak ott nekem. Tenálad is voltak tavaly karácsonykor?~-
460 22| változott nagyapókád szíve is, s elijedtek tõle az angyalok.
461 22| érzem, mintha már jönnének is.~- Csak sötét ne volna! -
462 22| egy mécsem az öregtárnában is, ahol a múltkor kerestem
463 22| majd neki, hogy sötétben is idetaláltak az angyalok!
464 23| benneteket a markoláb. Mert azt is nagyon sokat emlegetted
465 23| Beteg voltál te már akkor is, Gergõ fiam, mikor hazulról
466 23| magatokat, egy kis repedés is esett a kobakodon, de sebaj,
467 23| ebrõl jut eszembe: hogy is hívják azt a derék ebállatot?~-
468 23| jöhetett hozzánk.~Jöttek is úgy, mintha búcsút járnának.~
469 23| apó -, de mink még másképp is gondoskodni akarunk rólatok.
470 23| jó Isten, aki a rosszat is jóra tudja fordítani, a
471 23| bányász-szerencsétlenséget is szerencsére fordította.
472 23| utat, amikrõl eddig nem is tudtunk. Becsületes munkánknak
473 23| az öreg Küsmödi emlékének is, Isten nyugosztalja szegényt.~
474 23| ha nem, még a ludacskát is levágja a tiszteletünkre.~
475 23| találkozhassam vele, s át is adta neki szülém az üzenetemet.~-
476 23| ebédre, a kis bice-bócának is jut belõled meg a tündérkének
477 23| belõled meg a tündérkének is meg a Cötkény bácsinak is
478 23| is meg a Cötkény bácsinak is meg a Titulász doktor úrnak
479 23| a Titulász doktor úrnak is, de még Messzi Gyurkát se
480 23| vasárnapra. Igaz, hogy akkor is az lett volna belõle, ha
481 23| engedelmesség.~Még a tepsiben is olyan vidáman sistergett,
482 23| Ast mondta a sülém, nekem is ilyet süt, ha én is olyan
483 23| nekem is ilyet süt, ha én is olyan jó deák lesek, mint
484 23| rongyélusok, míg el nem hûl!~Nem is maradt több a tálban a mellehúsánál,
485 23| fiacskámnak ez az egy darab is. Nem volt az nagyétkû soha
486 23| életében.~A többi vendégre nem is gondolt az áldott lélek.
487 23| hadd próbáljak most már én is valami boszorkányságot.
488 23| ebben a házban, hátha nekem is sikerül. Csak egyet füttyentek,
489 23| gyerekek, hátha már ott is van a kocsimon.~Persze hogy
490 23| kosarat. Volt abban lúd is, tyúk is, édes tészta is,
491 23| Volt abban lúd is, tyúk is, édes tészta is, sós is.
492 23| is, tyúk is, édes tészta is, sós is. Csaptunk is olyan
493 23| is, édes tészta is, sós is. Csaptunk is olyan lakomát,
494 23| tészta is, sós is. Csaptunk is olyan lakomát, hogy a király
495 23| vélte, mert a cigány szavát is hallottuk, ahogy évõdött
496 23| olyan sép ezs. No, meg is ráncsigáltam érte a kontyát.
|