Rész

 1   2|      a kelepce ajtaja.~- Jaj, tán a cinegekirály! - dobbant
 2   4|     vegyen nekem, édesapám.~- Tán fázik a lábad, gyerekem? -
 3   4|       s úgy vágódtam el, hogy tán még most is sajog bele a
 4   8|     öreg mûhelyt sírja vissza tán,~fáj a sötétség néki s a
 5   8|  magány;~a hideg ellen hallat tán panaszt -~mi fáj a holtnak,
 6   9|     Mit gondol, komámasszony, tán majd a király kéri el a
 7  11|    Ezen aztán elkeseredtem, s tán még most is csordogálna
 8  13| barátságot a szomszéddal, még tán jobban, mint azelõtt.~Õ
 9  15|     hirtelen hozzátette, hogy tán szolgabíró koromban is ködmönben
10  15|   Fölütöm olyan magasra, hogy tán vissza se esik többet, a
11  15|       a fiúk:~- Mi az, Gergő, tán lódarázs szállt a nyakadba?~-
12  15|       s ha ránk nem estellik, tán még most is ott gyúrjuk
13  16|     mindkettőjüket, és szülém tán még nálam is jobban szerette
14  17|  elõre kíváncsian a nyakát -, tán a lidércet keresed? Mert
15  19|  barátságos - mondom -, akkor tán még engem is levinne egyszer
16  20|      Tündérkém csöpp házában, tán mióta megépítették, soha
17  21|      szárnycsattogást hallok.~Tán a karácsonyi angyalok közül
18  22|   szomorú volt a hangja, hogy tán soha életemben nem hallottam
19  23|       mondok. És micsoda ezs, tán malacs vagy bárány vagy