Rész

 1   5|      kalapáccsal, aztán kiszedtem õket harapófogóval. Mikor készen
 2   5|     kihúzni is nagyon könnyû volt õket.~De nemcsak nekem nem tetszett
 3   5|          gyerek addig rajzolgatta õket az alsó felére, míg egészen
 4   5|     nagyon gyorsan összeférceltem õket.~- Kész - mondtam büszkén,
 5   6|          vándorló deák felejtette õket nálunk, aki a malomházban
 6   6|         azért fönnhangon olvastam õket az udvar közepén. A galambok
 7   6|          és egyenként visszadobta õket. Csak azt csodálom, hogy
 8   8| szûcskésnek, mely egybe szabdalta õket, s íróasztalom fiókjában
 9   8|       húzott paplan alól, de csak õket kettejüket láttam, amint
10   8|         mécsfény beszivárványozta õket - láthattam volna gondoktól
11  12|           ha az ember sokáig nézi õket.~Hát én sokáig néztem, s
12  12|          fölfelé taszigálta volna õket valaki.~No, ez alighanem
13  12|         az öreg visszaparancsolta õket:~- Nem gyöttök vissza mingyárt
14  13|        csak olyankor rántotta fel õket, mikor szép tiszta, holdas
15  16|           gyöngéden söprögette be õket a kötõjébe.~- Mentül rozsdásabbak
16  22|           most már kihallgatom ám õket elejétõl végig, s nem kotyogok
17  22|          az ajtóba, és ott lesném õket?~- Nem, nem, báránykám -
18  22|          voltak, de én nem láttam õket, mert aludtam. Anyukámmal
19  22|       szegényke.~No, hát ne hívja õket hiába! - futott át valami