Rész

 1   5|          úgy fogadtam, mintha szél pajtás hajflotta volna utánam ajándékul.~
 2  11|       tündér megszólalt:~- Hát te, pajtás? Nem vagy éhes?~- De még
 3  11|          ásítozott. Az õ neve volt Pajtás. Nagyon furcsa volt ez a
 4  11|            Lomha, puha léptekkel a Pajtás odaoldalgott az asztalhoz,
 5  11|      szegte a maradék májat.~- Ne, Pajtás, ne, kisfiú.~Õ maga nem
 6  11|      helyett, s még a mogorva öreg Pajtás macska is úgy húzta föl
 7  11|         liliomkehelybe. Ott volt a Pajtás macska is, és addig nézett
 8  11|         nõtt, s már akkor nem is a Pajtás macska volt, hanem az öreg
 9  12|      gyerekkorában.~Neve hallatára Pajtás fölemelkedett a kályha elõl,
10  12|           akkor szólalt meg, mikor Pajtás is tisztára nyalogatta a
11  13|           a szára, mint a tükör: a Pajtás odakullogott eléje, és ahogy
12  16|        elfelejtett kakukkolni, s a Pajtás macska kelletlenül sompolygott
13  16|   megeszegettük a Pajtással, aztán Pajtás is a vackába bújt, én is
14  16| szörnyeteget?~Tündérkém már csak a Pajtás iránt való barátságból is
15  16|          gombját!~Már hogy aztán a Pajtás szófogadásból tette-e vagy
16  20|            az égbelátót, bice-bóca pajtás!”~Szépen kijavítottam a
17  21|          nem a kedves, szelíd szél pajtás volt, akivel a malomházban
18  23|         elébünk a küszöbön az öreg Pajtás macska.~Õ már akkor tudta,