Rész

 1   2|        szívem, mert a testvérkém utolsó tekintetének az emléke nyilallott
 2   3| csapkodhatott, mert már akkor az utolsó szem ribizliig mindent letakarított
 3   8|                               AZ UTOLSÓ ÖLTÉS~Bûbájos Küsmödi minden
 4   8|        már a tündérek.~- Majd az utolsó öltésnél - biztatott az
 5   8|     biztatott az édesapám.~De az utolsó öltés még nagyon messze
 6   8|      zöld szegõvel.~- Ez lesz az utolsó öltés - mondta mosolyogva -,
 7   8|   szobába.~- No, megvan-e már az utolsó öltés? - csacsogtam már
 8   8|    csacsogtam már a küszöbön.~Az utolsó öltés már megvolt, de Márton
 9   8|     fogával tépte el a cérnát az utolsó öltés után.~Sikoltva térdepeltünk
10  14|        megint elvihogta magát az utolsó padban, s halkan kipisszegett
11  15|          minden virágja, mint az utolsó öltés órájában. Pedig hordtam
12  17|         akkor loccsantotta ki az utolsó tojást. Egytõl egyig feltörte
13  18|         ellene. Fölágaskodott az utolsó padban, és billegette a
14  18|         és azzal odaballagott az utolsó padhoz.~- Hát csak kilencvenötöt?~-
15  20|         egy reménységem volt: az utolsó számtani dolgozat. Azt éppen
16  21|       hogy megszédültem bele. Az utolsó gondolatom az volt, hogy
17  23|        amelynek a kisködmön volt utolsó munkája. És mintha két áldó