Rész

 1   2|     Álmodta kend azt, bátya - nevetett az édesapám, s magam se
 2   6| döngicséltek a tömjénfüstben. Nevetett a napfény az anyókák fehér
 3   9| Virgonccal, gyámapám meg csak nevetett a kordéból.~- Szorítsd,
 4  11|    meg!~De most már nemcsak õ nevetett, az öreg kanári is elnevette
 5  11|       A csöppség most már úgy nevetett, hogy hátravetette magát
 6  12|   fülemet. Szülém ezen mindig nevetett, akárhányszor mutattam be
 7  13|      velem együtt, a tündérke nevetett, az öreg Cötkény pedig vállát
 8  13|       micsoda csizmák ezek? - nevetett csúfondárosan a harangozó.~
 9  14|       puli!~Erre aztán nagyot nevetett az én öreg barátom, és lekapta
10  17|   hatalmas ember.~Cintula úgy nevetett, hogy csak úgy harsogott,
11  19|   kezemet.~- Szabad, öcskös - nevetett a bányász -, de a bányavirágot
12  21|     Az öreg bányász olyan jót nevetett, hogy a könnye is kicsordult
13  21|  bányaházig. Az embereknek is nevetett a szeme, akikkel útközben
14  21|       találkoztam. Hát hogyne nevetett volna! Nem mindennap látni
15  22|     meg, nagyapóka!~- Én-e? - nevetett Küsmödi olyan jókedvûen,
16  23|    fiam, mert te ott voltál - nevetett Titulász doktor. - Mink,
17  23|       hol van?~- Ehol van e - nevetett a doktor, és elõhúzta az