Rész

 1   4|             hallottam, hogy a fûrész egyre azt csikorogja:~- Kis-csiz-ma,
 2   6|            az Istenke a pénzeket, és egyre csak szomorúan nézett maga
 3   8|             pulyka, amit akart, csak egyre nyújtogattam felé a számat.~
 4   8|              az édesapám lábánál, és egyre lestem, hogy mikor röpködnek
 5  15|           sem.~A két ködmönujj pedig egyre közelebb jött hozzám, s
 6  16|           asszony meg az öreg gyûszû egyre öregebb lett, a kanári már
 7  16|        szarvasok.~És az együgyû ének egyre hangosabb lett, és egyre
 8  16|             egyre hangosabb lett, és egyre tágult vele a skatulyányi
 9  16|             tarisznyából, a tündérke egyre hadonászott elõtte az ezüstkörmös
10  16|           hanem puli. Eb vagy kutya; egyre megy az, azt mondja õ. De
11  17| vadlúdtojással, azok közül lépett rá egyre a kis Pipitér. Persze az
12  19|     megtüzesedett drót, s a fütyülés egyre ijesztõbb lett.~- Szaladjunk,
13  20|       óbányában laktak, de Péter apó egyre azt erõsítgette, hogy éppen
14  20|            nem is, amit magyarázott. Egyre azt számítgattuk az ujjunkon,
15  21|           Kipp-kopp, kipp-kopp - ezt egyre tisztábban hallottam. Hirtelen
16  22|             lábam alól, a szél pedig egyre erõsebb lett, s ahogy kanyarodott
17  22|            az, mert sokáig hallottam egyre halkulni a lépések zaját.