Rész
1 1| bágyadt szemét, szegényke, és megvillant benne az öröm,
2 1| megállt a szívem verése, és magamhoz szorítottam a körte-muzsikát.
3 1| kisompolyogtam a szobából, és elkeseredve ültem ki az
4 1| hajnalodott már, mire fölébredtem, és a zsebemhez kaptam.~- A
5 1| ijedten. Mert azzal álmodtam, és úgy rémlett, mintha a zsebembe
6 1| Odalopództam az ágyhoz, és benyúltam a vánkos alá.~-
7 1| Olyan fényesnek láttam és olyan szomorúnak, hogy ijedtemben
8 1| fölmarkoltam a körte-muzsikát, és szó nélkül kotródtam vissza
9 1| vissza testvérkém arca, és nekem hirtelen fájni kezdett
10 1| zsebembe a körte-muzsikát, és három napig nem is volt
11 1| házunktól, hamar odaértem, és átöleltem a fejfát, amelyen
12 1| belefújtam a körte-muzsikámba, és eljajdítottam magam. Akárhogy
13 2| én mindig elszomorodtam, és kiröpítettem a markomból
14 2| megláttam. Megcsináltam a fogót, és kitettem az ól tetejére,
15 2| erre már bátorságra kaptam, és kinyitottam a szememet:~-
16 2| senki. Ült mindenki mereven, és kisírt szemmel nézett maga
17 2| károgott egy keserveset, és kilebbent az ablakon.~-
18 2| pedig felültem az ágyban és elnevettem magamat:~- Jaj,
19 2| sírva-nevetve borultak rám, és boldogan kérdezték:~- Ki
20 2| hogy az a cinegekirály, és az kergette el mellõlem
21 3| fõtt krumplit kell érteni, és volt vadribizli, az is nagyon
22 3| elváltozott volna galambbá, és hét esztendeig kellett volna
23 3| ijedten húzott az ölébe, és még a kötõjével is betakargatott,
24 3| télen-nyáron ködmönben járt és báránybõr sapkában, ami
25 3| kancsónak, tömpe kis orra és olyan szemöldökei, mintha
26 3| odatelepedett az asztalhoz, és maga elé húzta az egész
27 3| igazi doktor szokta tenni, és reszelõs, öreg kezével végigsimogatta
28 3| meggyújtotta a mécsest, és foltozószûcs létére elkezdte
29 3| is - sóhajtott Küsmödi, és közelebb húzta magához a
30 3| tolta a homlokán a süveget, és nagyot csapott az asztalra.
31 3| kisimogatta az új foltot a subán, és azt szólta:~- Nincs is kutyám,
32 3| fordult az ördöngõs ember, és ment kifelé nagy dohogva,
33 3| aki maga is didergett, és befogtam a szememet.~A nagy
34 4| lidérc a vánkosom sarkára, és sugdosott mindenféle szépeket.~-
35 4| nekitámasztjuk a Tejútnak, és azon le s föl sétálgatunk
36 4| ünneplõ ruhában leszek, és olyan új kalapom lesz, amelyiknek
37 4| szelelõlyukba, az ecetfa tövébe, és lógatni a mezítelen lábamat
38 5| széltestvérek a malomház padlásán, és harsogva, zúgva kergették
39 5| elbújok a kémény mellett, és meglesem a szélfiúkat. Különösen
40 5| hajnalnak, piros köpönyegje van és aranykoronája. Persze az
41 5| libbenjen, akkor megbotlik, és akkor megmutatja az emberi
42 5| kinyitottam a padlásajtót, és megindultam fölfelé. De
43 5| könnyen belementek a szögek, és kihúzni is nagyon könnyû
44 5| hasába, aki elnyelte Jancsit és Juliskát.~A szülém aggodalmasan
45 5| aggodalmasan csóválta meg a fejét, és panaszosan fordult édesapámhoz,
46 5| hittem, hogy az valaki, és az ajtókilinccsel is úgy
47 5| Nekem a világon minden élt, és én mindig egész tisztán
48 5| hogy mit ketyeg az óra, és mit gondol magában az oroszlán,
49 5| elnyávogja magát kint a tetõn, és mindjárt tudtam is, hogy
50 5| leejtette a pápaszemét, és azért sírt, mert nem volt,
51 5| megesett rajta a szívem, és szerettem volna kiszaladni
52 5| van már az idõd, gyerekem, és olyan oktalanul csak mégse
53 5| ment. De õ az ölébe húzott, és megcirógatta a bozontomat:~-
54 5| kopogott a jégvirágos üvegen? És lesz-e valaha a világon
55 5| hasonlítanak?~Sokat sírtunk, és sokat kacagtunk azon a télen.
56 5| fogadni tanítómesteremnek se, és voltak kedvesek, derék,
57 5| selyemszõrû bõrökben, a piros és zöld irhákban, a színes
58 5| nyesedékeibõl sapkácskákat és a zöld irha hulladékaiból
59 5| laknak az egérlyukakban, és azok éjszaka mind el fogják
60 5| bõröket, mint õtõle láttam, és csakugyan nagyon gyorsan
61 5| Kész - mondtam büszkén, és munkám eredményét át akartam
62 6| nagyon örült a dolognak, és most már egész biztosra
63 6| odaszálltak a palánkra, és halk turbékolással nevetgéltek
64 6| balra konyította a fejét, és fél szemét lefogva hunyorított
65 6| tolla fölött vérvörös taraja és roppant hosszú szakálla.
66 6| ingderékba bújtattam a könyvet, és csak a sövény tövében mertem
67 6| számmal, hanem az ujjammal is, és azóta se örültem úgy könyvnek,
68 6| tele megrezzenõ árnyékokkal és titkos neszekkel.~Egyszer
69 6| Kihurcoltam a napvilágra, és belemarkoltam.~Hát tele
70 6| amik rajta mászkáltak, és a legyek úgy villantak el
71 6| csak lesütöttem a szememet, és nevettem magamban. Dehogy
72 6| kicsit nézelõdni a városba, és bevetõdtem a templomba,
73 6| kõkönyveket, kõkardokat és görbe kõbotokat tartottak
74 6| kõbotokat tartottak a kezükben, és mind az oltár felé fordították
75 6| lehet nekik már megmozdulni és merev tagjaikat kinyújtóztatni
76 6| angyalkák röpködtek körülötte, és nézett, nézett maga elé
77 6| napfény az anyókák fehér haján és a gyermekszemek tiszta tükrében;
78 6| nagyon-nagyon megsajnáltam, és hirtelen rászántam magam,
79 6| föltekintett a csörrenésre, és bosszúsan dörmögte el magát:~-
80 6| Utánam hajította a kincsemet, és az nekem jobban fájt, mint
81 6| a fejem se látszott ki, és addig keseregtem, míg utoljára
82 6| mutattam feléje a gyémántot, és lábujjhegyen odaóvakodtam
83 6| öreg Gáspár nem ébredt fel, és én elégedetten surrantam
84 6| bogárnépséggel vacsorázgatni, és nem mertem tõlük kimenni.~„
85 6| elmennek” - gondoltam magamban, és behúzódtam a legutolsó padba.~
86 6| pedig fölszedte a pénzeket, és egyenként visszadobta õket.
87 6| Gáspár apó föl ne ébredjen, és rá ne kiabáljon az angyalkákra” -
88 6| angyalkákra” - gondoltam magamban.~És szórta, szórta az Istenke
89 6| szórta az Istenke a pénzeket, és egyre csak szomorúan nézett
90 6| mondta mosolyogva az Úr, és elrejtette az ajándékomat
91 6| ajándékomat a kék palástja alá.~És attól a mosolytól egyszerre
92 6| gyémántom szokott mutatni. És elmosolyodott az egész templom,
93 6| mosolyogtak a kõszobrok is, és megcsóválták a mindig merev
94 6| a mindig merev fejüket, és láttam, hogy még Gáspár
95 6| harangozó is mosolyog álmában. És mosolyogtak az angyalkák
96 6| csengett az Isten szava, és egyszerre olyan világos
97 6| imádkoztak odakint a fülemülék, és Gáspár apó ráncigálta a
98 6| Kidörzsöltem a szemembõl az álmot, és ijedten pillantottam oda
99 7| ennek végét, csak fölkapott, és magához szorított:~- Te
100 7| nagy kedvvel hallgatta, és mikor a végire értem, azt
101 7| kibújik belõle a tündér, és elejbéd áll: „Mit parancsolsz,
102 7| hozzájuttat a kincsekhez, és addig is megsegít minden
103 7| megsegít minden bajodban. És azt hiszem, sokkal hamarább
104 8| noha sokat hallottam róla, és sehogy se tudtam elképzelni,
105 8| a padlást tisztogattuk, és szülém az ölébe vonva lekuporodott
106 8| lekuporodott a nagy gerendára, és elkezdett halkan beszélni:~-
107 8| egészen kicsike voltál, és a sütõteknõben ringattalak,
108 8| sütõteknõben ringattalak, és százszor is eldanoltam neked
109 8| tündérkék táncoltak elõ, és a pókfonalakon is azok hintáztak,
110 8| lengedeztek-rengedeztek mindenfelé, és mind bekukkintott a kendõcske
111 8| belül kerülni a kisajtón és nem várni be a tündérek
112 8| meg húzza vissza mérgesen, és kiabál veszettül:~- Rudrud-rud-rud-rudrud-rud!~
113 8| keresztül meglátta a viadalt, és segítségemre sietett.~-
114 8| mûhelyszéken az édesapám lábánál, és egyre lestem, hogy mikor
115 8| egyjátékos napsugár. Magam törtem és áztattam a bársonyos diófagombát,
116 8| készült. Volt rajta kökörcsin és varádicskóró, pipacs és
117 8| és varádicskóró, pipacs és búzavirág, és az alját sárga
118 8| varádicskóró, pipacs és búzavirág, és az alját sárga peremérvirág
119 8| eperfájának ágából faragta apám, és bevonta zöld szegõvel.~-
120 8| Sikoltva térdepeltünk elé, és csókoltuk lecsüngõ kezeit,
121 8| megsimogatta a fejemet, és azt mondta: szívszélhûdés!~
122 8| szívébõl kiköltözött a tündér, és beleköltözött a ködmönbe” -
123 8| ezt gondoltam magamban, és azt hittem, hogy ez nem
124 8| Híres, amit varrt, ködmön és suba,~neve sokáig él a faluba.~
125 9| húzta magán a nagykendõt, és maga elé meredt szemmel
126 9| magamhoz venném a gyerekét, és elhiheti, hogy nevelnék
127 9| Belebújtam a ködmönbe, és nekivágtunk a világnak.
128 9| erõt rajta megint a méreg, és nagyot taszított rajtam. -
129 9| megint megjött a kedve, és heherészve kocogtatta meg
130 9| hogy a körtét kóstolgatom, és mérgesen ripakodott rám:~-
131 9| Nekiestünk a sóskának, és teletömködtük vele a kordé
132 9| többi közül, azt fölveheted, és majd otthon beszámolsz vele.~
133 9| Kihámoztam magam a ködmönkébõl, és végigdûltem a köpönyegen,
134 9| belebújtam a ködmönbe, és kiosontam az ajtón. Fél
135 9| sátorrudakkal, frissek voltak és jókedvûek és rongyosak is
136 9| frissek voltak és jókedvûek és rongyosak is egy kicsikét.
137 9| rongyosak is egy kicsikét. És én elgondoltam magamban,
138 9| nagyszerû inaska válnék, és ilyen sorban a ködmön is
139 10| hogy ez kötelességük nekik, és annál hamarabb lesz belõlük
140 10| jobban, mi az illendõség, és maga vezetett el a mesterhez,
141 10| iskolába akarok hozzá járni, és nagyon barátságosan veregette
142 10| megköszöntük a jóakaratát, és beköszöntünk Csorbóka úrhoz.
143 10| ennyi tudomány láttára, és alig merte megkérdezni Csorbóka
144 10| ütögetett, megköhögtetett, és kétszer-háromszor körülfuttatott
145 10| belevezetett a kettõs tudományba, és annyira a kegyelmébe fogadott,
146 10| egyszerre csak nyílik az ajtó, és bedobog rajta egy magamfajta
147 10| A fiúcska körülnézett, és megakadt a szeme azon a
148 10| oroszlánon, amely a „Florenc és Lion” tábláján ágaskodott.~-
149 10| legnagyobb mézeskalács huszárt, és kitessékeltem vele az ajtón.~
150 10| fülemen töltötte a mérgét, és nem éppen barátságosan adta
151 11| leült mellém az árokpartra, és elmondatta velem, ki vagyok,
152 11| volt az, csak házacska, és nem ajtó volt rajta, csak
153 11| volt rajta, csak ajtócska és ablakocska és abban muskátlibokrocska
154 11| csak ajtócska és ablakocska és abban muskátlibokrocska
155 11| megkeressük a gyufácskát, és meggyújtjuk a lámpácskát -
156 11| tipegett ide-oda a tündér, és én kezdtem nem érteni a
157 11| Minek õneki a gyufácska és lámpácska, mikor sokkal
158 11| kipattan egy aranylámpa, és...~És az aranylámpa csakugyan
159 11| kipattan egy aranylámpa, és...~És az aranylámpa csakugyan
160 11| sugárzott már az asztalocskán, és elöntötte fénnyel a két
161 11| fénnyel a két székecskét és az ágyacskát és sublótocskát
162 11| székecskét és az ágyacskát és sublótocskát és a falon
163 11| ágyacskát és sublótocskát és a falon a kakukkos órácskát
164 11| falon a kakukkos órácskát és a kanárimadár kalitocskáját.
165 11| a tündér ujjára esett - és ó, nem aranyszínû volt rajta
166 11| kinyitott egy faliszekrénykét, és olyan fürgén szedett onnan
167 11| fekete macska huzakodott és ásítozott. Az õ neve volt
168 11| Kevélyen intett a fejével, és kevélyen csörögtek a pápaszemdrótok.~-
169 11| gombocskára nyíló ajtót, és intett, hogy kukucskáljak
170 11| szárnya nõl Malvinkának, és beröppen egy nagy fehér
171 11| volt a Pajtás macska is, és addig nézett bánatosan a
172 12| amelyekben bent kel föl a nap, és belülrõl süt kifelé a világra.~
173 12| fölemelkedett a kályha elõl, és egy ugrással fönt termett
174 12| karosszékbe, fölhúzta a vaskörmöt, és elõvett valami pipacsszínû
175 12| teleöntöttem a zöld mázas korsóból, és vittem be nagy készségesen
176 12| konyhapárkányról egy rózsás kistányért, és abba öntöttem a pohárból
177 12| lesz. Lekapom a kalapom, és várok. Hát elõbújik a göröngyök
178 12| Csakhogy el van varázsolva, és addig nem kapja vissza az
179 12| bizonyos, hogy megrettent, és visszafelé tudakolta az
180 12| csöppet elsikította magát, és azt mondta, sose hallotta
181 12| ködmönük zsebébe rakni. És rám parancsolt, hogy vigyem
182 12| vigyem csak ki a kertbe, és borítsam le kisdézsával,
183 13| egérképe látszott ki a padból, és megszólalt vékony cérnaszálhangon:~-
184 13| Letörülgettem a könnyeimet, és fölvidámodva nézegettem
185 13| Pajtás odakullogott eléje, és ahogy meglátta benne magát,
186 13| hogy én keményebbet léptem, és gyorsan kocogtam, Gáborka
187 13| meg-megállt, míg kiköhögi magát, és nagyon büszke volt rá, hogy
188 13| lóghattak a csikorgós csizmák, és a kis Cötkény csak olyankor
189 13| volna ki kerek e világért, és reggelre csakugyan a lábán
190 13| szegrõl öt pár kis csizma, és Cötkény varga soha olyan
191 14| maradtam az iskolaszobában, és négykézláb bujkáltam a padok
192 14| mindenféle ijesztõ morgásokat, és föltett szándékom volt,
193 14| most belép, akkor ráugrok és szétszaggatom.~Ez a nagy
194 14| Cintula volt a legnagyobb és legvásottabb fiú az osztályban.
195 14| elõre lépett be a szobába, és így a szétszaggatásból soha
196 14| összegömbörödött, mint a sündisznó, és mindig úgy tett, mintha
197 14| leejtett volna valamit, és azt keresné.~A nagy Cintula
198 14| persze ravasz fiú volt, és akárhányszor csak azért
199 14| Nagyot fújt Gyurka bácsi, és megtörülgette a verejtékes
200 14| szétterítette a földön, és megrázogatta gyöngéd szeretettel.~-
201 14| mégiscsak lekaptam a kajlát, és elõvettem a hónom alól a
202 14| mindjárt felém fordult, és elrikkantotta magát:~- Nini,
203 14| Azzal ledobtam a könyvem, és se szó, se beszéd, nekiugrok
204 14| gyömöszöltem a nagy mihasznát, és mikor föleresztettem, azt
205 14| lemúlt róla a királyság, és jól érezte. A fiúk engem
206 14| Mikor bejött a tanító úr, és engem szólított fel elsõnek,
207 14| ránéztem a fogason a kalapra, és úgy mondtam a leckét, mint
208 14| nevetett az én öreg barátom, és lekapta a fejemrõl a Fortunátus
209 15| fejét bosszúsan a tündérke, és aztán hirtelen hozzátette,
210 15| vitatkozásunk ezen végződött, és ilyenkor a tündérke nem
211 15| a Veszkény prókátor fia, és fölhajítja a labdát.~Fölütöm
212 15| megint Veszkény Gyuszi, és akkorát suhintok a labdára,
213 15| törüli az arcát a kötőjével, és felém fordul egy kicsit.
214 15| Szorít a ködmön - mondom, és kieresztem a gombot a nyakán.~
215 15| elsikítottam magam:~- Édesszülém! - és szétlökdösve a fiúkat, árkon-bokron
216 15| térdeltem szülém előtt, és könnybe lábadt szemmel könyörögtem
217 15| eszük-lelkük. Mind vinni akarta, és boldog volt, aki legalább
218 15| egyik végét, Veszkény Gyuszi és Tarán Laci osztoztak a másikon,
219 15| gondoltam félálomban, és nem ijedtem meg egy csöppet
220 15| mondtam repdeső szívvel, és boldogan süllyesztettem
221 15| szaladt volna ki a tűből.~És én megéreztem, hogy egy
222 15| vigyázza minden lépésemet, és csak akkor mosolyog rám,
223 16| Ahogy leírom ezt a szót, és elmosolygom magamat, hirtelen
224 16| uras” most már: fehéren és puhán tapad a halántékomhoz.
225 16| szeretném mártani a tollat? És hogy a te nevelt fiad, aki
226 16| álomba haló gondolatában, és félig lehunyott szemmel
227 16| szerettem mindkettőjüket, és szülém tán még nálam is
228 16| szeme, ha róla beszélt, és sokszor mondogatta:~- Isten
229 16| galamb képében az égbe, és aranybúzát eszik a jó Isten
230 16| ember körül, mint a verebek, és kezdtem tisztába jönni azzal
231 16| kakukkolást, a macska az ásítást, és egyszer a kis cserépmedve
232 16| jelentette a vigyorgása, és a tündérke értette ezt nagyon
233 16| az ujjára a vasgyûszût, és mint valami buzogánnyal,
234 16| sóhajtott utolsót a kis medve, és öntötte ki a cserepei közül
235 16| közül az ezüsthatosokat és húszasokat. Biz azok megkoptatták
236 16| Sütött, mint a holdvilág és könnyû volt, mint a pehely.
237 16| világon:~Zengenek az erdõk ~és a havasok, ~mindenfelõl
238 16| riadoznak ~a szép szarvasok.~És az együgyû ének egyre hangosabb
239 16| ének egyre hangosabb lett, és egyre tágult vele a skatulyányi
240 16| skatulyányi szobácska is, és mire elaludtam, már mintha
241 16| volt a világon senkinek, és e nélkül egy öltést se lehetne
242 16| Szedte-vette a cókmókját, és istennek ajánlott bennünket.
243 16| kalapját, fölemelte a botját, és nagyon megfenyegetett vele
244 16| Sokat ürgéztünk együtt, és én hû maradtam a régi barátomhoz,
245 16| ölébe ejtette a varrást, és nézegette az ujján az ezüstkörmöt.~-
246 16| nyomban föltette a kukuláját, és útnak indult. Az ajtóból
247 16| vicsorította ki a fogát, és hálából nyilván minden tudományát
248 16| rántott egyet a szûrön, és ezzel búcsúzott a tündérkémtõl:~-
249 16| egészen urasan viselte magát, és el voltam rá készülve, hogy
250 17| megkésett ugyanis a legényke, és kocogtában nem nagyon nézett
251 17| ugyanis odafurakodott közénk, és nagy bátran lökte elõre
252 17| észre a vadlúdtojásokat, és fölemelt egyet belõlük.~-
253 17| kalapja, hát azt vágta hozzá, és topogott ránk kegyetlen-dühösen.~-
254 17| harsogott, aztán fölkapott, és elkezdett velem szaladni.~-
255 17| azóta az a hatalmas Küsmödi, és addig ne félj, míg engem
256 18| szállingóztak a levegõben, és Habók Fügedi már téli órákat
257 18| toronyerkély négy sarkára, és tudtára dudálta a világnak,
258 18| Fölágaskodott az utolsó padban, és billegette a két ujját.~-
259 18| a léniát vette a kezébe, és azzal odaballagott az utolsó
260 18| Cintula fölemelte a füzetet, és nagy hangon nekikezdett:~-
261 18| volna, csikordult az ajtó, és mindnyájan odanéztünk. A
262 18| Nekitámaszkodott a falnak, és írásokat szedett elõ a zsebébõl.
263 18| tanító úr csöndet parancsolt, és azt kérdezte a gyerektõl,
264 18| elõször.~Lesütötte a szemét, és összevissza gyurkálta a
265 18| benne. Az új deák odanézett, és szemmel láthatólag nekiörült.~-
266 18| jó lesz - mosolyodott el, és indult a kvártély felé nagy
267 18| mint hernyó a levél alatt, és meg se mukkant az óra végéig.
268 18| odakopogott a tanító úr elé, és engedelmet kért tõle arra,
269 18| ruhája egyik feslésébe, és kimarkolt belõle néhány
270 18| Cintula azt mindjárt fölkapta és beleharapott. El is fintorította
271 18| Kivettem egyet a tálból, és belecsúsztattam a ködmönzsebbe,
272 18| alá csaptam a könyveimet, és húzódtam kifelé az ajtón
273 18| volt neki, mint állni -, és rajzol az aljára mindenféle
274 18| mikor beültem a padba, és az megcsikordult alattam.~
275 18| a tenyerével a rajzokat, és visszasántikált a helyére,
276 18| mentem, leültem a padkára, és odatettem kettõnk közé a
277 18| Tudom - mosolyodott el, és mindjárt bele is harapott. -
278 18| én apám meg szûcs volt, és szerettem volna én is valami
279 18| besompolygott az ajtón, és odaállt elébünk.~- Hoztam
280 18| suhintott leves volt az ebéd, és nem hozhattam semmit. Hanem
281 18| a tanító úr megérkezett, és a kuckó-diák éléstárába
282 18| csöndesen ültünk a helyünkön, és buzgón dongottuk magunk
283 18| tintatartóból szabadított ki, és éppen az olvasmányra tett
284 19| ólálkodott a vén bûbájos, és én olyankor mindjárt fölvettem
285 19| nálunk!~Elszorult a szívem, és nem bírtam megszólalni,
286 20| optikus, hanem égbelátó és látószerkereskedõ!~Többet
287 20| hogy mit lehet rajta látni? És fõképpen, hogy ugyan melyikünké
288 20| Azzal fölkaptam a tollat és belemártottam a tintába:~„
289 20| Nagyon szelíd szemei voltak, és most mégis úgy éreztem,
290 20| odanéztem az ördöngõs masinára, és úgy éreztem, mintha süllyedne
291 20| maradtam, kiugrottam az ágyból, és átvittem a ködmönt a benyílóba,
292 20| benyílóba, a kis ruhácskák közé, és kétszer ráfordítottam a
293 20| kinyújtja a karját a székrõl, és belekap a hajamba.~Estefelé
294 20| varróasztalkánál, Malvinkával szemben, és azt mondta neki:~- Tessék
295 20| tündérkém százráncú drága arca, és aggodalmaskodó hangja lágyan
296 20| Elmosolyodott a tanító úr, és odalépett hozzám.~- Nem
297 20| inkább, hogy meg ne fázzon. És... és talán urasabb is lenne
298 20| hogy meg ne fázzon. És... és talán urasabb is lenne az
299 20| el magát a tanító úr. - És akinek olyan ködmönje van,
300 20| egyedül is tudjak vele bánni, és amikor utoljára belenézett,
301 20| egeket mutató szerszámnál, és reszketett, mint a nyárfalevél.~-
302 20| nézelõdött, elmúlt a reszketése, és egy kicsit csalódottan mondta,
303 20| voltam, mire sorra kerültem, és az égbelátó elé álltam.
304 20| Szé-é-ép - dadogtam, és csavargattam az égbelátó
305 20| egy kicsit.~Szót fogadtam, és örültem, hogy az égbelátó
306 20| égbelátó kint marad az udvaron, és nem kell vele egy szobában
307 20| négyes formára görbítette, és úgy táncolt rajtam.~ ~
308 21| már besütött az ablakon, és sugarai éppen a teleszkóp
309 21| neki, hogy rosszat tettem, és megkérem, hogy bocsásson
310 21| Nekivágtam a téli zimankónak, és meg se álltam a bányaházig.
311 21| szakadatlanul ömlik valahonnan. És örökösen rettegni kell,
312 21| van, mint egy tejesbögre, és hét nappal elõbb meglátják
313 21| hogyha jókedvében találják, és megkínálják kenyérrel, akkor
314 21| elmosolyodtam magamban, és nagy vidáman ballagtam egész
315 21| teleszkóp ül a nyakában, és villog jobbra-balra:~- Nézzétek,
316 21| belefogódzott az erdõ üstökébe, és lerázta róla a havat. Hajlongtak
317 21| Hajlongtak a hatalmas fák, és panaszosan jajgattak, ahány
318 21| most mind fölment az égbe, és ott tündöklik a mennyország
319 21| belemarkolnak a fénybe, és azzal világosítják meg idelent
320 21| olvastam én valamikor ilyent, és az bizonyosan így is van.
321 21| Belekapaszkodtam a kemence párkányába, és elkiáltottam magamat. Azt
322 21| Lecsúsztam a mészégetõrõl, és elindultam a hang irányában.
323 21| Szülé-é-m!~Most messzibbrõl és halkabban hangzott a válasz:~-
324 21| belerekedtem a kiabálásba, és roskadoztam az összevissza
325 21| amelyik otthon keresett, és hogy nem talált sehol se,
326 21| lelkendeztem föl a fára. És mindjárt meg is szégyelltem
327 21| továbbrepülni az angyalkát és repülés közben ijedten -
328 21| hanem egy fakopáncsmadár. És nem arra volt kíváncsi,
329 21| a fából, ha szépen kéri, és jól fog az istenteremtette
330 22| hogy lehunytam a szememet, és megdörzsöltem a szemhéjamat.
331 22| mindenféle csodálatos színeket és fényeket láttam a lehunyott
332 22| ameddig csak elláttam, és az mind csillogott-villogott,
333 22| arra ráhajtani a fejemet és szülémre és tündérkémre
334 22| ráhajtani a fejemet és szülémre és tündérkémre gondolva sírni,
335 22| leültem egy kicsit pihenni és gondolataimat rendbe szedni.
336 22| Megindultam a fal mentén, és addig-addig csoszogtam elõre,
337 22| szívemmel rámosolyogtam szülémre és tündérkémre, aztán arra
338 22| Nem estem azonban mélyre, és puhára estem. Tapogatom
339 22| keresztül a nyakig érõ havon, és nagy nehezen elértem a barlang
340 22| ködmönzsebbõl a nagy karaj kenyeret, és áthajítottam a sziklán.
341 22| vacsorát.~Elfutott a düh, és fölkaptam egy nehéz kõdarabot,
342 22| hozzálódítom az öreghez. És bizonyosan meg is teszem,
343 22| másik bányába, Péter apóhoz, és élnék úgy, mint a többi
344 22| kiállnék most az ajtóba, és ott lesném õket?~- Nem,
345 22| aludtam. Anyukámmal beszéltek, és új mankót hagytak ott nekem.
346 22| visszatér a világossággal, és az elsõ tekintetük az égbelátóra
347 22| leállítottam az égbelátót, és kibújtam a ködmönbõl. És
348 22| és kibújtam a ködmönbõl. És abban a percben, ahogy levált
349 22| angyala?~Lecsukódott a szemem, és ködmönöstül, égbelátóstul
350 23| szobában feküdtem, napsugár és orgonaszag áradt be a nyitott
351 23| miért van bekötözgetve? És nini, ott a sarokban a másik
352 23| a kis bice-bóca fekszik? És nem Titulász doktor hajol-e
353 23| Titulász doktor hajol-e fölé, és miért csóválja olyan kedvetlenül
354 23| poharat a szülém kezébõl, és a magam két kezével vittem
355 23| egyszerre mehettek az iskolába, és vigyázhattok egymásra, hogy
356 23| kövek a föld alatt, szülém és tündérkém nem gyõztek ámuldozni,
357 23| mondtam a történetemet, és mikor a végére értem, a
358 23| meggyulladt a bányalég, és szétvetette az egész bányát.
359 23| kidobott benneteket a hóba, és betemetett törmelékkel.
360 23| van e - nevetett a doktor, és elõhúzta az ajtó mögül az
361 23| égbelátó üvegszeme vidáman és barátságosan csillogott,
362 23| halott bánya hazajáró lelke, és szegény öreg kóbor lélek
363 23| doktor odalépett hozzá, és jóságosan simogatta meg
364 23| jobban, mint a lúdhúst. És ezért igen becsültem a ludacskát,
365 23| fölkapta a nagy tál pecsenyét, és sorra hordozta a kis éhesek
366 23| sírásra a kedve szégyenletében és zavarában. Mire tessékelje
367 23| mi vagyok én? - mondok. És micsoda ezs, tán malacs
368 23| hullani kezdett rá a könnyem, és kivirágoztatta rajta a körömkevirágot.
369 23| Kilopództam a többiek közül, és átosontam a temetõbe, és
370 23| és átosontam a temetõbe, és úgy csókoltam meg egy körömkés
371 23| kisködmön volt utolsó munkája. És mintha két áldó kar lett
372 23| volna a fejfa két karja, és mintha hangot hallottam
|