Rész

 1  13|     helyet. Mit szólsz hozzá, kis Cötkény?~A második pad szélén fölállt
 2  13|       aztán beültem a padba a kis Cötkény mellé, végképp megfogta
 3  13| kitudódott, hogy a kis Cötkénynek Cötkény varga az apja, aki az én
 4  13|      olyan foltozóvarga volt az a Cötkény, annak se valami kapós.
 5  13|        Nem tudott az ez istenadta Cötkény rendes lábbelit varrni senkinek
 6  13|        tündérke nevetett, az öreg Cötkény pedig vállát vonogatta zavarodottan:~-
 7  13|       csikorgós csizmák, és a kis Cötkény csak olyankor rántotta fel
 8  13|       kellett lenni, mert az öreg Cötkény azt újságolta egyszer a
 9  13|           fiatalon elkényestetni.~Cötkény vargának szomorú mosolygás
10  13|     szegrõl öt pár kis csizma, és Cötkény varga soha olyan megbékélt
11  13|          libegett elõtte.~- Nini, Cötkény öcsém - mondja neki egyszer
12  13|      csizmában.~- Tudja-e kelmed, Cötkény uram, micsoda csizmák ezek? -
13  13|        csúfondárosan a harangozó.~Cötkény szelíden elmosolyodott.~-
14  13|         azt, jó ember - békítette Cötkény a nagyhangú harangozót. -
15  16|  megtudakolni.~Az igen okos ember Cötkény varga volt, aki azt felelte,
16  20|           sokadalom nem volt még. Cötkény varga is megneszelte a nyüzsgést,
17  23|        meg a tündérkének is meg a Cötkény bácsinak is meg a Titulász