Rész
1 1| SZÉPEN SZÓLÓ MUZSIKA~Hol volt, hol nem volt, volt a világon
2 1| MUZSIKA~Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer
3 1| Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer egy körte-muzsika,
4 1| körte-muzsika, amelyik arról volt nevezetes, hogy csak akkor
5 1| onnan tudom, hogy az enyim volt ez a csodálatos körte-muzsika.
6 1| látok vissza. Ami elõtte volt, az elmosódik elõttem, mint
7 1| egy körte-muzsikát.~Szép volt az a körte-muzsika, szép
8 1| az a körte-muzsika, szép volt, az egyik fele pirosra volt
9 1| volt, az egyik fele pirosra volt festve, a másik sárgára,
10 1| éjjele-nappala csupa szomorúság volt akkoriban, ahogy a beteg
11 1| jóravaló madár.~Borongós volt a homloka az apámnak, lekaptam
12 1| Keresztanyám nagyon bele volt feledkezve az imádságos
13 1| mellé suhantam. Kicsit magas volt nekem a ravatal, lábujjhegyre
14 1| körte-muzsikát, és három napig nem is volt kedvem elõvenni. Hanem akkor
15 1| csak egy futamodásnyira volt a házunktól, hamar odaértem,
16 2| mindig kedves téli mulatságom volt. Persze nekem nem az orrom
17 2| kezével. - No, ezért ugyan kár volt azt a szép nagy tököt elprédálni,
18 2| Eszem-lelkem csak a cinegekirályon volt már nekem akkor.~- Hát aztán
19 2| pedig mindig fabulás ember volt. Az édesapám meg is pirongatta
20 2| az ólhoz ész nélkül.~Az volt az csakugyan. Kék a feje,
21 2| ez, lelkem, mint a másiké volt!~Ettõl fogva aztán napokig
22 2| ágyam végiben. Olyanforma volt, mint a holló, s ahogy a
23 2| mikor leszállt, közelebb volt hozzám, mint azelõtt. Utoljára
24 2| Hiszen ez a cinegekirály!~Az volt az csakugyan, de alig lehetett
25 2| lelkem gyermekem? Hiszen nem volt itt senki.~- Dehogynem volt!
26 2| volt itt senki.~- Dehogynem volt! Hát az a nagy fekete madár?
27 3| hét múlva kutya bajom se volt már, legfeljebb az adott
28 3| csapott a szülém. Annyi volt ott a drága étel, hogy majd
29 3| lehúzta a malomkõ asztalt. Volt kertészpecsenye - ezen a
30 3| a sült tököt tiszteltük. Volt bundás gombóc, ami alatt
31 3| krumplit kell érteni, és volt vadribizli, az is nagyon
32 3| ember.~Kis gömbölyû öreg volt ez a bûbájos Küsmödi, hosszú
33 3| Lehet, hogy Küsmödinek is ez volt a foglalkozása, efelõl senki
34 3| tette a lábát. Az a híre volt, hogy ott griffmadarak vigyáznak
35 3| is. Mikor ezzel is készen volt, akkor odakacsintott rám:~-
36 3| világéletében szûkszavú ember volt, kurtán felelgetett:~- Az
37 3| volna! Mind becsületes ember volt a maga szegénységében. Az
38 3| szegénységében. Az apám szélmolnár volt ebben a házban, ez még akkor
39 3| ez még akkor szélmalom volt. Az öregapám juhász volt,
40 3| volt. Az öregapám juhász volt, a kampósbotja még most
41 3| te õsöd az ország bárója volt!~- No, az se baj - húzott
42 3| ujjaival csakugyan olyan volt a bûbájos ember keze, mint
43 4| öregapám idejében még szélmalom volt - de hiszen ha jól megnézi
44 4| hullasztotta magból ecetfa nõtt, az volt a süvegen a bokréta. Volt
45 4| volt a süvegen a bokréta. Volt a mi környékünkön várrom
46 4| környékünkön várrom éppen elég, ott volt a Macskavár, a Saskõ, a
47 4| malomvár annyival különb volt, hogy ebben mi laktunk.
48 4| malomház állott, közelebb volt a temetõhöz, mint a városhoz,
49 4| magam, mert olyan meleg nyár volt, hogy még a békasó is izzadt
50 4| ez is kedves mesterségem volt -, hallottam, hogy a fûrész
51 4| por a csizmát, hogy rossz volt ránézni is.~Hanem azért
52 4| ketyegte otthon az óra, de nem volt most már semmi örömöm a
53 4| gyepszélre métázni. Persze nem volt az az ügyetlen gyerek, aki
54 4| csizmában!~Nem macskaugrásnyira volt hozzánk a kukoricaföld.
55 4| mondja benne.~Kis játékkapa volt az én kapám, a Nekopogi
56 4| kovács kenyeres pajtása volt az apámnak, attól kaptam
57 4| ajándékba - máskor játék volt vele a munka is. Most azonban
58 5| felénk soha, s nekem nem volt egyéb mulatságom, mint hallgatni
59 5| rossz skatulyát, ami tele volt rozsdás szögekkel. Ezt én
60 5| Egy nagy, gömbölyû szög volt a kutyafejû tatár, arra
61 5| Ez igazán nagyszerû játék volt, de utoljára már úgy ki
62 5| de utoljára már úgy ki volt lyuggatva a kisszék, mint
63 5| kihúzni is nagyon könnyû volt õket.~De nemcsak nekem nem
64 5| magában az oroszlán, aki oda volt festve az óra számlapjára,
65 5| macskabagolynak.~Az a baja volt, hogy leejtette a pápaszemét,
66 5| és azért sírt, mert nem volt, aki föladja neki, le meg
67 5| S az a befagyott ablak volt az én palatáblám, édesanyám
68 5| kedveltem legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam
69 5| egy nevezetes eredménye volt az életemnek: szûcsmesterségre
70 6| legalább a magyarok történelme volt. Míg abból tartott, addig
71 6| fiáét a csodalámpával. Le is volt rajzolva, ahogy tömögeti
72 6| belemarkoltam.~Hát tele volt régi, molyos korpával, amit
73 6| a tarsolyt. Piros bõrbõl volt, zöld szironnyal beszegve,
74 6| lettek volna.~Azt hiszem, nem volt még olyan boldog gyerek
75 6| szép májusi vasárnapon.~Úgy volt az, hogy délebéd után bementem
76 6| kék palástban, aranykorona volt a fején, rózsakoszorús angyalkák
77 6| templomunkban minden olyan vidám volt. A nyitott ablakon bebújtak
78 6| oltár elé.~Kis ezüsttányérka volt az oltár sarkán, jó emberek
79 6| tányéron, de a gyémántom nem volt ott.~ ~
80 7| Gyurka bácsi pulikutyája volt, hanem hogy a markoláb mi
81 7| hanem hogy a markoláb mi volt, arra világéletemben soha
82 7| mikor egyszer napfogyatkozás volt, Gyurka bácsi azt is azzal
83 7| vitt el, azzal nagyon ki volt békülve, hanem különben,
84 7| másikkal apámra. Nemhiába volt ő maga egész életében közelebb
85 7| érezte, hogy nem egészen volt az álom, amit láttam. De
86 7| utcában laknak, fiam?~Mit volt mit tennem, el kellett mondanom
87 7| A házunkban csak mécses volt, azt dörzsöltem is én úgy,
88 7| gyerek. Milyen nemzet is volt az az Aladdin?~- Az török
89 7| Aladdin?~- Az török gyerek volt, apám.~- No látod. Hát akkor
90 7| No látod. Hát akkor török volt a kincses szellem is, azért
91 7| lámpása is ócska lámpás volt. Addig kell hurcolnod a
92 7| csak az az egy kívánságom volt, hogy minél elõbb készen
93 8| hát a csodaködmönrõl nem volt szabad beszélnem. Így csak
94 8| közelrõl, de akkor se az volt. Mert a tündér olyan szerzet,
95 8| Ez már értelmesebb beszéd volt, mint kukoricapásztor barátomé,
96 8| tettem próbát, aki koldusabb volt akármilyen kolduskánál,
97 8| láttam, az is csak ürgefiók volt, s esze ágában sem volt
98 8| volt, s esze ágában sem volt neki megállni.~Ahogy egy
99 8| aztán, hogy jó szándékom volt nekem a pulykával, azért
100 8| mûhelyében valaha készült. Volt rajta kökörcsin és varádicskóró,
101 8| gomb is a magunk termése volt. Az udvarunk eperfájának
102 9| temetés másnapján.~- Elég volt a sírás-rívásból, komámasszony -
103 9| mint én vagyok.~Ez nem volt nagyon kecsegtetõ ajánlat,
104 9| ajánlat, mert keresztapám nem volt az emberek elejébõl való.
105 9| a feje olyan töpörödött volt, hogy sótartónak is kicsi
106 9| minden vasárnap.”~Mert az ki volt alkudva, hogy a vasárnapot
107 9| gazda lesz, de azért igen jó volt, hogy keresztapám jó erõsen
108 9| sírdogálni, nagy kedvem volt elfutni a telkes gazdaságtól.~
109 9| telkes gazdaságtól.~Nem volt messze a keresztapám háza,
110 9| odaértünk. Szép cseréptetejû ház volt, a nagy ámbituson már várt
111 9| keresztanyám.~Nagy sopánkodásban volt a jó lélek, hogy nem fõzött
112 9| hagyd magad, Virgonc!~Az volt a szerencsém, hogy a Virgoncnak
113 9| a Virgoncnak csak a neve volt virgonc. Nagyon megfontolt
114 9| megfontolt járású paripa volt, a csontjai jobban zörögtek,
115 9| nótádnak!~Egy harapás nem volt sok, annyit nem kaptam a
116 9| pruszlikot, a másik is: ez volt az egész. Keresztapám egy
117 10| piros fényben: gyönyörû volt ezt látni. Nem is hagytam
118 10| elõ a tûzhely mellõl, az volt a mester. Ahogy a kezét
119 10| összeestem alatta. De csupa jóság volt a mosolygása, ahogy megszólított:~-
120 10| lenézéssel mondta az óriás, de volt is hozzá joga, mert akkora
121 10| A városban Csorbóka úr volt az egyetlen könyvkereskedõ.
122 10| könyvkereskedõ. Akkora boltja volt, mint egy kalitka, két asztal
123 10| egészet. Az egyik asztal be volt terítve mindenféle históriás
124 10| históriás könyvekkel: az volt a könyvesbolt. A másik asztalon
125 10| a mandulás pogácsák: az volt a mézeskalácsos bolt.~-
126 10| Szegény szülém nagyon meg volt illetõdve ennyi tudomány
127 10| Érted-e, kisfiam?~No, ezt nem volt nehéz megérteni. Csorbóka
128 10| való egyedülmaradásnak. Ott volt a „Ludas Matyi” meg a „Csalóka
129 10| kezdtem olvasni. Annak a címe volt: „Csontos Szigfrid”.~Hát
130 10| ajtón.~De nyilván mégis volt a kis cimborának magához
131 10| asztalon. Hanem ahány gyerek volt a városban, az mind ott
132 11| utca hosszában, az tele volt szép békanyálas pocsolyavízzel.
133 11| vékony hangocskája is olyan volt, mint a madárcsipogás.~-
134 11| olyan kis házat. Nem is ház volt az, csak házacska, és nem
135 11| csak házacska, és nem ajtó volt rajta, csak ajtócska és
136 11| esett - és ó, nem aranyszínû volt rajta a köröm, hanem fekete.~„
137 11| és ásítozott. Az õ neve volt Pajtás. Nagyon furcsa volt
138 11| volt Pajtás. Nagyon furcsa volt ez a feketeség a csupa fehér
139 11| lehet.~Hát különös tündér volt. Ránézek megint a kezére,
140 11| mire gondoltál! Nem köröm volt az, te bohóka, hanem a gyûszûm.
141 11| kukucskáljak be a fülkébe. Teli volt icike-picike szoknyácskákkal,
142 11| fehér liliomkehelybe. Ott volt a Pajtás macska is, és addig
143 11| akkor nem is a Pajtás macska volt, hanem az öreg Küsmödi,
144 12| malomházban mindig félhomály volt - sose hittem volna, hogy
145 12| kávé. A malomházban nem volt járatos ilyen elõkelõ vendég.
146 12| elõkelõ vendég. A mesékben sem volt szokás még abban az idõben
147 12| A szaga azonban pompás volt, ahogy a tündér a fehér
148 12| hajamnak. Sûrû fekete hajam volt, kemény, mint a drótszög,
149 12| szép pünkösdirózsa színe volt -, s takaros csokrot kötött
150 12| Pajtásnak is ilyen nyakravalója volt gyerekkorában.~Neve hallatára
151 12| tündérkének. Csordultig tele volt - gondoltam, majd örül neki.
152 12| találkoztam az életben. Nagy öröm volt, mikor végre mégis rájöttem,
153 12| udvaron. Egy kis létra oda volt fektetve a fal tövébe, azt
154 12| járatni! Már akkor õ bizonyos volt benne, hogy az öreg néni
155 13| fejemmel, mint Kese kalaposnak volt. Éjszakára be is kötöttem
156 13| szemet, hanem a ködmönöm. Az volt az első szava:~- Ejnye,
157 13| irigység füstje. Sárga szattyán volt a bőre a csizmának, ezüstpityke
158 13| igazi nevezetessége pedig az volt a csizmának, hogy csikorgó
159 13| csizmának, hogy csikorgó volt a talpában. Mégpedig olyan
160 13| csak olyan foltozóvarga volt az a Cötkény, annak se valami
161 13| Mindössze az öreg Báró cigány volt vele megelégedve, az nem
162 13| márványtégláin. A különbség csak az volt kettõnk közt, hogy én keményebbet
163 13| magát, és nagyon büszke volt rá, hogy milyen különösen
164 13| Az öreg Báróval éppen ott volt a kis Bárók közül is valamelyik,
165 13| Mert egyéb csizmája még nem volt neki annál, amit azs istenke
166 13| reggelre csakugyan a lábán volt a csizma a gyereknek.~Persze
167 13| akkoriban. Ajtónyitáskor már ott volt, s csak akkor készülõdött
168 13| Cigány-tó a város szélén volt, oda ballagtunk ki mind
169 13| látni. Hát az csakugyan szép volt, ahogy az öt kis Báró purdé
170 14| kevés beszédû, öreges kisfiú volt, mint én magam.~De mikor
171 14| hogy mikor még majorsága volt szülémnek a malomház udvarán,
172 14| a kiscsirkék közt mindig volt egy kiverõs, aki sohase
173 14| morgásokat, és föltett szándékom volt, hogy ha a nagy Cintula
174 14| szétszaggatom.~Ez a nagy Cintula volt a legnagyobb és legvásottabb
175 14| Cintulától, mert borzasztó erõs volt. Egy karján is megbírja
176 14| Cintula persze ravasz fiú volt, és akárhányszor csak azért
177 14| csúnya jószág.~- De szép volt ám ezelõtt negyven esztendõvel,
178 14| esztendõvel, hékám! Olyan volt ez, mint a bársony, míg
179 14| a zsír ki nem verte! Meg volt ez festve szép bakacsinfeketére,
180 14| szívta belõle a festéket! Volt ennek selyempántlikája,
181 14| rágta róla. Vadonatúj kalap volt ez, mikor én juhászbojtárrá
182 14| erõs lesz, mint azelõtt volt.~- No, akkor ez olyan lehet,
183 14| ejtette a fejemre az egyszer volt, hol nem volt kalapot. Király
184 14| az egyszer volt, hol nem volt kalapot. Király a fia fejére
185 14| belenéznél.~No, éppen elég tükör volt nekem hazafelé menet az
186 14| megugattak. Minden ember jókedvû volt, akivel találkoztam, még
187 14| találkoztam, még olyan is volt, aki azt mondta a másiknak:~-
188 14| bírtam emelni, olyan nehéz volt, s egyszerre leszaladt az
189 14| belõle a világba.~Még messze volt a nyolc óra, a fiúk mind
190 14| mondtam neki:~- Ha elég nem volt, szóljál máskor is.~Fölcihelõdött
191 14| diadalmas hadvezért. Boldog volt, aki a gúnyám végigsimogathatta:~-
192 15| vallana valamit, de nem volt azon még egy feslés se.
193 15| meg se kopott, olyan friss volt minden virágja, mint az
194 15| kezet, amely szabta, úgy volt az szabva, hogy kétszer
195 15| de azoknak csak a zsákon volt az eszük-lelkük. Mind vinni
196 15| vinni akarta, és boldog volt, aki legalább hozzá érhetett.
197 15| ért, akkorra már kéz is volt benne, reszelős, kemény,
198 15| álompillangókat, a ködmön ott volt a helyén, karjai üresen
199 16| beleszoktam is az új fészekbe, volt valami, amivel a negyedik
200 16| mint a holdvilág és könnyû volt, mint a pehely. Vitte is
201 16| Különben is csak félhomály volt, mert a tetõkrõl bevilágított
202 16| gyûszû, amilyen még nem volt a világon senkinek, és e
203 16| cifraságokat. Most különben sem volt öreg barátom beszédes kedvében.
204 16| könny. Szokatlan vendég volt az öreg arcon a fényes vízcsöpp,
205 16| okos ember Cötkény varga volt, aki azt felelte, hogy õ
206 16| olyan fényes, mint tegnap volt. A széle már kezd sárgulni.
207 16| de tündérkém még gyorsabb volt. Mire hazaértünk Messzi
208 16| Bembelem-bembelem-bele-bele-bele - buff! - ez volt a pulinak a köszöntõje,
209 16| a gazdáját meglátta. Nem volt valami értelmes mondás,
210 17| mert nekem arrafelé nem volt járásom. A fiúk csak öreg
211 17| a szava is olyan dörmögõ volt. Sulymot, földimogyorót
212 17| mert csúnya mogorva ember volt, a saját árnyékára is mindig
213 17| Az öreg Maksus elõtt ki volt terítve egy rossz bányapokróc,
214 17| rossz bányapokróc, az tele volt vadlúdtojással, azok közül
215 17| tojások sorában Nebula bácsi volt a második, õ is ingyen adta
216 17| mikor a piac rántottával volt kikövezve.~ ~
217 18| volna. Még csak õsz vége volt, de már porka havak szállingóztak
218 18| a Habók Fügedi toronyõr volt, s az iskolánk ablakából
219 18| Télen azonban más törvénye volt a furfangos Habók Fügedinek.
220 18| Igen becsületes tisztviselõ volt az öreg, egy kürtszóval
221 18| minden deákgyerek.~Azért nem volt szép, hogy a nagy Cintula
222 18| ki a sodrából, mert hozzá volt már szokva a Cintula vásottságához.
223 18| kész-e már a dolgozatod.~Nem volt kész, de Cintulát nem olyan
224 18| mancsát. Könyökig tintás volt mind a tíz ujja.~- Na, látom,
225 18| elõ a zsebébõl. Sok zsebe volt - csak most vettem észre,
226 18| világ.~Nagy boglyakemencéje volt az iskolának, annak akkora
227 18| az iskola körül most nem volt egy lélek se. Csöndesen
228 18| elõtt - térdepelni könnyebb volt neki, mint állni -, és rajzol
229 18| meg kis kocsikat. Úgy bele volt mélyedve a munkába, hogy
230 18| anyja. Megkérdeztem tõle, mi volt az apja.~- Bányász volt,
231 18| volt az apja.~- Bányász volt, de már régen meghalt. Még
232 18| Az nagyon nagy robbanás volt, egész a vasútig elhallatszott.~
233 18| hogy az én apám meg szûcs volt, és szerettem volna én is
234 18| leszek. A mi bányánkban is volt egy bányamérnök, de az csak
235 18| mire már Tarán Laci is ott volt egy naranccsal. Egy másik
236 18| kalácsot, kisvártatva úgy be volt terítve mindenféle finom
237 18| minálunk csak suhintott leves volt az ebéd, és nem hozhattam
238 19| diák a kis bice-bóca. Tûz volt az esze, gazdag a lelke,
239 19| ködmönös fiú mellé - ez volt Pálistók Peti válasza, s
240 19| hogy bányász. Bõrkötõje volt, lámpás a rézcsatos övében,
241 19| mikor még az is bányász volt.~Ezt is most hallottam elõször,
242 19| bûbájos Küsmödi valaha bányász volt. Én bizony azt hittem, hogy
243 19| világéletében mindig a bûbájosság volt a becsületes mestersége.~
244 19| bányaház udvarán.~Csütörtök volt abban az idõben a vakációs
245 19| van fia Péter apónak?~- Volt öcskös, volt. Régen volt
246 19| Péter apónak?~- Volt öcskös, volt. Régen volt az. Elvette
247 19| Volt öcskös, volt. Régen volt az. Elvette tõlem a bánya.~
248 19| aknába leereszkedtünk. Olyan volt, mintha feneketlen kútba
249 19| tekingettem vissza. Olyan volt, mintha valaki jönne utánunk.
250 19| lesz csak a szép!~Szép is volt az nagyon. Nagy-nagy szoba,
251 19| elém. Kis játék csákány volt a tövébe fektetve.~- Itt
252 19| Péter apó. - Nagy robbanás volt az.~Egyszerre úgy láttam,
253 20| semmiféle rigó.~Hát az igaz volt, hogy õk az óbányában laktak,
254 20| kérdezte a tanító úr.~- Nem volt annak semmi szándéka, kérem
255 20| Küsmödi már bányamester volt, mikor én a keze alá kerültem,
256 20| szûken adta a szenet, s úgy volt, hogy föl is hágy vele a
257 20| lassanként elfelejtették, ki volt, mi volt, s így lett belõle
258 20| elfelejtették, ki volt, mi volt, s így lett belõle öregkorára
259 20| megtudtuk azt is. Szabad volt bemennünk a tanító úr szobájába,
260 20| az égbelátó. Három lába volt, mint a fényképezõgépnek.
261 20| sokkal vékonyabb. Szeme is volt mind a két végén, csillogó-villogó
262 20| Már csak egy reménységem volt: az utolsó számtani dolgozat.
263 20| betegnek látszott. Hóka volt az arca, beesett a szeme,
264 20| a sok likluk csupa ablak volt a hidegnek.~Azért mégse
265 20| a Peti dolgozatába. Nem volt abban egy makulányi hiba
266 20| hiba se.~A szobában nem volt senki, mikor beléptem, csak
267 20| ijedtemben. Mert egészen olyan volt, mintha valaki nagyot rántott
268 20| már kitudódott!~- Mindig õ volt a legderekabb tanítványom,
269 20| soha ekkora sokadalom nem volt még. Cötkény varga is megneszelte
270 20| ingujjban.~Ahogy együtt volt az egész gyülekezet, a tanító
271 20| szeme a csillagos ég felé volt fordítva. Elmagyarázta minden
272 20| égbelátót. Az õ ítélete ez volt:~- No, Mitvisz, ezt a gyémántporos
273 20| hozzáérni a csõhöz. Hideg volt, mint a jég, engem mégis
274 21| hiszen a jó szándék talpon is volt énbennem. De hát hogy fogjak
275 21| mindig, mikor ilyen sovány volt a délebéd. S most kétszeresen
276 21| mert szülém is hivatalos volt rá. Mindig együtt vacsoráztunk
277 21| kedves, szelíd szél pajtás volt, akivel a malomházban összeszoktam.
278 21| dalolt, ha rosszkedvében volt. A hegyek szele haragos
279 21| bömbölés. Most pedig nem volt dúdoló kedvében a szél.
280 21| Gergõ, elõre!~Nagyobb baj volt ennél az, hogy mire a régi
281 21| elállt, de annál rosszabb volt. Olyan csönd lett, hogy
282 21| abban a mesében az is benne volt, hogy karácsony éjszakáján
283 21| verejték, pedig olyan hideg volt, hogy megfagyott, mire legördült
284 21| most már más irányból. Tele volt a hangom könnyel, amikor
285 21| Persze hogy nem angyal volt, hanem egy fakopáncsmadár.
286 21| fakopáncsmadár. És nem arra volt kíváncsi, hogy ki jön, hanem
287 21| Az utolsó gondolatom az volt, hogy most már csakugyan
288 22| amelyiknek olyan színe volt, mint a piros tintának,
289 22| hold. A hold most is ott volt, de hiába nézegettem föl
290 22| kõfalhoz nem értem. Olyan volt az, ahogy az ujjaimmal végigtapogattam,
291 22| ott mindenütt olyan meleg volt, hogy verejtékeztem bele -
292 22| mint százágú korbács. Olyan volt az most nekem, mintha virággal
293 22| elértem a barlang száját. Nem volt magasan, föl bírtam odáig
294 22| hang. De az egész más hang volt, mint a beszélõ szikláké
295 22| vele, hogy micsoda hang volt, amit hallottam, micsoda
296 22| kitanított mindenre! Milyen jó volt azt most tudni, hogy mivel
297 22| házban.~Persze olyan ház volt az, hogy semmiféle ajtaja
298 22| hogy semmiféle ajtaja nem volt. Kis kerek barlangocska,
299 22| kezembe adta, még meleg is volt. Azt mondta, aki ebbõl eszik,
300 22| a kezébõl. Olyan gyönge volt, hogy már azt se bírta tartani.~-
301 22| olyan lágy, olyan szomorú volt a hangja, hogy tán soha
302 22| te azt?~Nagyapókának nem volt ideje válaszolni, mert a
303 22| még anyukád olyan kicsi volt, mint te most. Azután elszoktak
304 22| örömnapja, amilyen még nem volt. Odaállítottam az ágyához
305 23| mosolygós, vidám tavasz volt már akkor, amikor megtudtam,
306 23| mondani.~- Ehetném - ez volt az egész.~De azt hiszem,
307 23| szülém.~Erre megint nagy volt az öröm, hogy csak iskolába
308 23| hónap óta.~Most meg énrajtam volt az elcsodálkozás sora. Sehogy
309 23| bányát. Takaros kis robbanás volt, belerázkódott az egész
310 23| belerázkódott az egész város. Az volt a szerencse, hogy karácsony
311 23| Azt gondoltam, Küsmödi volt az a harmadik.~- Nem, fiam,
312 23| harmadik.~- Nem, fiam, nem õ volt - borongott el a doktor
313 23| borongott el a doktor arca. - Õ volt a halott bánya hazajáró
314 23| tiszteletére.~Mind nagy öröm volt ez nekem, de a legnagyobb
315 23| de a legnagyobb mégis az volt, mikor szülém megsúgta,
316 23| nyugszik, de azért mégis szép volt tõle ez az engedelmesség.~
317 23| vidáman sistergett, hogy öröm volt hallgatni. Olyanok mondják,
318 23| ez az egy darab is. Nem volt az nagyétkû soha életében.~
319 23| Szülém mindnyájukhoz szíves volt, de nevetve-sírva mégiscsak
320 23| kocsimon.~Persze hogy ott volt, hiszen szemünk láttára
321 23| ételekkel tele-tetés kosarat. Volt abban lúd is, tyúk is, édes
322 23| azt, amelyikre a malomház volt kivarrva. Kint találta a
323 23| kiskomám gúnyájából való. Volt nagy öröm, mikor hazsaértem
324 23| énhozsám mindig olyan jó volt? Elvisem neki, mondok, hogy
325 23| volna, amelynek a kisködmön volt utolsó munkája. És mintha
|