Rész

 1   1|          kifelé. Mikor az ajtóba értem, nagyot lobbant a mécses.
 2   3|     szemöldökök bozontja alól.~- Értem a kisembert. A kisember
 3   6|     lefoszlottak, ahogy hozzájuk értem.~Partifecskék csiripeltek
 4   6| templomból.~De ahogy a küszöbhöz értem, visszarettentem. Két nagyfejû
 5   7|     hallgatta, és mikor a végire értem, azt mondta:~- Ez már döfi.
 6   7|        hogy én ezt eddig föl nem értem ésszel!~- Persze, nem minden
 7   7|   elveszti az erejét. Érted-e?~- Értem, édesapám.~- No, ez az egyik.
 8  10|           Beesteledett, mire oda értem, ahol Csontos Szigfrid is
 9  12|     kutya mezítláb.~De aztán nem értem rá, mert ki kellett vezetnem
10  21|         mire a régi mészégetõhöz értem, akkorra olyan köd ereszkedett,
11  22|        míg egy sima kõfalhoz nem értem. Olyan volt az, ahogy az
12  22|     egészen jó helyen járok! Oda értem, ahová indultam: itt vagyok
13  23|  történetemet, és mikor a végére értem, a doktor elgondolkozva
14  23|       bólogatott:~- Most már hát értem az egészet. Mikor a te szegény