Rész

 1   5|  olyan vad-tanítónak. Szegény emberek adták a keze alá a gyereküket,
 2   6|      volt az oltár sarkán, jó emberek abba rakták, amit Isten
 3   6|        mégiscsak jószívûek az emberek - muzsikált a szava, ahogy
 4   9|       keresztapám nem volt az emberek elejébõl való. Hosszúra
 5   9|    mikor hallottam, hogy a jó emberek fújják már a kását, lelopództam
 6  17|       szalonnás bácsik, almás emberek egyforma jó szívvel voltak
 7  20|       a nagy magánosságba. Az emberek lassanként elfelejtették,
 8  21|     jobbra-balra:~- Nézzétek, emberek, hogy sarkantyúzom én a
 9  21|       meg idelent a földön az emberek szívét.~Egy mesében olvastam
10  22| hiszed, hogy kincs, s a tudós emberek mindig kinevetnek vele.
11  22|    engem mindig kinevetnek az emberek, vagy elszaladnak elõlem.~-
12  22|      haragosan jársz-kelsz az emberek közt.~Kicsit elhallgatott,
13  23|   tudjuk azt, hogy nemcsak az emberek élnek a világon. De minek
14  23|      bányászruhát hoztak a jó emberek, kis bányászinasoknak valót,