Rész

 1   9|        keresztapám tanított meg bennünket már a temetés másnapján.~-
 2   9|         nagy ámbituson már várt bennünket a keresztanyám.~Nagy sopánkodásban
 3  10|        nagyon szívesen fogadott bennünket. Azt hitte, iskolába akarok
 4  16| cókmókját, és istennek ajánlott bennünket. A küszöbön azonban elfüttyentette
 5  17|         Vízhányóné is meg akart bennünket ajándékozni, pedig õ csak
 6  17|        a kalapját, úgy vezetett bennünket:~- Gyertek, fiúk, utánam!~
 7  19|   feneketlen kútba vinne lefelé bennünket valami nagy vödör. S Péter
 8  19| hurcolva magával. Észre se vett bennünket, pedig a lámpásunk éppen
 9  20|         faragni. Átparancsoltak bennünket az új bányába, de Küsmödi
10  20|         is dühösen kergetett ki bennünket a szobájából:~- Se nem teleszkóp,
11  20|      tanító úr karajba állított bennünket az udvaron az égbelátó körül,
12  23|         hogy az vezetett nyomra bennünket? Az egész város ott nyüzsgött
13  23|    amikor a doktor föleresztett bennünket az ágyból. Ki még akkor
14  23| Legelõbb Péter apó keresett föl bennünket három bányásztársával. Két