Rész

 1   1|           nevezetes, hogy csak akkor szólt, ha jó gyerek fújta.~Ezt
 2   1|          muzsikába: hát olyan szépen szólt, hogy örömömben tátva maradt
 3   1|              harcsaszáját.~De bizony szólt ez még szebben is, mert
 4   1|            meg.~Hiszen az csak addig szólt, míg jó gyerek fújta! Szívszakadva
 5   6|             mindenki.~Egyszer rám is szólt édesapám, ahogy az ünneplõ
 6   8|                 Mindjárt, gyerekem - szólt vissza szülém -, csak ez
 7   9|           össze a tenyerét:~- Angyal szólt ki belõled, fiúcska! Hanem
 8  10|         békében szülémet, míg be nem szólt félénken, hogy kellene-e
 9  10|        részelsz a varjúpaprikásból - szólt vissza a boltajtóból. -
10  14| Fölcihelõdött a nagy Cintula, de nem szólt se jót, se rosszat, csak
11  18|              nem nyúlt hozzá, se nem szólt semmit. Közelebb toltam,
12  20|         ünnepi sortûz a tanító úrnak szólt, aki ott ült a varróasztalkánál,
13  23|            elfacsarodott a szíve. Se szólt, se beszélt, csak fölkapta