Rész

 1   2|        nagy, otromba madár körül, amely hiába kapkodott utána. Utoljára
 2   5|    gyémántból faragott íróvesszõ, amely drágább lehetne a munkában
 3   8|         ködmönkére, a legszebbre, amely Márton szûcs mûhelyében
 4  10|          a rettenetes oroszlánon, amely a „Florenc és Lion” tábláján
 5  13|      néztem a nagy fekete táblát, amely úgy lépett előre a két lábával,
 6  15|           az isten a drága kezet, amely szabta, úgy volt az szabva,
 7  15|           megsimogatta a ködmönt, amely nem szorított már egy csöppet
 8  15| telezsibongta az öreg malomházat, amely ennyi vidám lármát száz
 9  16|        hozzá félénken a hajamhoz, amely, ó, milyen nagyon „uras”
10  19|         Szilér vizébe belenéztem, amely a bányaház udvarán csörgedezett
11  19|     vetkezve derékig, a verejték, amely végigpatakzott rajtuk, a
12  22|      hallok. De hangot hallottam, amely azt mondta:~- No, ne sírj,