Rész
1 1| Nos, kisfiú, hát most már mit adjak én neked, amiért
2 1| Jano bácsinak, hogy van már nekem körte-muzsikám otthon.~-
3 1| bele a ház.~- Elég lesz már, kis muzsikásom - törülgette
4 1| verejtéket a homlokomról, mikor már bekönyökölt az este az ablakon.~
5 1| hozzátette, hogy ilyenkor már alszik minden jóravaló madár.~
6 1| udvarra a ribizlibokrok alá. Már akkor esti imádságukat végezték
7 1| hajnala.~Mert hajnalodott már, mire fölébredtem, és a
8 1| Te jársz itt, fiam?~Én már akkorra fölmarkoltam a körte-muzsikát,
9 1| kihúztam, de vézna ujjacskái már nem tudták megszorítani.~-
10 1| átöleltem a fejfát, amelyen már hervadozott a körömkevirág
11 1| Szívszakadva értettem meg, hogy már nem vagyok jó gyerek.~ ~
12 2| A CINEGÉK KIRÁLYA~Most már tudom, hogy a kishúgom torokgyíkban
13 2| múlva a nagy szomorúság után már egész vígan éltem világomat.
14 2| kút kávájára, s estefelé már rendesen benne jajveszékelt
15 2| vigasztalódtam arra, hogy õ most már kint csücsül. Eszem-lelkem
16 2| csak a cinegekirályon volt már nekem akkor.~- Hát aztán
17 2| szerencsémet.~El biz azt, másnap már én is ott feküdtem a tisztaszoba
18 2| énfelettem is törülgette már a pápaszemét:~- Torokgyík
19 2| mint azelõtt. Utoljára már a fejemnél ült a csúf fekete
20 2| csitt, csitt, csitt!~De erre már bátorságra kaptam, és kinyitottam
21 3| múlva kutya bajom se volt már, legfeljebb az adott gondot
22 3| ellen!~- Megint tisztul már a kend esze, Küsmödi bácsi -
23 3| szégyentelen, hogy most már õ is galambbá változik.~
24 3| Varjúháj, ebfül - ~elmaradsz már ettül.~- No - azt mondja -,
25 3| fakadtam, mert most meg már a kertészpecsenyével kezdett
26 3| hatalmas Küsmödi.~Az édesapám már föl is állt az ablak mellé
27 3| szeme a bûbájosnak.~- Azzal már nem szolgálhatok - nevette
28 3| tarisznya, ott hányódott már az én gyermekkoromban is,
29 3| került oda, legalább most már azt is tudom. Az lehetett
30 3| könnyen csapkodhatott, mert már akkor az utolsó szem ribizliig
31 3| legalább az se esik most már idegennek, ha atyafiságban
32 3| nyitottam ki. A bûbájos ember már kint döcögött az ablak alatt.
33 4| édesapám, amit akart, én már az õsök kincsével álmodtam
34 4| voltam is, foglalatoskodtam már én akkor is többféle mesterséggel.
35 4| Sar-kan-tyú, sar-kan-tyú!~De már erre igazán sírva fakadtam,
36 4| fölhúztam, éreztem, hogy most már igazi báró vagyok. Pengett
37 4| Odébb, úrfi! Fogadtam már más napszámost.~Sebaj -
38 4| kevélyen a kenyérpiacra. Itt már mutogatni se kellett a csizmát,
39 4| sarkantyús csizmában?~Ez már jócskán leharapott a kevély
40 4| az óra, de nem volt most már semmi örömöm a gyönyörû
41 5| szokva a padlásunkra, s én már a szavukról megismertem,
42 5| játék volt, de utoljára már úgy ki volt lyuggatva a
43 5| juhbõrbõl való ruhákat:~- Nézze már, apja, miket eszel ki ez
44 5| kalaposhoz.~- Mert itt van már az idõd, gyerekem, és olyan
45 5| életemben. Fülheggyel hallottam már én egyet-mást Kese kalaposról,
46 6| Mire kiértünk a télbõl, én már annyira elõhaladtam a tudományokban,
47 6| örült a dolognak, és most már egész biztosra vette, hogy
48 6| tartotta volna kincsnek. Ma már én is azt mondanám az ilyesmire,
49 6| azt a rossz üvegcserepet? Már látom, nem nyughatsz addig,
50 6| hogy mikor lehet nekik már megmozdulni és merev tagjaikat
51 6| magam maradtam a templomban.~Már leborult az este, elhallgatott
52 7| nincs semmi hiba! Én bizony már nem gondoltam, hogy megkerülsz.
53 7| különben, azt mondja, most már akár haza se menjek. Mert
54 7| könnyem, de tudtam, hogy most már nem kell félnem a mogyorófahájtól.~
55 7| szabadulhatott a számon.~- Várjon már, no - türtőztette apámat -,
56 7| elég, aki didereg. Őszre már te se gyémántcserepekkel
57 7| kalamárissal.~Az édesanyám ölében már egészen megjött a bátorságom,
58 7| hogy akarsz hozzáfogni?~Már ebben én magam se voltam
59 7| értem, azt mondta:~- Ez már döfi. Erre már én se mondhatok
60 7| mondta:~- Ez már döfi. Erre már én se mondhatok mást, mint
61 7| mint terítõn a búzát. Most már csak az az egy kívánságom
62 7| adott kezet, hogy másnap már szabja is a ködmönt.~Mire
63 8| óvatosan, hogy látott-e már tündért igazában.~A nagy
64 8| olyan szerzet, hogy mikor már színrõl színre látja az
65 8| színre látja az ember, akkor már nem tündér, hanem köd a
66 8| tündérek lába alatt.~Ez már értelmesebb beszéd volt,
67 8| Báró csigányból?~De ezt már csak fél füllel hallottam,
68 8| vagyok én szomjas, s ha már mindenáron jót akarsz tenni,
69 8| mondta nevetve -, most már látom, hogy tebelõled huszárnak
70 8| lestem, hogy mikor röpködnek már a tündérek.~- Majd az utolsó
71 8| tündért, aki ott lebeghetett már valahol a mûhelypad körül.~-
72 8| csikófarok van még, ezt már nem hagyom itt. Inkább gyere
73 8| szobába.~- No, megvan-e már az utolsó öltés? - csacsogtam
74 8| utolsó öltés? - csacsogtam már a küszöbön.~Az utolsó öltés
75 8| küszöbön.~Az utolsó öltés már megvolt, de Márton szûcs
76 8| megvolt, de Márton szûcs azt már nem mondta meg. Szép nyugodtan
77 8| temetõt,~s az öreg szûcs már nem panaszkodik,~az öreg
78 8| panaszkodik,~az öreg szûcs már szépet álmodik.~A hó fehér,
79 9| keresztapám tanított meg bennünket már a temetés másnapján.~- Elég
80 9| Szegény Márton komát már azzal úgyse támasztjuk föl,
81 9| mi szándékban van most már maga?~Szegény szülém csak
82 9| ronthatja el a gyomrát.~De már erre a kilátásra mégiscsak
83 9| ríva fakadt, de a kezemet már akkor keresztapám fogta.
84 9| örültem, hogy énbelõlem most már telkes gazda lesz, de azért
85 9| ház volt, a nagy ámbituson már várt bennünket a keresztanyám.~
86 9| kapaszkodni a kordéra, de már akkor megint nem voltam
87 9| vagy a futósabb. Hát most már ezt szeretném látni, a Gergõ
88 9| kenyérkarajkával:~- Ugyan ne kényeztesd már megint evésre azt a szegény
89 9| elesett. Nem kell annak most már semmi se, úgy kimulatta
90 9| Fújd el a lámpát, most már bevilágít a hold az ablakon.
91 9| rárakta volna a fiára.~De már erre elállt a könnyem hullása,
92 9| hogy a jó emberek fújják már a kását, lelopództam a ládáról,
93 9| elkészültem a gazdapályával.~Már hajnalodott, mikor öreg
94 9| szemû, piros képû inaskák már nagyban dolgoztak a mindenféle
95 10| egyet kötötte ki, hogy ha már inas leszek, Kese kalaposnál
96 10| hogy de bizony tele tudok már én irkálni akár egy kaput
97 10| fogadott, hogy a második héten már egészen rám bízta a boltot.
98 10| láthatatlanná tevõ süveget, már megint ott lábatlankodott
99 10| furfangos mosollyal.~Erre már nem sok szót vesztegettem,
100 10| akarta megvenni. Utoljára már nem is kérdezõsködtek, csak
101 10| Sietett szegény feje, mert már az utca végén hallotta a
102 11| megfeledkeztem. Mi lesz most már abból, hogy Csontos Szigfridet
103 11| víz tükrébe: hát most meg már a bal fülem hosszabb a jobbnál.~
104 11| csakugyan ott sugárzott már az asztalocskán, és elöntötte
105 11| sunyítottam a tálra. Biz ott már sokkal kisebb darab májacska
106 11| liliputi kanapéra - hát már nincs rajta a vasköröm.
107 11| következett.~- Ahá, tudom már, mire gondoltál! Nem köröm
108 11| se ismered meg!~De most már nemcsak õ nevetett, az öreg
109 11| bátran.~A csöppség most már úgy nevetett, hogy hátravetette
110 11| Olyanformán képzeltem, hogy ha már az öreg néni maga nem tündér
111 11| egyszerre csak szakálla nõtt, s már akkor nem is a Pajtás macska
112 12| belõle a nyakamba.~- Így már uras - nézett rám kedvtelve -,
113 12| minket egymástól, mert én már meg is fogadtalak. Te leszel
114 12| az árvácskákat.~No, erre már egészen kantáros legény
115 12| elszontyolodtam, hogy énnekem már sose sikerül az úri szokásokat
116 12| jutott eszembe, mikor már belefáradtam az erõlködésbe.~
117 12| iskolába is akar járatni! Már akkor õ bizonyos volt benne,
118 13| volna.~- Neked is van most már szép csizmád - simított
119 13| vonogatta zavarodottan:~- Már ez így van, kérem alássan,
120 13| így van, kérem alássan, már én errõl nem tehetek, kérem
121 13| káposztára:~- Rosszacska már a csizmája annak a szegény
122 13| Hiszed-e, hogy reggelre már a lábán lesz a gyereknek?~-
123 13| csillagablakos városba. Hiszen délben már tanácskozott a két öreg,
124 13| akkoriban. Ajtónyitáskor már ott volt, s csak akkor készülõdött
125 13| kifelé, mikor Gáspár apó már a gyertyákat oltogatta.
126 13| szelíden elmosolyodott.~- Hát már hogyne tudnám? Csak ismerem
127 13| S mikor hazaértem, többé már nem uraságból csókoltam
128 14| próbálgattam ezt, utoljára már az egész öklömet bedugtam
129 14| Cintulának, de énrajtam az már nem segített. A puli nevet
130 14| pssz. Olyankor is hallottam már, mikor senki se tett úgy.~
131 14| hogy egész belefakultam már. Tündérkém ugyan nem vette
132 14| porhanyó tövét. - De te már olyan nagyon okosra tanulod
133 14| fölkerestem. Kiabált elébem már messzirõl:~- Tyû, kukorica
134 14| rólad, Gergõ deák. Nem lesz már belõled kukoricacsõsz, de
135 14| egy kis gyenge kukoricát. Már csak mondja meg, mi válik
136 14| megszólalt:~- Hát mondd meg most már énnekem, szolgám: mért hagyod
137 14| lehetett fiatalkorában. Most már csak madárijesztõ fejébe
138 14| mert ebben nevelkedtem.~Már akkor rá is ejtette a fejemre
139 14| újságoltam büszkén -, nem vagyok már puli!~Erre aztán nagyot
140 14| kalapját:~- No, hát akkor nincs már rá szükség, ne járj benne,
141 15| hogy tapasztani kellene már a malomházat, mert mind
142 15| segíts neki! Mennék is én, de már szállingóznak vissza a fiúk.
143 15| ért az semmit, most meg már úgy éreztem, mintha a vállamat
144 15| Lopva hátranézek: fölállt már szülém, nyalábolgatja a
145 15| jajdítom magam, mert most meg már a csuklómban érzek olyan
146 15| csakugyan nagyon akadozik már a lélegzetem.~Az ám, csakhogy
147 15| hogy szülémnek hátán van már a zsák, meg is indult vele,
148 15| Mire utolértek, akkorra már én ott térdeltem szülém
149 15| ködmönt, amely nem szorított már egy csöppet se. Gyöngéden,
150 15| az arcomig ért, akkorra már kéz is volt benne, reszelős,
151 16| milyen nagyon „uras” most már: fehéren és puhán tapad
152 16| aki vándorútjában elérte már a napnyugati király birodalmát,
153 16| jó voltam ma?~Tündérkém: már én csak így mondom halálos
154 16| megbarátkozni. Pedig akkor már nagyon okos fiatal úr voltam,
155 16| madárlábat. - Néha alig bírom már a tűt emelni miatta.~- Zrr -
156 16| majd nem sokáig kínozol már!~Mosolygás sütötte végig
157 16| jóllakik a kis medve, hogy már nem fér bele több ezüstpénz,
158 16| egyre öregebb lett, a kanári már kezdte elfelejteni az éneket,
159 16| magaméba. Félálomban voltam már, mikor hallottam, hogy a
160 16| szobácska is, és mire elaludtam, már mintha rengõ nyírfaerdõkben
161 16| ujjával.~- Ugyan, vegyél már észre, te öreg csõsz! -
162 16| szólítani a társamat. Ugyan most már hiába szólítom.~Az ám, az
163 16| a Mitvisz?~- Nem visz az már semmit se - legyintett Gyurka
164 16| szörnyeteget?~Tündérkém már csak a Pajtás iránt való
165 16| tündérkém a gyûszût:~- Ehol ni, már se olyan fényes, mint tegnap
166 16| mint tegnap volt. A széle már kezd sárgulni. De én nem
167 16| Gyurkával, akkorára a Mitvisz már pántlikát is kapott a nyakába,
168 16| hogy a Mitvisznek most már jussa van megharapni az
169 16| cifrázza ki a füled gombját!~Már hogy aztán a Pajtás szófogadásból
170 16| dolgozni. Tudod, úgy bele van már szokva az ujjam, úgy megnyugszik
171 17| pünkösd napján se!~Arra meg már a csókaszemû Fajki bácsi
172 17| fiam is ekkora diák volna már!~Támadi bácsi már nem adta
173 17| volna már!~Támadi bácsi már nem adta ingyen a portékáját.
174 17| Cintula. - Úgyis régen fenem már a fogam az öreg Maksusra.
175 17| veszem észre, hogy énbelõlem már csak sereghajtó lett, s
176 17| sereghajtó lett, s Cintula már ott áll az elsõ tojásos
177 17| fiam - mondta az ángyi, s már hallani, ahogy az öreg Maksus
178 17| odaértek az iskola elé, én már akkor rég ott pihegtem a
179 17| kaputámasztó kövön.~- No, most már emezen az utcán kerüljünk
180 18| Még csak õsz vége volt, de már porka havak szállingóztak
181 18| levegõben, és Habók Fügedi már téli órákat dudált a toronyból.
182 18| sodrából, mert hozzá volt már szokva a Cintula vásottságához.
183 18| Mutasd az írásodat, kész-e már a dolgozatod.~Nem volt kész,
184 18| hogy dolgoztál. Hát most már olvasd föl szépen, amit
185 18| bizonyítványaim. Három osztályt már elvégeztem.~A tanító úr
186 18| micsoda.~- Pálistók Peti.~De már erre a furcsa névre megint
187 18| van. Hol csinálok én most már neked helyet, mikor úgyis
188 18| semmit. Közelebb toltam, de már akkor nem nézett oda. A
189 18| apja.~- Bányász volt, de már régen meghalt. Még akkor,
190 18| azt ki se bontogatta, mire már Tarán Laci is ott volt egy
191 18| meghajított varjak. Nem féltünk már tõle, csak nem akartuk,
192 19| vissza, mert alkonyattájt már mindig ott ólálkodott a
193 19| másik öregecske, akirõl már messzirõl láttam, hogy bányász.
194 19| Péter apó. Ez a lovacska már tíz esztendeje nem járt
195 19| bányarigó kiszabadult valahol, s már megütötte a lámpákat a szárnyával.~
196 19| Mire az aknához értünk, már ott nyüzsgött valamennyi
197 20| iskolába, mindenki hallott már róla, hogy milyen nagy riadalmat
198 20| aztán újra kezdte:~- Küsmödi már bányamester volt, mikor
199 20| keze alá kerültem, inasnak. Már akkor az óbánya az utolját
200 20| sziklabordákat, nem lehetett már azokról szenet faragni.
201 20| pedig nem mertem. Abban már nemigen hittem, hogy akkor
202 20| hiszen ez teleszkóp! Láttam már én ilyent a kirakatban a
203 20| megállta a helyét végig.~Már csak egy reménységem volt:
204 20| ébrenlétemet. Jaj, mi lesz, ha már kitudódott!~- Mindig õ volt
205 20| melyikünkrõl beszélhet?~- Pedig már délelõtt látszott szegény
206 20| fiúcskán, hogy beteg.~Most már bizonyos, hogy a kis bice-bócáról
207 20| bice-bócáról beszél! Azon látszott már délelõtt is a betegség.
208 20| magadat, kis Gergõ?~- Most már jobban - mondtam egészen
209 20| odalépett hozzám.~- Nem vagy már beteg, Gergõ?~- Nem vagyok.~-
210 20| véleményt a cigány.~A varga már akkor ott állt az egeket
211 21| nekem a világon.~A téli nap már besütött az ablakon, és
212 21| Hamar, hamar, kisfiú, az már derék dolog lesz.” Szivárványszínek
213 21| én felébredtem, akkorra õ már rég nyakába vette a várost.
214 21| a régi mészégetõig. Oda már odalátszik a fekete kõkereszt,
215 21| gazda? Rég megette volna már õ azt tollastul, bõröstül,
216 21| barátságban lenni. Hallottad-e már hírét?~- Sose hallottam,
217 21| teljesíti az embernek.~Most már aztán nem voltam benne biztos,
218 21| egyszer Gergõt is elviheti már.~Ezen elmosolyodtam magamban,
219 21| Hanem a bányaházon túl már nagyon elcsöndesedett a
220 21| vadonban.~Pedig az éjszaka már nem lehetett messze. Nyilván
221 21| Ki mondja azt meg most már énnekem, merre van az a
222 21| hallottam a kopogást, de most már más irányból. Tele volt
223 21| kicsoda. Hanem ahelyett most már kétfelõl is kérdezték, hogy:
224 21| kérdezték, hogy: ki jõ, ki jõ?~Már belerekedtem a kiabálásba,
225 21| mi lesz énvelem, aki most már azt se tudom, merre van
226 21| jó útra, ha tud!~De most már elhallgatott még az égbelátó
227 21| üvegszemet is. Hát most már mi lesz?~Fölnéztem az égre -
228 21| gondolatom az volt, hogy most már csakugyan elvitt a markoláb.~ ~
229 22| jóakaratú embereknek!~Voltam én már éjféli misén eleget, tudtam,
230 22| járni.~Mit lehet itt most már tenni? Bizony nem lehet
231 22| megint fölnéztem, akkorra már úgy elhaladt, hogy csak
232 22| világítottak. Persze most már se nem beszéltek, se nem
233 22| ha mertem volna, de most már tudtam, hogy itt nagyon
234 22| kanyarodott egyet a folyosó, már hangját is hallottam. Suhogott,
235 22| egyet a folyosó, s akkor már úgy vágott az arcomba a
236 22| hogy csak egy-két lépés már a szabadság.~- No, Gergõ,
237 22| fehérlik körülöttem. Nem vagyok már egészen vaksötétben. Ha
238 22| megerõltetem a szememet, már látok is. Látom, hogy egy
239 22| lehet, azóta le is csúszott már róla egészen.~Úgy nézdegéltem
240 22| megint beszélnek! De most már kihallgatom ám õket elejétõl
241 22| lelapultam a földre. Most már tisztában voltam vele, hogy
242 22| a szakálla kinõtt. Csak már legalább megtalálná!~Úgy
243 22| No, Gergõ, most legyél már eszeden!~Nincs az a papmacskahernyó,
244 22| lépést kellett tennem, s már akkor ajtóstul bent voltam
245 22| bányacsõsz. Hát hiszel-e már benne?~Odatartotta a két
246 22| Olyan gyönge volt, hogy már azt se bírta tartani.~-
247 22| Hát te, nagyapóka? A többi már legyen a tied. Hiszen te
248 22| még nem laktam jól, ha te már nem vagy éhes. Ez nem olyan
249 22| a kincshez. Tudod, hogy már a nyomában vagyok?~- Mindig
250 22| Tudod, báránykám, nincsen már olajunk - mondta halkan
251 22| olyanban járnak. Te láttad már az angyalokat, nagyapóka?~-
252 22| Csak kienged a szívem. Most már majd nem kerülnek el az
253 22| angyalok. Úgy érzem, mintha már jönnének is.~- Csak sötét
254 22| Hozom mindjárt, nem kell az már ott úgyse, nem keresünk
255 22| kisködmönömet. Minek az már nekem? Én addig hurcoltam
256 23| mosolygós, vidám tavasz volt már akkor, amikor megtudtam,
257 23| össze a kezét szülém:~- Jaj, már megint menni akar! Hát hová
258 23| akartam elhinni, hogy én már három hónap óta fekszem
259 23| összevissza beszédtõl. Hát most már el tudnád-e mondani szép
260 23| mosolygott.~- Beteg voltál te már akkor is, Gergõ fiam, mikor
261 23| elgondolkozva bólogatott:~- Most már hát értem az egészet. Mikor
262 23| sírj, én örülök annak. Most már legalább nem féltem az életedet.~...
263 23| se mehettünk, de vendég már jöhetett hozzánk.~Jöttek
264 23| megsúgta, hogy a jövõ vasárnap már otthon ebédelhetünk a malomházban.
265 23| nemigen becsült engem.~Pedig már alig vártam, hogy találkozhassam
266 23| nagy ebédet! Mi lesz most már ebbõl?~De ahogy az örömtõl
267 23| az öreg Pajtás macska.~Õ már akkor tudta, mi a jó, mert
268 23| tartotta az én részemet. Már tudniillik a melle csontját,
269 23| melle csontját, mert a húst már leette róla, s most már
270 23| már leette róla, s most már csak a csonttal futott a
271 23| Mire tessékelje õ most már befelé ezt a sok nagy vendéget?
272 23| asszony, hadd próbáljak most már én is valami boszorkányságot.
273 23| Úgyis sok olyasféle történt már ebben a házban, hátha nekem
274 23| meg csak, gyerekek, hátha már ott is van a kocsimon.~Persze
|