Rész
1 1| Nézzem no: jó gyerek vagy-e, meg tudod-e szólaltatni?~Belefújtam
2 1| Az ám, csakhogy édesapám meg akkor tért haza a szõlõbõl,
3 1| mutatnom a tudományomat.~Meg is csudálta illendõen. Azt
4 1| húgocskámnak a nagyágyban vetették meg a betegágyat.~Anyámat az
5 1| lágy pihe közé. Ott ugyan meg nem találja a húgicám, akármilyen
6 1| ablakon, kicsit meglebegtette, meg is zizegtette a szemfödélkét.~-
7 1| körte-muzsika nem szólalt meg.~Hiszen az csak addig szólt,
8 1| fújta! Szívszakadva értettem meg, hogy már nem vagyok jó
9 2| kishúgom torokgyíkban halt meg. Akkor még az orvosok se
10 2| ráragad a másikra. Arra meg nyilván senki se gondolt,
11 2| ágai közül, de én bizony meg nem vigasztalódtam arra,
12 2| ember volt. Az édesapám meg is pirongatta érte, hogy
13 2| könyörögve apámékra, de meg se moccant senki. Ült mindenki
14 3| ládára, csak akkor szólal meg:~- No, engem is a legjobbkor
15 3| betakargatott, hogy valahogy meg ne verjen szemmel a bûbájos
16 3| édesanyám a bûbájost, csakhogy meg ne nehezteljen ránk valahogy.
17 3| ki a kemencébõl.~Az apám meg csak nevette az öreget,
18 3| ríva fakadtam, mert most meg már a kertészpecsenyével
19 3| beérem.~No, beérte, azt meg kell neki adni. Meg nem
20 3| azt meg kell neki adni. Meg nem állt, míg csak krumplit
21 3| egeret.~- Nem ám.~- Mégis meg kell ezt agyusztálni, ugye,
22 3| agyusztálni, ugye, Márton?~- Meg ám.~- Tudnék ennél jobb
23 3| annak az apja? - csillant meg a szeme a bûbájosnak.~-
24 3| belõle mérgében.~- Értsd meg az okos szót, Mártonkám.
25 3| borjúláb.~- No, nem - csóválta meg apám a fejét. - Inkább olyan,
26 4| egész nap. A másik felén meg csináltatunk egy létrát
27 4| van ennek. Hogy egy kicsit meg van roggyanva, az nem baj.
28 4| baj. A megtépázott tetõ meg a falak bomladozása pedig
29 4| Az õ apja bíró, az enyim meg báró!~Aztán az is eszembe
30 4| keres ez a gyerek - dicsért meg érte sokszor édesszülém.~-
31 4| csizma? Gyere, mutassuk meg a kukoricaföldön is a seregélyeknek!
32 5| HOGYAN TANULTAM MEG OLVASNI?~A napsütéses hosszú
33 5| szülém aggodalmasan csóválta meg a fejét, és panaszosan fordult
34 5| volt, aki föladja neki, le meg nem szaladhatott érte, mert
35 5| írástudóvá nem vált bele. Meg lehetett tanulni minden
36 5| Persze a Küsmödi kincsei meg nem mentettek volna engem
37 5| iskola-mûhelyétõl, ha drága jó édesanyám meg nem ment. De õ az ölébe
38 5| is megtanulhatja. Aztán meg annyit én is tudok, mint
39 5| kígyóbetût elõször mutatta meg nekem.~Azon a télen még
40 5| mûhelypadra, hogy tanuljam meg az õ mesterségét. A hosszú
41 6| én addig szaladtam, míg meg nem fogtam.~Szülém nagyon
42 6| össze az uborkasalátával meg a mákos csíkkal, hanem külön-külön
43 6| voltak, számtan, mértan meg más efféle. Szülém mesélte,
44 6| aki a malomházban hált meg egyszer. Persze egy szót
45 6| Errõl jutott eszembe, hogy meg kellene keresni a mi kincsestarsolyunkat
46 6| gyöngyöt.~A tarsolyt csakugyan meg is találtam egy szelemenfa
47 6| nem nyughatsz addig, míg meg nem vágod vele magadat.~
48 6| mint ha fülemet húzta volna meg. Szepegve bújtam el egy
49 7| Erre hálálkodva emelte meg a kalapját:~- No, akkor
50 7| se menjek. Mert ha soha meg nem kentek még fahájjal,
51 7| nem merte kimondani, míg meg nem hallotta, hogy apám
52 7| gyémántcserepekkel álmodsz, hanem irkával meg kalamárissal.~Az édesanyám
53 7| Megállj, hékám! - fenyegetett meg apám a gyûszûs ujjával. -
54 7| No, ha te vállalod, én meg megcsinálom. Fogadom is,
55 7| tojással, hogy a tündért meg ne haragítsd. Mert sose
56 7| kárt tennél. Mármost mondd meg te magad: mire mennél egy
57 7| deák leszek a ködmönért. Õ meg arra adott kezet, hogy másnap
58 8| Így csak azt tudakoltam meg tõle nagy óvatosan, hogy
59 8| Hát astán mivel sántad meg a becsületes Báró bácsit,
60 8| nemcsak a fürjfiókot itathatja meg a szájából az ember, hanem
61 8| bibircsókos kopasz fejét, a pulyka meg húzza vissza mérgesen, és
62 8| cserebogárral csemegéztess meg” - de nekem ugyan mondhatott
63 8| Ó, te bohóka - csóválta meg apám a fejét -, hiszen a
64 8| szûcs azt már nem mondta meg. Szép nyugodtan ült a padon,
65 9| Bordács keresztapám tanított meg bennünket már a temetés
66 9| örülhet, komaasszony, ha maga meg tud élni az arasztos földecskéjébõl.
67 9| magának maradna a kicsi, neki meg a sok jutna? Nézze, komaasszony,
68 9| hogy: „Hát akkor áldjon meg az isten, drága kis virágszálam,
69 9| nem menne a torkán. Aztán meg a szõlõbe akarunk menni,
70 9| Derék dolog - veregette meg a vállam jókedvûen kacarászva. -
71 9| és heherészve kocogtatta meg az ostornyéllel a vállamat.~-
72 9| a Gergõ csacsi érdemli-e meg jobban az abrakot vagy a
73 9| futottam a Virgonccal, gyámapám meg csak nevetett a kordéból.~-
74 9| fönt voltam a fán, az öreg meg fölnyújtotta a kosarat,
75 9| embernek a foga. Csípje meg a csóka, jobb annál a sóska.~
76 9| egyen sóskát. Inkább tömjük meg vele a kordét. Pénzt adnak
77 9| nagy kényelmesen, nekem meg azt mondta:~- Étel után
78 9| csacsikának. Õ húzza a hintót, te meg toljad; ha egy körte lerázódna
79 9| nyoszolyámra gondoltam. Aztán meg az irigység fogott el, ahogy
80 9| kérdezte keresztanyám.~- No, meg - hagyta helyben a nagyon
81 9| nagyon jó asszony szólalt meg:~- Hanem azt hiszem, ennek
82 10| nagyon szótlan ember, aztán meg õnála nemcsak a kalaposmesterséget
83 10| nagyon barátságosan veregette meg a fejemet:~- Szeretem a
84 10| integetett szülém -, a lába meg torzsa.~- Nem gyõzné szusszal.~-
85 10| mesebeli hét bölcs mester meg se bírta volna mozdítani.~
86 10| tudomány.~Szegény szülém nagyon meg volt illetõdve ennyi tudomány
87 10| egészen rám bízta a boltot. Õ meg kiment a füzesbe varjút
88 10| Ott volt a „Ludas Matyi” meg a „Csalóka Péter” meg a „
89 10| Matyi” meg a „Csalóka Péter” meg a „Fehérlófia” meg a „Koplaló
90 10| Péter” meg a „Fehérlófia” meg a „Koplaló Mátyás”. Azt
91 11| a víz tükrébe: hát most meg már a bal fülem hosszabb
92 11| füleidet, fiúcska? - csóválta meg a néni a fejét, hogy csak
93 11| azért sí-í-í-rok - eredt meg újra fájdalmam patakja.~
94 11| még a gyûszût se ismered meg!~De most már nemcsak õ nevetett,
95 12| öntött bele, egy másikból meg fehéret. A fehérrõl tudtam,
96 12| tündérke. - Csakhogy elõbb meg kell ám szép tisztára mosakodni.
97 12| mégis elégedetlenül csóválta meg a fejét, mikor visszatért.~-
98 12| csöppet sem lepett volna meg, ha a jólelkû tündérke most
99 12| ruhácskát. Csak akkor szólalt meg, mikor Pajtás is tisztára
100 12| volnék, téged fogadnálak meg tündérinasnak. Hát te beállnál-e
101 12| minket egymástól, mert én már meg is fogadtalak. Te leszel
102 12| szaladj a kertbe, itasd meg az árvácskákat.~No, erre
103 12| vissza az emberi alakját, míg meg nem találja a két gyémántszemet,
104 12| senkinek se, csak annak, aki meg tudja nevettetni.~No, hát
105 12| elgörbítettem a számat, mintha meg akarnám harapni a tulajdon
106 12| az utat. Szerencsére még meg bírtam kapni a bársonygallérját.
107 13| mintha ő is egész közelről meg akarná csodálni a ködmönt.~
108 13| rongyos bocskorkámból.~Mikor meg aztán beültem a padba a
109 13| Malvinka háza mellett van. Meg az is kitudódott, hogy a
110 13| bocskorára:~- Aranyozzsa meg azs Úristen ast a drágalátos
111 13| csizmát, kis pajtásom, Gáborka meg az apja. Fölrántom: puha,
112 13| láttam az éjszaka álmomban. Meg is ígértem neki, hogy új
113 13| purdé ott csúszkált a jégen, meg ugrándozott a ropogós havon
114 13| nem uraságból csókoltam meg az én tündérkém töpörödött
115 14| osztályban. Irigyeltem is, meg féltem is tõle. Azért irigyeltem,
116 14| majd megfulladtam.~Félni meg azért féltem a nagy Cintulától,
117 14| hátulról ugrok rá, hogy meg ne tudja, ki szaggatta szét.~
118 14| ha beszélsz vele, mondd meg neki, hogy tiszteltetem.
119 14| mintha engem dicsért volna meg a tanító úr, hanem azért
120 14| messzirõl:~- Tyû, kukorica meg a bajusza! - ráncolta össze
121 14| kukoricát. Már csak mondja meg, mi válik belõled, tej-e
122 14| megszólalt:~- Hát mondd meg most már énnekem, szolgám:
123 14| míg a zsír ki nem verte! Meg volt ez festve szép bakacsinfeketére,
124 14| meresztgettem a nyakamat a ködmön meg a kalap közt -, most mindjárt
125 14| csak úgy nyekken. De még meg is gyömöszöltem a nagy mihasznát,
126 14| hanem akárhová kerülsz, állj meg a talpadon emberül.~ ~
127 15| egy feslés se. Még csak meg se kopott, olyan friss volt
128 15| tart, a fogadásomat pedig meg nem szeghetem.~- Makacs
129 15| állott szövet - csóválta meg a fejét bosszúsan a tündérke,
130 15| s azt elfelezte köztem meg az öreg kanári közt. Szemmel
131 15| találom nőni a ködmönt. Áldja meg az isten a drága kezet,
132 15| kurjongatva a többiek.~Én meg nézek az asszony felé, alig
133 15| országútnak, hanem a többiek meg most kerültek vele szembe.
134 15| Nem ért az semmit, most meg már úgy éreztem, mintha
135 15| jajdítom magam, mert most meg már a csuklómban érzek olyan
136 15| csakugyan a darázs csípte volna meg.~- Vesd le a ködmönt! -
137 15| csurog a verejték, énrólam meg szakad.~Ahogy megfordulok
138 15| szülémnek hátán van már a zsák, meg is indult vele, de úgy tántorog,
139 15| telefutott könnyel. - Hiszen meg se bírnád mozdítani. Aztán
140 15| bírnád mozdítani. Aztán meg mind elkeverné a drága szép
141 15| osztoztak a másikon, a többiek meg két oldalról kapaszkodtak
142 15| félálomban, és nem ijedtem meg egy csöppet sem.~A két ködmönujj
143 16| félig lehunyott szemmel meg ne kérdezze tőled:~- Tündérkém,
144 16| tükör alatt, azt csörgette meg jókedvűen:~- Hallod, Gergõke,
145 16| ezüstgyûszûvel varrom én meg egyszer a szemfödelemet.
146 16| ruhát.~S az öreg asszony meg az öreg gyûszû egyre öregebb
147 16| azok megkoptatták egymást, meg is zöldültek a penésztõl,
148 16| úri házakhoz, csodálják meg, mije van neki!~Azon az
149 16| gyûszûünnep csak reggel kezdõdött. Meg kellett csodálni a drága
150 16| sánta levélhordónak. Külön meg kellett hallgatni mindnyájunknak,
151 16| elfüttyentette magát, de mindjárt meg is csóválta a fejét.~- Engedelmet
152 16| fölkászolódott, egy kicsit talán meg is restellte magát, mert
153 16| mert dacosan billentette meg a kalapját, fölemelte a
154 16| uras teremtések. A pulit meg végképp nem szerette.~No,
155 16| hiszem, kis Gergõ - szólalt meg aztán hirtelen -, engem
156 16| azt, tündérkém - csóváltam meg nagy okosan a fejemet. -
157 16| azonban visszaszólt:~- Te meg, kis Gergõ, adj hírt addig
158 16| nagyon elfogódva veregette meg az állat fejét. Mondani
159 17| cipót, szíves beszéddel meg is szerezte:~- Na, ilyen
160 17| pünkösd napján se!~Arra meg már a csókaszemû Fajki bácsi
161 17| a csókaszemû Fajki bácsi meg nem állhatta, hogy az ökölnyi
162 17| még az öreg Vízhányóné is meg akart bennünket ajándékozni,
163 17| földimogyorót szokott árulgatni meg vízimadarak tojását. Senki
164 17| honnan csöppent ide, kérdezni meg nemigen lehetett tõle, mert
165 17| megvan a fejed! - veregette meg Cintula elégedetten a vállát.~-
166 17| Ha volna egy-két garasom, meg egy ezüsthúszasom, úgy csúffá
167 17| oldalba a nagy Cintula.~Én meg ahogy odanézek, majd sóbálvánnyá
168 17| Cintula abban sem találta meg, amit keresett.~- Próbálj
169 17| mi az ára? - csörgette meg a pénzt az egymásba fogott
170 17| Mi pénzed van? - enyhült meg egy kicsit az öreg.~- Van
171 17| garast, az ezüsthúszast meg a markába szorította, s
172 17| lelkem gyiákom, mi van meg? - fuldokolta kapzsian.~-
173 17| húszast. - Inkább azt mondja meg, Maksus bácsi, mit számítana
174 17| szaladni.~- Gyere, nézd meg, mit csinált azóta az a
175 18| az öreg, egy kürtszóval meg nem károsította volna a
176 18| Pálistók Peti most zavarodott meg elõször.~Lesütötte a szemét,
177 18| Tudod mit, fiam? - szánta meg a tanító úr. - Kvártélyozd
178 18| hernyó a levél alatt, és meg se mukkant az óra végéig.
179 18| túl a városon, oda-vissza meg se lehetne tenni az utat
180 18| én is, hogy a kökényt is meg lehet enni, ha megcsípi
181 18| mindenféle furcsa talicskákat meg kis kocsikat. Úgy bele volt
182 18| buktát. Erre rám nézett, én meg megszólaltam:~- Ezt teneked
183 18| Megmondtam, hogy az én apám meg szûcs volt, és szerettem
184 18| a nagy Cintula érkezett meg, s mikor meglátta a kuckó
185 18| Kar-tótágast állok a tiszteletedre!~Meg is próbálta, de úgy vágódott
186 19| a tanító úr, hogy mondja meg, ki mellé szeretne ülni
187 19| rézcsatos övében, a vállán meg csákány.~- Ez Péter apó -
188 19| pedig nem erre van az útja. Meg nem is teneked való út az,
189 19| esett a lélegzés, látni meg úgy láttam, mint éjszaka
190 19| bánya madarát. Hátha még meg is lehetne fogni! Belétennénk
191 20| Hát aztán mibe felhõdzött meg az elméje?~Péter apó kedvetlenül
192 20| maradhasson, ahol eddig élt. Meg is kapta, ott is maradt
193 20| hány hét még karácsony. Meg azon törtük a fejünket,
194 20| ugyan lát-e azon mindenki. Meg hogy mit lehet rajta látni?
195 20| számítósak. A kis bice-bóca meg én. Hanem miköztünk aztán
196 20| félig nyitott szememet, hogy meg ne sejtsék ébrenlétemet.
197 20| hogy most se csalatkozhatom meg benne.~Istenem, melyikünkrõl
198 20| kérj bocsánatot, ígérd meg, hogy soha többet ilyen
199 20| milyen úri vendég tisztelte meg a házunkat?~Elmosolyodott
200 20| tündérkém félénken szólalt meg:~- Talán csak a szobában
201 20| kukucsolna bele inkább, hogy meg ne fázzon. És... és talán
202 20| szülémnek adott hírt, szülém meg Messzi Gyurkának adta tovább
203 20| a szót. Messzi Gyurkához meg az öreg Báró cigány ragadt
204 20| elé álltam. Nem is lepett meg, mikor belenéztem, hogy
205 20| hozzá? Látod-e benne Dávidot meg Cicellét, ahogy citeráznak?~
206 21| megkérem, hogy bocsásson meg.~Az üvegszem csillogása
207 21| haza esténél elõbb. Aztán meg õ úgyse tudta volna nekem
208 21| Karácsony estéjére hadd legyen meg az öröme a szegény kis bice-bócának.~„
209 21| Nekivágtam a téli zimankónak, és meg se álltam a bányaházig.
210 21| se álltam a bányaházig. Meg is találtam Péter apót,
211 21| gondolsz, hogy maradhatna ott meg a griffmadár, ahol Küsmödi
212 21| megemelni. A másik kezében meg olyan mécsest fog, hogy
213 21| magától kigyullad, a másikra meg magától kialszik. Zöld a
214 21| sapka van a fején, a lábán meg az ördögbõr bocskor. Jön-megy
215 21| senkit; csak akkor haragszik meg, ha fütyülnek. Olyankor
216 21| elvitt a markoláb, aki a tût meg az ollót meg a gyûszût el
217 21| aki a tût meg az ollót meg a gyûszût el szokta vinni.
218 21| élõ, csak mi ketten, én meg az égbelátó. Szinte örültem,
219 21| mindig biztatóan csörrent meg a nyakamban:~- Elõre, Gergõ,
220 21| fénybe, és azzal világosítják meg idelent a földön az emberek
221 21| elállt a szava. Ki mondja azt meg most már énnekem, merre
222 21| vagyok. De a hang nem mondta meg, hogy õ kicsoda. Hanem ahelyett
223 21| föl a fára. És mindjárt meg is szégyelltem magamat,
224 21| égbelátó is. Nem csörrent meg, akárhogy ráncigáltam. A
225 22| a nyakamban. Az oldalam meg olyan igazánbul sajog, hogy
226 22| ólomból lett volna, a fejem meg úgy szédelgett, mint száraz
227 22| kapubálvány, de nem ijedtem meg egy csöppet sem. Megmondta
228 22| járok én semmi rosszban. Meg is mondom a beszélõ szikláknak,
229 22| nem tudott leküldeni, azon meg csak az angyalok tudnak
230 22| meginduljon bele.~A kõ nem indult meg, hanem a hold megindult.
231 22| Gergõ, amerre én!~Erre aztán meg is indultam abban az irányban,
232 22| voltak, egyik-másik keményen meg is ütött, ahogy nekimentem
233 22| egyszerre hideg szél csapott meg valamerrõl. Amerrõl jöttem,
234 22| hajló sziklaperem védett meg a széltõl, hótól, úgy-ahogy.
235 22| az öreghez. És bizonyosan meg is teszem, ha abban a percben
236 22| teszem, ha abban a percben meg nem szólal.~- No, báránykám,
237 22| nap óta. A többit te edd meg, nagyapóka!~- Én-e? - nevetett
238 22| van, nagyapóka - nyugodott meg a gyerek -, akkor én még
239 22| te szoktál sütni zuzmóból meg makklisztbõl.~- Hát csak
240 22| erõt venni magamon, hogy meg ne tegyem.~- Milyen jó vagy
241 22| Nagyapóka, ma megint nem gyújtod meg a mécsest?~- Tudod, báránykám,
242 22| tekintetük az égbelátóra esik meg a ködmönre! Hogy örülnek
243 23| fölpattantam az ágyban. De arra meg nagy ijedten csapta össze
244 23| ám három hónap óta.~Most meg énrajtam volt az elcsodálkozás
245 23| odaértem, hogy hogyan szólaltak meg a világító kövek a föld
246 23| tiszteletemre nem szólalnak meg a kõsziklák.~Összenéztünk
247 23| ketten úgy menekedtetek meg, hogy a robbanás kidobott
248 23| alatt? Csak a Mitvisz érezte meg, hogy lenni kell ott valaminek.
249 23| tetején, hogy mégiscsak meg kellett néznünk, mi van
250 23| csak egy srófja se görbült meg.~Az égbelátó üvegszeme vidáman
251 23| és jóságosan simogatta meg halovány arcát:~- Csak sírj,
252 23| fölszaggatott sziklái alatt meg olyan szénrétegekhez nyitott
253 23| támadt erre az ablak alatt meg a szomszéd szobában, s ahogy
254 23| ludacskáról, a ludacskának meg énrólam beszélt. Én tudtam
255 23| tisztesség ér - veregette meg a törlészkedõ fejét. - Az
256 23| egyetlen gyermekemnek sütlek meg ebédre, a kis bice-bócának
257 23| bice-bócának is jut belõled meg a tündérkének is meg a Cötkény
258 23| belõled meg a tündérkének is meg a Cötkény bácsinak is meg
259 23| meg a Cötkény bácsinak is meg a Titulász doktor úrnak
260 23| közé a fejét.~- Segítsen meg szándékodban a jó Isten -
261 23| a jó Isten - törülgette meg édesanyám a könnybe lábadt
262 23| terülj asztalka. Nézzétek meg csak, gyerekek, hátha már
263 23| cigány. - Nini, mondok, ezs meg azs én kiskomám gúnyájából
264 23| falra, olyan sép ezs. No, meg is ráncsigáltam érte a kontyát.
265 23| temetõbe, és úgy csókoltam meg egy körömkés sírnak a keresztfáját,
|