Rész
1 1| Meg is csudálta illendõen. Azt mondta, egész erdõre való
2 1| a csudadudában. Csakhogy azt is hozzátette, hogy ilyenkor
3 1| kerek világért se adhatom én azt oda senkinek.~Ki akartam
4 2| No, ezért ugyan kár volt azt a szép nagy tököt elprédálni,
5 2| másforma cinege is?~- Meghiszem azt, hékám. A cinegék királya,
6 2| cinegék királya, az a valami. Azt kellene megfogni, gyerekem.
7 2| Még a szavát is hallottam. Azt mondta, hogy: csitt, csitt!~-
8 2| csitt, csitt!~- Álmodta kend azt, bátya - nevetett az édesapám,
9 2| szerencsemadárral a szerencsémet.~El biz azt, másnap már én is ott feküdtem
10 3| Éhes voltam, mint a farkas, azt se tudtam, a sok finom étel
11 3| lehetett látni, s ilyenkor azt mondták, oda van boszorkánymesterséget
12 3| boszorkánymesterséget tanulni. Azt beszélték, ért a madarak
13 3| galambot.~- Isten neki - azt mondja -, inkább elteszem
14 3| elmaradsz már ettül.~- No - azt mondja -, kakasszólásra
15 3| azért van megijedve, mert azt hiszi, hogy Küsmödi bácsi
16 3| krumplival is beérem.~No, beérte, azt meg kell neki adni. Meg
17 3| tovább apám.~- Tudod-e te azt, Márton, hogy te nagy nemzetségbõl
18 3| került oda, legalább most már azt is tudom. Az lehetett az
19 3| ismerek, az öreg Báró cigányt, azt is leginkább csak arról,
20 3| foltozószûcs! Hát tudod-e te azt, hogy én téged akkora úrrá
21 3| az új foltot a subán, és azt szólta:~- Nincs is kutyám,
22 3| hogy legyen mibe rakni azt a sok aranyat, amit tégladarabokból
23 3| tégladarabokból csinál.~Azt hittem, a csúffá tett bûbájos
24 3| nevetve nézett utána.~- Azt hiszem, ennek a füllentõs
25 4| sugdosott mindenféle szépeket.~- Azt a kincset neked kell megkeresni,
26 4| felén árpacukrot veszünk, azt szopogatjuk egész nap. A
27 4| létrát a Bojóka áccsal, azt nekitámasztjuk a Tejútnak,
28 4| az angyaloknak, azok mind azt kérdezik Marikától: „Ugyan
29 4| kalapú kisfiú?” Arra Marika azt mondja: „Az bizony az én
30 4| vallottam ki nekivörösödve. Azt nem mertem kimondani, hogy
31 4| hallottam, hogy a fûrész egyre azt csikorogja:~- Kis-csiz-ma,
32 5| mert arról Messzi Gyurka azt mesélte, hogy az a legkedvesebb
33 5| még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki,
34 5| tisztán megértettem még azt is, hogy mit ketyeg az óra,
35 5| édesapám odaintett magához. Azt kérdezte tõlem, mit szólnék
36 5| a lósóska az árokparton.~Azt hiszem, ekkor estem gondolkozóba
37 5| az ipszilont nem. Arról azt tartotta a kalapos, hogy
38 5| hogy az nem magyar betû, s azt nem is tanította. Aki az
39 5| iskolájában nevelkedett tudóssá, azt arról lehetett megismerni,
40 5| ipszilonnal. Az õ deákjai nem azt kérdezték egymástól: hogy
41 5| egymástól: hogy vagy, hanem azt, hogy: hogi vagi?~Én azonban
42 5| híres királyfiakról, de azt egyikrõl sem mondta, hogy
43 5| mint én a vadmákokét, de azt sose hallottam, hogy olvastak
44 5| püspökkorodban se felejted el!~- No, azt megnézzük - nevette el magát
45 5| magát édesapám. Én magam is azt gondoltam, hogy no, azt
46 5| azt gondoltam, hogy no, azt szeretném látni, mikor énbelõlem
47 5| embert csinál! Hát pedig azt csinált. Olyan fortélyt
48 5| édesapám -, nézd, így kell azt írni.~Azzal a körmével egy
49 6| szórta a szikrát. Azért mégis azt hiszem, más ember nem tartotta
50 6| volna kincsnek. Ma már én is azt mondanám az ilyesmire, hogy
51 6| rubintcsöppek lettek volna.~Azt hiszem, nem volt még olyan
52 6| mit hurcolod mindenfelé azt a rossz üvegcserepet? Már
53 6| egyenként visszadobta õket. Csak azt csodálom, hogy egyik se
54 7| hirtelen elolvadt a hó: azt mind a markoláb vitte el.
55 7| napfogyatkozás volt, Gyurka bácsi azt is azzal magyarázta, hogy
56 7| békülve, hanem különben, azt mondja, most már akár haza
57 7| űz éber korában.~- Én - azt mondja - mindig akkora subát
58 7| és mikor a végire értem, azt mondta:~- Ez már döfi. Erre
59 7| érteni kell hozzá. Csak azt nem tudom, hol veszel hozzá
60 7| házunkban csak mécses volt, azt dörzsöltem is én úgy, hogy
61 7| egy gyûszû.~- Meghiszem azt! - nevette el magát apám,
62 7| megsegít minden bajodban. És azt hiszem, sokkal hamarább
63 8| szabad beszélnem. Így csak azt tudakoltam meg tõle nagy
64 8| elõtte valami fényesség, azt bizonyosan a tündérek csinálják.
65 8| bizonyosan a tündérek csinálják. Azt se felejtem el sose, hogy
66 8| körül a glóriát.~De én csak azt láttam akkor, hogy lassan
67 8| megvolt, de Márton szûcs azt már nem mondta meg. Szép
68 8| megsimogatta a fejemet, és azt mondta: szívszélhûdés!~Akkor
69 8| tündérek a szívben laknak, azt mondta apám. Most az õ szívébõl
70 8| ezt gondoltam magamban, és azt hittem, hogy ez nem is lehetett
71 8| sírdogál a szél,~mindig azt gondolom, hogy õ beszél.~
72 8| fáj a holtnak, isten tudja azt.~Ám megjött a tél tegnap
73 9| gondolni kell.~Megtalálta azt a szót, amivel szülémet
74 9| ne-e, utoljára mégiscsak azt mondta, hogy: „Hát akkor
75 9| karéj kenyérkénél, lelkem.~- Azt is köszönöm - mondtam én
76 9| rám, mint a vasvilla, hát azt kellett mondanom, hogy igaz.~
77 9| mondanom, hogy igaz.~Erre azt kérdezte tõlem, hogy tudok-e
78 9| fölnyújtotta a kosarat, hogy azt tele kell szedni.~- De csak
79 9| számat, az öreg mindjárt azt gondolta, hogy a körtét
80 9| belõled, fiúcska! Hanem azt mondom neked, hogy aki jobb
81 9| nagy kényelmesen, nekem meg azt mondta:~- Étel után jólesik
82 9| lerázódna a többi közül, azt fölveheted, és majd otthon
83 9| kényeztesd már megint evésre azt a szegény gyereket, hiszen
84 9| hetipiacra.~Egyszer aztán azt mondja keresztapám az anyókájának:~-
85 9| asszony szólalt meg:~- Hanem azt hiszem, ennek a cifra ködmönnek
86 10| járnak az utcán. Bizonyosan azt gondolta, hogy ez kötelességük
87 10| milyen boldog örömmel! -, ha azt kívántam volna, hogy engem
88 10| a karján hordozzon. Csak azt az egyet kötötte ki, hogy
89 10| próbáljak szerencsét.~- Azt hiszem - tûnõdött el -,
90 10| szívesen fogadott bennünket. Azt hitte, iskolába akarok hozzá
91 10| forgatott a fél kezében, hogy azt a mesebeli hét bölcs mester
92 10| az túlságosan okos ember, azt nem szolgáljuk ki. Érted-e,
93 10| meg a „Koplaló Mátyás”. Azt se tudtam, melyikhez kapjak.
94 10| itt a Csontos Szigfrid? - azt mondja.~Úgy megijedtem,
95 11| Hiszen énnékem édesapám azt mondta, hogy míg a ködmönben
96 11| folyóka felett, a tündér azt mondta, jól megfogjam a
97 11| lúdmájacskát, tányérkákat, hogy azt a világon semmilyen aranykörmû
98 11| magam, s mikor a tündér azt kérdezte, mit gondolok,
99 12| is lett volna semmi hiba, azt én elvégeztem illendõen,
100 12| mikor visszatért.~- Jaj - azt mondta -, hát a fésûre miért
101 12| Gereblyézd össze hamar azt a szénaboglyát a fejeden!
102 12| halk miákolással fejezte ki azt a kívánságát, hogy szeretné
103 12| ittam volna, nekem szülém azt mondta volna: „malac”.~Mindegy,
104 12| mit kell itt csinálni. Azt csináltam, hogy a tányért
105 12| volt fektetve a fal tövébe, azt nekitámasztottam a tetõnek,
106 12| vakondok.~Azazhogy más emberfia azt mondta volna rá, hogy vakondok,
107 12| mindig a föld alatt, mert azt keresi.~Ezt a titkot énnekem
108 12| Messzi Gyurka mondta el. Azt is õtõle hallottam, hogy
109 12| zavarodottan - éppen... éppen azt nem tudom...~- Mit nem tudsz?~-
110 12| tudom...~- Mit nem tudsz?~- Azt nem tudom, hogy... hogy
111 12| csöppet elsikította magát, és azt mondta, sose hallotta még,
112 13| haragosan tüsszentett. Azt hitte, valami idegen macska
113 13| futkározni az angyalkák. Azt hiszem, a Gáborka mennyei
114 13| lenni, mert az öreg Cötkény azt újságolta egyszer a Báró
115 13| szedte-vette sebesen a sátorfáját, azt mondta, nem akar útjában
116 13| Hm, de honnan tudjam én azt hirtelenében, hogy hányan
117 13| egész városban.~- Tudom én azt, jó ember - békítette Cötkény
118 14| leejtett volna valamit, és azt keresné.~A nagy Cintula
119 14| egész osztály füle hallatára azt mondta a tanító úrnak:~-
120 14| lehetett rólam mosni. De még azt csak elviseltem volna, ha
121 14| amennyire én becsültem.~Azt kérdi ugyanis tõlem harmadnapra
122 14| rólad. Se tej, se túró, azt mondja, hanem aludttej.
123 14| az iskolába?~- Viszem én azt magammal, Gyurka bácsi,
124 14| még olyan is volt, aki azt mondta a másiknak:~- Nézd
125 14| a másiknak:~- Nézd csak azt a kisgyereket!~Kezdtem hinni,
126 14| és mikor föleresztettem, azt mondtam neki:~- Ha elég
127 15| egyben nem engedtem neki. Azt mondtam mindig, megfogadtam
128 15| ködmönben akarok járni.~Azt hitte, hogy ez borzasztó
129 15| ravaszabb feleletet adtam rá. Azt, hogy miért ne járnék, a
130 15| járnék, a birka is csak azt a ködmönt hordja birka korában
131 15| békateknős pikszisből, s azt elfelezte köztem meg az
132 15| néni?~Visszaérnek a fiúk, azt javaslom nekik, forduljunk
133 15| Fogadjunk, Gergő, hogy azt a nénit én ennyiről is hátba
134 16| ócska gyűszű, mintha mindig azt mondta volna:~- Ham, ham,
135 16| sublóton a tükör alatt, azt csörgette meg jókedvűen:~-
136 16| küldött be tõle szülém. Míg azt hámozgatta kifelé a csõsz
137 16| volna a nádtetõnek. Ohó, azt mondja, kié ez a kutya?
138 16| vagy kutya; egyre megy az, azt mondja õ. De nem úgy van
139 16| minden lében kanál ember. No, azt mondja, ha olyan nagy valaki
140 16| vele? De igenis tartozik, azt mondja, mert a városban
141 16| tartott a kutyák ellen. Azt mondta, nem uras teremtések.
142 16| dolgomat. Õszinte lelkesedéssel azt feleltem, hogy a Mitvisz
143 16| össze a kezét ijedten: - Azt hiszem, kis Gergõ, ezt mégis
144 16| Cötkény varga volt, aki azt felelte, hogy õ ugyan a
145 16| a kutyáktól, hanem azért azt hiszi, hogy három pengõforinton
146 16| ujján az ezüstkörmöt.~- Azt hiszem, kis Gergõ - szólalt
147 16| igazi ezüst.~- Nem hiszem én azt, tündérkém - csóváltam meg
148 16| tette-e vagy maga jószántából, azt nem tudom, de annyi bizonyos,
149 17| juttatta eszébe az embernek. Azt hiszem, soha többé annyi
150 17| öcsém, százszor egy hány? - azt kérdezte tõle. S aki ezt
151 17| Jaj, de kár beléjük tömni azt a drága sok jó étket! -
152 17| szépen, de ebben nem találni azt, amit én keresek.~A tojások
153 17| a lidércet keresed? Mert azt magam is sokért nem adnám,
154 17| Cintula a húszast. - Inkább azt mondja meg, Maksus bácsi,
155 17| amit láttam. Megeszem én azt a gyiákot, aki az öreg Küsmödit
156 17| kis Pipitér kalapja, hát azt vágta hozzá, és topogott
157 17| felõl.~Hanem a piaci kutyák, azt hiszem, más véleményen voltak,
158 17| is emlegetik maguk közt azt a gyönyörû napot, mikor
159 18| Hát aztán hogy tudod te azt?~- Tanító úr, kérem szépen,
160 18| vettem észre, akkor csak azt láttam, hogy mind a két
161 18| úr csöndet parancsolt, és azt kérdezte a gyerektõl, hát
162 18| Egy szem elgurult, Cintula azt mindjárt fölkapta és beleharapott.
163 18| rigók is szeretik.~Tudtam azt én is, hogy a kökényt is
164 18| ajtón nagy léhvel-pléhvel. Azt mondtam, énnekem most nagyon
165 18| mindig kiharapta nekem, mert azt nem szerette.~Eszembe jutott,
166 18| bice-bócának. Mindjárt megmondta azt is, hogy az dobostorta.
167 18| se a bice-bóca.~De még azt ki se bontogatta, mire már
168 18| olvasmányra tett rá száradni.~Azt hiszem, soha olyan jók nem
169 19| bányász volt. Én bizony azt hittem, hogy világéletében
170 19| akarod látni, öcskös?~- Azt én.~- Hát akkor ne keresd
171 19| Eszembe jutott, hogy valamikor azt hallottam én, griffmadarak
172 20| most elõ a tudománnyal”. Azt mondta, õ nem tudhat semmit,
173 20| laktak, de Péter apó egyre azt erõsítgette, hogy éppen
174 20| vont vállat.~- Sose lehet azt tudni olyan embernél, aki
175 20| Küsmödi nem jött velünk. Azt mondta, nem tudja elhagyni
176 20| a ködmön történetét is, azt pedig nem mertem. Abban
177 20| amit magyarázott. Egyre azt számítgattuk az ujjunkon,
178 20| Elõadás után megtudtuk azt is. Szabad volt bemennünk
179 20| mintha nem magyarul mondták azt, amit magyarul is lehet
180 20| s még a drótostótra is azt mondta, hogy sodronyostót.~
181 20| utolsó számtani dolgozat. Azt éppen a karácsonyi szünet
182 20| Malvinkával szemben, és azt mondta neki:~- Tessék megnézni
183 20| legderekabb tanítványom, tudtam én azt, hogy most se csalatkozhatom
184 20| szobámban ilyen sokáig? Azt mondja rá, nézi az égbelátó.~
185 20| doktora azért reszket, mert azt hiszi, hogy mindjárt színrõl
186 20| égbelátótól. Egész este azt hajtogatta, hogy sose hitte
187 20| annyit mondott:~- Hej, ha én azt a fiastyúkot kikölthetném,
188 21| az elsõ, amit meglátok. Azt hitte szegényke, ilyen kedves
189 21| meleg ölelés.~- Tudtam én azt, Gergõ, hogy derék fiú vagy -
190 21| járjon veled. Hát látod-e azt a kis gyalogutat?~- Nem
191 21| Rég megette volna már õ azt tollastul, bõröstül, ha
192 21| borzongani a hátam.~- Hát tudod, azt másképp hétsingszakállú
193 21| akkora botot visz, hogy azt a világon senki se bírja
194 21| olaj soha ki nem alszik, se azt gyújtani nem kell, mert
195 21| karácsonybõjti ebédemnek azt szánta tündérkém.~- A vacsora
196 21| lettem?”~Hát legföljebb azt gondolja, hogy elvitt a
197 21| lökött egyszer-kétszer, de azt föl se vettem, hiszen puhára
198 21| elállt a szava. Ki mondja azt meg most már énnekem, merre
199 21| és elkiáltottam magamat. Azt a szót kiáltottam, amelyik
200 21| lesz énvelem, aki most már azt se tudom, merre van elõre,
201 21| lesz?~Fölnéztem az égre - azt az egyet még tudtam, hogy
202 22| világ gondolja. Tudja õ azt jól, mért nem akarja itthagyni
203 22| egy csöppet sem. Megmondta azt nekem Péter apó, hogy karácsony
204 22| se semmit a világon, csak azt, hogy milyen jó lesz itt
205 22| hangot hallottam, amely azt mondta:~- No, ne sírj, báránykám!~-
206 22| mindenre! Milyen jó volt azt most tudni, hogy mivel lehet
207 22| megint hallottam a hangját. Azt mondta szép értelmesen:~-
208 22| Küsmödié. Ez a vén szeleburdi azt hiszi, hogy én vagyok a
209 22| semmiféle bányacsõsz. Még azt is elfelejtettem, hogy éjszakának
210 22| gödreiben bukdácsolok. Csak azt láttam, hogy a kis pajtásom
211 22| báránykám, ugye, mindig azt mondtad, mikor én a bányacsõszrõl
212 22| adta, még meleg is volt. Azt mondta, aki ebbõl eszik,
213 22| Olyan gyönge volt, hogy már azt se bírta tartani.~- No,
214 22| gyerek. - Minden fényes kõrõl azt hiszed, hogy kincs, s a
215 22| vézna kis kéznek, elkezdte azt leheletével melengetni.~
216 22| legjobb ember, tudod-e te azt?~Nagyapókának nem volt ideje
217 22| ijedten az öregember. - Akkor azt mondanák az angyalok: „Ejnye,
218 22| mindig olyan ködmönben járok. Azt hiszem, az angyalok is olyanban
219 23| Ehetném - ez volt az egész.~De azt hiszem, ha a világ minden
220 23| Hallotta, doktor úr? Azt mondta, ehetnék!~Hárman
221 23| benneteket a markoláb. Mert azt is nagyon sokat emlegetted
222 23| óbányában, doktor bácsi?~- Azt teneked kell jobban tudnod,
223 23| Lázadban láttad, hallottad azt a sok furcsaságot. Elhidd,
224 23| szülémmel: mi ketten tudjuk azt, hogy nemcsak az emberek
225 23| eszembe: hogy is hívják azt a derék ebállatot?~- Mitvisz -
226 23| nem tudtam neki örülni. Azt gondoltam, Küsmödi volt
227 23| Mitvisz kutya elõl, aki azt csaholta, hogy igen szeretné
228 23| kisködmön háta közepébõl. Éppen azt, amelyikre a malomház volt
|