Rész
1 1| volt, az elmosódik elõttem, mint hajnali kép a hosszú fasorban.~
2 1| olyan körte-muzsika ám, mint a többi - motoszkált a tót
3 1| egészen úgy tilliózott, mint a sárgarigó.~- Csak aztán
4 1| érintettem, halkan kacagott, mint a vadgalamb; ha rövideket
5 1| fújtam bele, csattogott, mint a fülemüle; tudtam vele
6 1| tudtam vele süvölteni, mint a pirók, csikorgatni, mint
7 1| mint a pirók, csikorgatni, mint a csíz.~Még édesanyámnak
8 1| az alkonyat barnaságában, mint haldokló fehér pillék.~Ijedtemben
9 1| fáradtság, húgocskám lázas arca, mint a rózsa, piroslott az éjjeli
10 2| az orrom fogta a cinegét, mint a mostani gyerekeknek. Tökbõl
11 2| ám az a cinegekirálynál, mint a szegényfajta cinegénél;
12 2| Csin-csin-csin - csengett a hangja, mint a karácsonyi angyal kis
13 2| Torokgyík biz ez, lelkem, mint a másiké volt!~Ettõl fogva
14 2| végiben. Olyanforma volt, mint a holló, s ahogy a szemét
15 2| leszállt, közelebb volt hozzám, mint azelõtt. Utoljára már a
16 2| ráismerni. A szeme égett, mint a tûz, a szakálla lobogott,
17 2| tûz, a szakálla lobogott, mint a zászló, égnek meredt minden
18 2| s kis csõre csattogott, mint valami kard.~- Csitt, csitt,
19 2| Sürgött-forgott, cikázott, mint a villám, a nagy, otromba
20 3| aki szereti.~Éhes voltam, mint a farkas, azt se tudtam,
21 3| nagy szélfogó fülei voltak, mint a túri kancsónak, tömpe
22 3| most a hatalmas emberre, mint a vasvilla. Különösen mikor
23 3| elteszem az útból az egészet, mint hogy ezt a kedves fiúcskát
24 3| egészséges lesz Gergõ báró, mint a makk! Még a halott is
25 3| Küsmödi vörös lett a méregtõl, mint a fõtt rák.~- Havas borongatta,
26 3| volt a bûbájos ember keze, mint valami ragadozó madár lába.
27 4| csakolyan bátran futkostak, mint a meleg, barna falon.~Soha,
28 4| közelebb volt a temetõhöz, mint a városhoz, ott bizony leginkább
29 4| szeretne olyan magasra röpülni, mint a fecskefiók, de nincs neki
30 4| ezután mindig csizmában járj, mint a bíró fia.~Magam se akartam
31 4| Magam se akartam egyebet, mint mindig csizmában járni.
32 4| elnehezedett a kezemben, mint az óriások vasbuzogánya.
33 4| is megnõhetsz akkorára, mint a bíró fia.~ ~
34 5| vasárnapok csakolyanok voltak, mint a hétköznapok, lelkes állat
35 5| nem volt egyéb mulatságom, mint hallgatni a szelek üvöltözését.
36 5| volt lyuggatva a kisszék, mint a rosta. Akkor aztán a búbos
37 5| egészen úgy szolgál az esze, mint más rendes embernek.~Ebben
38 5| úgy el tudtam beszélgetni, mint a mozsártörõvel. Nekem a
39 5| akkora pipacsvirágok közé, mint õ maga.~Például ebben a
40 5| csak mégse nõhetsz fel, mint a lósóska az árokparton.~
41 5| vagdosták le a sárkányok fejét, mint én a vadmákokét, de azt
42 5| meg annyit én is tudok, mint az a vén szeleburdi. Ne
43 5| mindig úgy fogok gondolni, mint áldásra nyitott szájra.
44 5| reszketett a mécs lobogásában, mint valami varázsírás.~- Te,
45 5| megfordítva írom az S-et, mint ahogy falusi szabók cégtábláján
46 5| közé szorítottam a bõröket, mint õtõle láttam, és csakugyan
47 6| olvastam a kalendáriumot, mint a vízfolyás. Persze addig
48 6| tányérját halálra sújtottam mint gömbölyû képû török basát.~
49 6| se örültem úgy könyvnek, mint ennek. Csak nagyon szerettem
50 6| homok csillogott-villogott, mint a porrá tört igazgyöngy.
51 6| boldog gyerek a világon, mint én voltam akkoriban. Annyiszor
52 6| és az nekem jobban fájt, mint ha fülemet húzta volna meg.
53 6| még szomorúbbnak tetszett, mint a napvilágnál.~- Mégiscsak
54 6| tenyeremet, de csak csendesen, mint mikor a liliomok szirma
55 6| éjszakának, egészen olyan, mint amilyent az én gyémántom
56 7| kampós botjával vállán, mint valami furcsa madárijesztő.
57 7| tártnyitott ajtaja úgy várt, mint egy nagy fekete száj:~-
58 7| összetett kézzel hallgatta, mint az imádságot, s mikor bevégeztem,
59 7| életében közelebb az éghez, mint a földhöz, szívében úgy
60 7| nem hallotta, hogy apám mint vélekedik.~Az apám pedig
61 7| egészen megjött a bátorságom, mint kiskutyának az eresz alatt.
62 7| Kincskereső leszek, édesapám, mint a bagdadi varga fia.~- No,
63 7| megzavarodva mondtam, hogy úgy, mint a bagdadi varga fia.~- Sose
64 7| már én se mondhatok mást, mint hogy jól teszed, ha kincskeresõ
65 7| szellem se ugrott belõle elõ, mint egy gyûszû.~- Meghiszem
66 7| akkorra több lesz a kincsed, mint Küsmödinek.~- Mire elszaggatom? -
67 7| úgy olvasott a szememben, mint én a kalendáriumban, mert
68 7| ködmönnel úgy kell bánnod, mint a hímes tojással, hogy a
69 7| hogy úgy õrzöm a ködmönt, mint terítõn a búzát. Most már
70 8| értelmesebb beszéd volt, mint kukoricapásztor barátomé,
71 8| csirkevisításos hangja, mint teneked. Pedig olyan ártatlan
72 8| ártatlan vagyok a malacskában, mint a ma sületett bárány. Tudod,
73 8| elveszve, hol felcsillanva, mint egyjátékos napsugár. Magam
74 8| amelybõl úgy áradt a meleg, mint a napvilágból.~Hanem a ködmöntündér
75 8| sûrû, puha,~úgy takarja be, mint meleg suba,~s a téli zöld,
76 9| sírhatja magát agyon az ember, mint anyjavesztett bárány. Értsünk
77 9| mondta szülém olyan hangon, mint aki egészen rendjén valónak
78 9| nevelnék belõle olyan embert, mint én vagyok.~Ez nem volt nagyon
79 9| Hosszúra fölmagzott ugyan, mint az õszi saláta, de nagyon
80 9| visszatükrözõdött a szülém arcán is, mint csillagfény a vízen.~- Hát
81 9| Gergõ fiam?~Úgy nézett rám, mint a vasvilla, hát azt kellett
82 9| hogy tudok-e fára mászni.~- Mint a mókus - villant föl a
83 9| Hát a körtét szereted-e?~- Mint a rigó - mondtam nagy örömmel.~-
84 9| csontjai jobban zörögtek, mint a szerszámszíjak, látszott
85 9| keservesen nem fütyült, mint amilyen keserves fütyörészést
86 9| csacsikát. S úgy nézett rám, mint aki nagyon büszke arra,
87 10| Nem tudsz te úgy ordítani, mint az inasok szoktak. Nem gyõzöd
88 10| szülém ebbe a szándékomba is, mint ahogy belenyugodott volna
89 10| is ott sürgött-forgott, mint két fiókördög, a piros fényben:
90 10| könyvkereskedõ. Akkora boltja volt, mint egy kalitka, két asztal
91 10| annak se örültem volna úgy, mint a sok szép históriás könyvvel
92 10| nem nézhetett csúnyábban, mint ahogy én néztem. „Ohó -
93 10| többet ér ám a mézeskalács, mint a meséskönyv. Inkább a másik
94 10| úgy jött a sok gyerek, mint a raj, s az mind Csontos
95 10| Földvárra deszkát árulni, mint a csonttalan Szigfridek,
96 11| jobb fülem máris hosszabb, mint a bal.~Szép füves árok húzódott
97 11| hangocskája is olyan volt, mint a madárcsipogás.~- Siratom
98 11| öreg néni nem lehet más, mint a ködmöntündér. Az ideje
99 11| ujján keményebb a köröm, mint a többin.~„Aranykörme van,
100 11| többin.~„Aranykörme van, mint Szép Meluzinának” - mondtam
101 11| Meluzinának” - mondtam magamban, mint mindenféle mesékben tudományos
102 11| befelé, amit elém raktak, mint akármelyik mesetudatlan,
103 11| darab májacska piroslott, mint amekkorát én betessékeltem.~
104 11| Gondolom, ez is csak olyan, mint más emberé.~Egy kicsit eltûnõdött,
105 11| zöldelltek, sárgállottak, mint nagy virágfejek. Megint
106 12| fekete hajam volt, kemény, mint a drótszög, mentül jobban
107 13| baja lesz majd a fejemmel, mint Kese kalaposnak volt. Éjszakára
108 13| az apja. Fölrántom: puha, mint a patyolat, mégis feszül,
109 13| lépkedek benne.~Elpityeredtem, mint a megrepedt teknõ, s alig
110 13| csizma ez. Fénylett a szára, mint a tükör: a Pajtás odakullogott
111 13| szomszéddal, még tán jobban, mint azelõtt.~Õ a fia helyett
112 13| járogatott a templomba, mint akkoriban. Ajtónyitáskor
113 14| beszédû, öreges kisfiú volt, mint én magam.~De mikor megüresedett
114 14| sivítósan tudott fütyülni, mint a vasút. Titokban én is
115 14| mégse lett belõle egyéb, mint hogy majd megfulladtam.~
116 14| vérmedve úgy összegömbörödött, mint a sündisznó, és mindig úgy
117 14| úgy bujkál a padok alatt, mint egy puli.~A tanító úr ugyan
118 14| beszédre nyitni. Csak tátogtam, mint a potyka a horgon. Mindig
119 14| van, gyerek. Olyan vagy, mint õsz elején a tarhonyás zacskó.
120 14| barátom még többet ért, mint amennyire én becsültem.~
121 14| vagy, ha szólnak hozzád, mint délben a hajnalicskavirág.~
122 14| esztendõvel, hékám! Olyan volt ez, mint a bársony, míg a zsír ki
123 14| százszor olyan erõs lesz, mint azelõtt volt.~- No, akkor
124 14| No, akkor ez olyan lehet, mint a Fortunátus kalapja - tátottam
125 14| koronát.~- Olyan vagy benne, mint Árgyélus királyfi. Kár,
126 14| fiúk engem fogtak körül, mint valami diadalmas hadvezért.
127 14| és úgy mondtam a leckét, mint a vízfolyás, alig lehetett
128 15| friss volt minden virágja, mint az utolsó öltés órájában.
129 15| Makacs vagy, kis Gergő, mint az állott szövet - csóválta
130 15| tündérke nem tudott mást tenni, mint hogy kivett egy kockacukrot
131 15| kötője van ennek a néninek, mint szülémnek.~- Vigyázz, Gergő! -
132 15| az arca szégyenletében, mint a tűz. S csak azért nem
133 15| karjai üresen lógtak le, mint akármilyen más ködmönnek
134 16| biztosra mondta szülém, mint ahogy arról szokott beszélni
135 16| röpködnek az ember körül, mint a verebek, és kezdtem tisztába
136 16| nem hevernek úton-útfélen, mint a békasó.~Hanem azért a
137 16| derekad még könnyebben hajlik, mint az enyém.~Úgy nyúltam érte,
138 16| enyém.~Úgy nyúltam érte, mint valami papírdarabért, de
139 16| papírdarabért, de úgy emeltem föl, mint valami ólomdarabot.~- Buzogány
140 16| asztalhoz. Akkorát puffant, mint valami órakörte.~- Hát még
141 16| terjesztve vézna kis kezét, mint valami madárlábat. - Néha
142 16| sütötte végig az arcát, mint őszi napsugár a virágtalan
143 16| vaskörmöt, fölhúzta az ujjára, mint valami ólomsapkát, s varrta,
144 16| vigyorogni jobban tudott, mint valaha.~- Nem tudok szólni,
145 16| ujjára a vasgyûszût, és mint valami buzogánnyal, rákoppintott
146 16| találni lehetett. Sütött, mint a holdvilág és könnyû volt,
147 16| holdvilág és könnyû volt, mint a pehely. Vitte is nyomban
148 16| emelkedik az embernek a keze, mint a madárnak a szárnya, hogy
149 16| de a puli többet számít, mint némelyik minden lében kanál
150 16| ni, már se olyan fényes, mint tegnap volt. A széle már
151 16| vén gyûszû olyan könnyû, mint a pehely, öröm vele dolgozni.
152 16| úgy megnyugszik benne, mint a kisgyerek a pólyában.~ ~
153 17| kapuja is oda feketéllett ki, mint valami nagy tátott száj,
154 17| húsos szalonnát nem látok, mint azon a szép akácfás piacon.~
155 17| csak öreg Maksusnak hívták, mint a betlehemes játékban a
156 17| öregapját. Gúnyája, szakálla, mint annak, még a szava is olyan
157 17| árnyékára is mindig morgott, mint az öreg kutya. Különösen
158 17| Pipitér elvisította magát, mint a kismalac:~- Jaj, ne húzd
159 17| az öreg Maksus senki más, mint a kincses Küsmödi, a bûbájos
160 17| A ködmöne ugyan rongyos, mint akit a sasok megszaggattak,
161 17| szakállában több a nádkotú, mint a szakáll, de a két nagy
162 17| szeme most is úgy szúr, mint a vasvilla.~- No, ezzel
163 17| esett egyéb a keze ügyébe, mint a kis Pipitér kalapja, hát
164 18| gyereknek. Nem is annyira ment, mint inkább úgy odaugrált a tanító
165 18| odaugrált a tanító úr elé, mint a veréb. De szinte jól állt
166 18| mankókopogással. Ott aztán meglapult, mint hernyó a levél alatt, és
167 18| a színe jobban tetszett, mint az íze.~„No, én nem szeretnék
168 18| térdepelni könnyebb volt neki, mint állni -, és rajzol az aljára
169 18| rajta az ujját -, még szebb, mint a bányászoké. Én bányamérnök
170 18| sokadalmat, úgy füttyögött, mint nyári éjszaka a tehervonat.~-
171 18| nagyobb fájdalom a világon, mint ha valaki a nyomorékságát
172 18| nem voltunk az iskolában, mint azon a délutánon. Korán
173 18| Egyszerre szétrebbentünk, mint a kõvel meghajított varjak.
174 19| maradni. Indultam volna is, mint a vak légy, de az öreg bányász
175 19| lélegzés, látni meg úgy láttam, mint éjszaka a becsukott pincében.
176 19| végiben pislogott a lámpa, mint oltáron a mécses.~- Erre
177 19| rácsfonása izzani kezdett, mint a megtüzesedett drót, s
178 20| égbelátó. Három lába volt, mint a fényképezõgépnek. Hosszú
179 20| Hosszú sárgaréz csöve, mint a hurkatöltõnek, csak sokkal
180 20| Budapestre a nagymamájához, mint világlátott ember mindjárt
181 20| mintha csakugyan szúrnának, mint a szög.~A ködmön is szorított,
182 20| a ködmöntõl. Tündérkém, mint rendesen, odaakasztotta
183 20| elmaradt. Nyújtózkodtam egyet, mint aki ébredezik.~- Kis Gergõ! -
184 20| akinek olyan ködmönje van, mint Gergõnek, abba nem harap
185 20| szerszámnál, és reszketett, mint a nyárfalevél.~- Fázik a
186 20| hozzáérni a csõhöz. Hideg volt, mint a jég, engem mégis tûz gyanánt
187 21| ahogy hozzáértem, beburkolt, mint egy meleg ölelés.~- Tudtam
188 21| Akkor aztán röpülünk, mint a karácsonyi angyalkák,
189 21| ott?~A nyárfákat láttam. Mint égre intõ ujjak meredeztek
190 21| õrzik. Akkora szemük van, mint egy tejesbögre, és hét nappal
191 21| elõbb meglátják az embert, mint ahogy odaér hozzájuk.~Az
192 21| ha akkora is lett volna, mint a torony. Még a veréb se
193 21| tündérkém elõbb hazaér, mint én? - jutott eszembe, mikor
194 21| megkorbácsolt óriások közt, mint valami szegény kis bogarat,
195 21| volna. De nem hangosabban, mint ahogy az én ijedt szívem
196 21| ahogy a szó úszik a ködben, mint egy fénysugár. Kisvártatva
197 22| azon úgy lebegett a hold, mint egy kis ezüstostya. Körülöttem
198 22| a fény, egyikbõl piros, mint a hajnal, a másikból kék,
199 22| hajnal, a másikból kék, mint a nyári ég, a harmadikból
200 22| borítva, amik úgy villognak, mint a szentjánosbogár. A ködmön
201 22| amelyiknek olyan színe volt, mint a piros tintának, mikor
202 22| fejem meg úgy szédelgett, mint száraz mákfej a szélben.
203 22| Egyszerre megdermedtem, mint a kapubálvány, de nem ijedtem
204 22| körülöttem minden fény, mint mikor elfújják a lámpát.~
205 22| Bizony nem lehet mást, mint leülni egy kõdarabra, a
206 22| olyan biztatóan ragyogott, mint valami aranyszem:~- Gyere
207 22| vágott az arcomba a szél, mint százágú korbács. Olyan volt
208 22| felmászhatnék a felsõ világba, mint a mesebeli Törzsök Jankó
209 22| az egész más hang volt, mint a beszélõ szikláké amoda
210 22| nesztelenebbül csússzon, mint ahogy én elõcsúsztam a szikla
211 22| kis pajtásom arca sápadt, mint a halotté, szemébõl hull
212 22| akarja megenni az egészet. Mint ahogy kisgyerek koromban
213 22| eszik, az olyan erõs lesz, mint a kõszikla. Kóstold csak,
214 22| falatokat rágás nélkül, mint az éhes fecskefiók. Egyszerre
215 22| jóllaktam én, báránykám, mint a duda.~- Akkor jól van,
216 22| Ez nem olyan kenyérke ám, mint amilyent te szoktál sütni
217 22| Péter apóhoz, és élnék úgy, mint a többi ember.~A bûbájos
218 22| anyukád olyan kicsi volt, mint te most. Azután elszoktak
219 22| Úgy csináltam mindent, mint ahogy elgondoltam. Odasompolyogtam
220 23| se lett volna annyi öröm, mint ebbõl az egyetlen szóból.
221 23| szép nyugodtan az ágyban, mint a kis bice-bóca. Majd aztán
222 23| másnapján.~Csak úgy tátogtam, mint horgon a potyka.~- Hát mi
223 23| olyan okos öregemberrel, mint Titulász doktor? Tovább
224 23| semmit sem szeretek jobban, mint a lúdhúst. És ezért igen
225 23| is olyan jó deák lesek, mint azs Annus néni fia.~Az én
|