Rész
1 1| körte-muzsikát. A kerek világért se adhatom én azt oda senkinek.~
2 1| fájdalmat úgy, hogy senki se bántott.~Szomorúan csúsztattam
3 2| meg. Akkor még az orvosok se nagyon ismerték ezt a bajt,
4 2| ismerték ezt a bajt, gyógyítani se tudták. Azzal se igen törõdtek,
5 2| gyógyítani se tudták. Azzal se igen törõdtek, hogy egyik
6 2| Arra meg nyilván senki se gondolt, hogy én a körte-muzsikával
7 2| sohase került elõ. Hallani se hallott róla senki, csak
8 2| nevetett az édesapám, s magam se igen hittem többet a cinegék
9 2| könyörögve apámékra, de meg se moccant senki. Ült mindenki
10 2| szállt pihenni.~- Nini, észre se vettük! - tekintett oda
11 3| Egy hét múlva kutya bajom se volt már, legfeljebb az
12 3| voltam, mint a farkas, azt se tudtam, a sok finom étel
13 3| ajtónkon a bûbájos Küsmödi, se szó, se beszéd, elkapja
14 3| bûbájos Küsmödi, se szó, se beszéd, elkapja elõlem a
15 3| foglalkozása, efelõl senki se tudott biztosat. Emberemlékezet
16 3| ország bárója volt!~- No, az se baj - húzott cérnát a nagy
17 3| szõlõnket. De legalább az se esik most már idegennek,
18 3| tehetlek, amekkorát álmodban se láttál? Vékával mérheted
19 4| fal felé fordultam, hogy se lássak, se halljak semmit
20 4| fordultam, hogy se lássak, se halljak semmit ebbõl a csúfolódó
21 4| mint a bíró fia.~Magam se akartam egyebet, mint mindig
22 4| kenyérpiacra. Itt már mutogatni se kellett a csizmát, magától
23 4| szétugrott, hogy még cserepe se maradt. Nem is mertem azóta
24 4| maradt. Nem is mertem azóta se a házuk tájára menni a Mitetszik
25 4| a vele való bánás sehogy se.~Szorított a csizma, szédelgett
26 4| szédelgett a fejem, s hogy, hogy se, egyszerre úgy kihasítottam
27 4| csak ennyit mondott, de ezt se haragosan:~- Látod, így
28 5| malomházat, nem lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok
29 5| lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csakolyanok
30 5| mulatság, hanem édesszülémnek se. Mikor észrevette, hogy
31 5| kemencét, mikor a kemence se bánt engem.~- Kemence? -
32 5| kalapos iskolájába nem kellett se könyv, se irka. A kalapos
33 5| iskolájába nem kellett se könyv, se irka. A kalapos az ajtaja
34 5| nem találtam szép játéknak se egyik iskolát, se a másikat.
35 5| játéknak se egyik iskolát, se a másikat. Mire való az
36 5| az iskola? A sárgarigók se járnak iskolába, a gyíkok
37 5| járnak iskolába, a gyíkok se járnak, mégis egészen jól
38 5| jól megélnek. Az édesapám se jár iskolába, mégis olyan
39 5| firkálni, amik semmihez se hasonlítanak a világon -
40 5| írni-olvasni, hogy püspökkorodban se felejted el!~- No, azt megnézzük -
41 5| fogadni tanítómesteremnek se, és voltak kedvesek, derék,
42 6| egyesével, fiamuram. A levest se keverjük össze az uborkasalátával
43 6| az ujjammal is, és azóta se örültem úgy könyvnek, mint
44 6| kakas, kerestem is, de sehol se lehetett megtalálni. Szaladok
45 6| szép könyvet. Egy kukkot se kell róla szólni. Majd nekem
46 6| padban, amelyikbõl a fejem se látszott ki, és addig keseregtem,
47 6| azt csodálom, hogy egyik se csengett, mikor leesett.~„
48 7| csengettyűkörtéből reggelre egy se maradt a fán, vagy hirtelen
49 7| mondja, most már akár haza se menjek. Mert ha soha meg
50 7| apámékra. Szegény szülém se holt, se eleven, apámnak
51 7| Szegény szülém se holt, se eleven, apámnak is egész
52 7| Nekem bizony eddig eszembe se jutott, hogy hát otthon
53 7| bántott az apám egy ujjal se, csak annyit mondott, hogy
54 7| aki didereg. Őszre már te se gyémántcserepekkel álmodsz,
55 7| hozzáfogni?~Már ebben én magam se voltam egészen biztos. Kicsit
56 7| hírét ennek a vargának, se fiának. Melyik utcában laknak,
57 7| Ez már döfi. Erre már én se mondhatok mást, mint hogy
58 7| hogy ezzel az eggyel én se vagyok egészen tisztában.
59 7| a bõr, de akkora szellem se ugrott belõle elõ, mint
60 7| szabad tudni. Még szülédnek se szólj róla. Mihelyt valaki
61 7| igazán nem vethettem semmit se. Kezet adtam apámnak, hogy
62 8| hallottam róla, és sehogy se tudtam elképzelni, hogy
63 8| egész közelrõl, de akkor se az volt. Mert a tündér olyan
64 8| tündérek csinálják. Azt se felejtem el sose, hogy mikor
65 9| Ezt az egyet senkinek se adom a világon!~- Nono -
66 9| ifiurat tudtommal senki se. Nagyon jó embernek kellene
67 9| lett volna.~- Látja, nekem se kicsi, se nagy, pedig ugyancsak
68 9| Látja, nekem se kicsi, se nagy, pedig ugyancsak van
69 9| vagy te, ha még fütyülni se tudsz?~Soha rigó még olyan
70 9| körtébõl. Igaz, hogy õ maga se kóstolt bele.~- Napvilágon
71 9| kell annak most már semmi se, úgy kimulatta magát a szõlõben.
72 9| lesz.~Bizony anyó maguknak se az ágyba ágyazott, csak
73 10| igazat megvallva, magam se voltam egészen tisztában
74 10| szülém, mert õnála senki se tudta jobban, mi az illendõség,
75 10| maradok az õ fiának.~Hát azért se maradok. Nem hagyom szögön
76 10| mesebeli hét bölcs mester meg se bírta volna mozdítani.~Alássan
77 10| elég gyönge kis legény, se a kalapácsot, se a gyalut
78 10| legény, se a kalapácsot, se a gyalut el nem bírná -
79 10| boltunkban, mert a macska se nyomogatta kilincsünket.~-
80 10| griffmadárcombot is, annak se örültem volna úgy, mint
81 10| a „Koplaló Mátyás”. Azt se tudtam, melyikhez kapjak.
82 11| elmondhatom, hogy azóta se láttam olyan kis házat.
83 11| leveti. Ilyent még a mesékben se hallottam.~Nagyon elbámészkodhattam,
84 11| szûcsgyerek vagy, ha még a gyûszût se ismered meg!~De most már
85 12| Ilyen nehéz kérdéssel azóta se találkoztam az életben.
86 12| nem beszél róluk senkinek se, csak annak, aki meg tudja
87 12| mert még eddig senkirõl se hallottam, hogy õ segítette
88 12| Bizonyosan azért, mert még senki se tudta megnevettetni.~Az
89 12| megnevettetni.~Az én vakondokom se nevette el magát, pedig
90 12| A vakondok még csak el se mosolyodott.~„Hát persze,
91 12| vakondoknak, hogy herceg korában se feküdt különben, estére
92 12| Szegény szülém, aki még semmit se tudott arról, hogy a könyvkereskedõi
93 13| megzavart, hogy egy szót se tudtam szólni. Csak néztem
94 13| csizmámat ehhez képest semminek se hívták.~Az igazi nevezetessége
95 13| volt az a Cötkény, annak se valami kapós. Mindössze
96 13| az angyalpajtásai közt.~Se a nagy Báró, se a kis Báró
97 13| angyalpajtásai közt.~Se a nagy Báró, se a kis Báró nem sokat értett
98 13| tisztuljak haza, s még az ablakon se nézzek ki ezen az estén,
99 14| iskolában is. Nem tudtam sehogy se közéédesedni a többi gyereknek.
100 14| egészen egyedül maradtam. Se én nem kerestem a fiúk barátságát,
101 14| kerestem a fiúk barátságát, se õk az enyémet. Ha valamelyik
102 14| a szétszaggatásból soha se lett semmi. A dühös vérmedve
103 14| megszégyelltem magam, hogy se fût, se fát nem tudtam mondani.
104 14| megszégyelltem magam, hogy se fût, se fát nem tudtam mondani.
105 14| fát nem tudtam mondani. Se akkor, se azután soha többet.
106 14| tudtam mondani. Se akkor, se azután soha többet. Akárhogy
107 14| hallottam már, mikor senki se tett úgy.~Tanultam pedig
108 14| Tündérkém ugyan nem vette észre, se szülém, akit minden vasárnap
109 14| kukoricacsõsz, de még szolgabíró se. Szót értettem a héten a
110 14| Hát nem jót mondott rólad. Se tej, se túró, azt mondja,
111 14| jót mondott rólad. Se tej, se túró, azt mondja, hanem
112 14| Azzal ledobtam a könyvem, és se szó, se beszéd, nekiugrok
113 14| ledobtam a könyvem, és se szó, se beszéd, nekiugrok a nagy
114 14| nagy Cintula, de nem szólt se jót, se rosszat, csak az
115 14| Cintula, de nem szólt se jót, se rosszat, csak az oldalát
116 14| magad nagy kalap nélkül se, szolgám, hanem akárhová
117 15| hogy egy morzsa tündér se lakik a juhbőrben.~Esteli
118 15| volt azon még egy feslés se. Még csak meg se kopott,
119 15| feslés se. Még csak meg se kopott, olyan friss volt
120 15| magasra, hogy tán vissza se esik többet, a fiúk hátrameresztett
121 15| telefutott könnyel. - Hiszen meg se bírnád mozdítani. Aztán
122 15| szorított már egy csöppet se. Gyöngéden, puhán libegett
123 15| lármát száz esztendő alatt se hallott. Tarán Laci mindjárt
124 16| Kis Gergő, nagy korodban se szabad rossz fiúnak lenned -
125 16| egyszer a kis cserépmedve se tudott többet csörögni.
126 16| és e nélkül egy öltést se lehetne többet tenni.~Így
127 16| Nem visz az már semmit se - legyintett Gyurka bácsi.
128 16| városban ez a törvény. Azzal se szó, se beszéd tovább, fölnyalábolja
129 16| a törvény. Azzal se szó, se beszéd tovább, fölnyalábolja
130 16| világ minden ebállatjáért se adna egy rézgarast, mert
131 16| gyûszût:~- Ehol ni, már se olyan fényes, mint tegnap
132 17| otthon még pünkösd napján se!~Arra meg már a csókaszemû
133 17| sokáig találgatta, s akkor se találta ki, annak adott
134 17| annak pedig semmi hasznát se tudjuk venni - szabadkoztunk
135 17| vízimadarak tojását. Senki se tudta, honnan csöppent ide,
136 17| Persze az öreg Maksusnak se kellett egyéb, mindjárt
137 17| kalapját, de a kiskoma sehogy se akarta elhinni, hogy helyén
138 17| darab?~- Amennyi, annyi, egy se eladó - ugrott a bûbájos
139 17| mondtam ijedten. - Ti se menjetek, fiúk. Ne figurázzatok
140 18| a fejét.~- Nincsen nekem se apám, se anyám. Elhaltak
141 18| Nincsen nekem se apám, se anyám. Elhaltak idegen városban.
142 18| hernyó a levél alatt, és meg se mukkant az óra végéig. Akkor
143 18| városon, oda-vissza meg se lehetne tenni az utat délutánig
144 18| még rendes lábú embernek se.~- Én pedig csak olyan bice-bóca
145 18| most nem volt egy lélek se. Csöndesen nyitottam be
146 18| mélyedve a munkába, hogy észre se vett. Csak arra rezzent
147 18| nézte, de nem nyúlt hozzá, se nem szólt semmit. Közelebb
148 18| hogy a bice-bócának nincsen se apja, se anyja. Megkérdeztem
149 18| bice-bócának nincsen se apja, se anyja. Megkérdeztem tõle,
150 18| ment le a bányába.~Észre se vettük a nagy barátkozásban,
151 18| megmondta, mert annak még hírét se hallottuk soha, se én, se
152 18| hírét se hallottuk soha, se én, se a bice-bóca.~De még
153 18| se hallottuk soha, se én, se a bice-bóca.~De még azt
154 18| bice-bóca.~De még azt ki se bontogatta, mire már Tarán
155 19| APÓ~Nem telt bele egy hét se, mikor belátta a tanító
156 19| Egyszer aztán a magunk lépése se hallatszott. Bokáig jártunk
157 19| hurcolva magával. Észre se vett bennünket, pedig a
158 20| napvilágon élõ ember semmit se tud.~Kicsit elhallgatott
159 20| csillagászok!~No, a tanító urunknak se kellett egyéb. Ezt az áldott
160 20| bennünket a szobájából:~- Se nem teleszkóp, se nem optikus,
161 20| szobájából:~- Se nem teleszkóp, se nem optikus, hanem égbelátó
162 20| mintha mindig fázna. Ugyan az se lett volna csoda, hiszen
163 20| abban egy makulányi hiba se.~A szobában nem volt senki,
164 20| tudtam én azt, hogy most se csalatkozhatom meg benne.~
165 20| elõhozta a benyílóból. Sehogy se akart rá emlékezni, hogy
166 20| ködmönnel huzakodtam - sehogy se akart feljönni -, lábcsoszogás
167 20| Egy eleventelen malacsért se nézsnék bele másodsor. Kiégetné
168 20| az avicska ködmön, hogy se holt, se eleven nem voltam,
169 20| avicska ködmön, hogy se holt, se eleven nem voltam, mire
170 21| A ködmönt szinte húzni se kellett, magától szaladt
171 21| téli zimankónak, és meg se álltam a bányaházig. Meg
172 21| mint a torony. Még a veréb se mer odaröpülni, mert az
173 21| hogy azt a világon senki se bírja megemelni. A másik
174 21| olaj soha ki nem alszik, se azt gyújtani nem kell, mert
175 21| boldogultam vele sehogy se. Kaptam magam, a nyakamba
176 21| egyszer-kétszer, de azt föl se vettem, hiszen puhára estem.
177 21| minden. Nem lehetett látni se eget, se földet, se fát.
178 21| lehetett látni se eget, se földet, se fát. Igaz, hogy
179 21| látni se eget, se földet, se fát. Igaz, hogy a szél elállt,
180 21| többet látok.~Hát látni onnan se láttam semmit, megmerevedett
181 21| és hogy nem talált sehol se, ide jött utánam?~Kinyújtom
182 21| teremtett, mert az a ködben se téved el. De mi lesz énvelem,
183 21| énvelem, aki most már azt se tudom, merre van elõre,
184 22| igazánbul sajog, hogy jobban se kell. Körülöttem egész kis
185 22| beszélõ szikláknak, hogy õk se féljenek éntõlem. S amilyen
186 22| világítottak. Persze most már se nem beszéltek, se nem világítottak,
187 22| most már se nem beszéltek, se nem világítottak, rideg-hideg
188 22| a szemem. Nem éreztem én se éhséget, se félelmet, se
189 22| Nem éreztem én se éhséget, se félelmet, se hideget, se
190 22| se éhséget, se félelmet, se hideget, se semmit a világon,
191 22| se félelmet, se hideget, se semmit a világon, csak azt,
192 22| lesz itt aludni. Eszembe se jutott, hogy itt nemcsak
193 22| percben azonban eszembe se jutott semmiféle bányacsõsz.
194 22| gyönge volt, hogy már azt se bírta tartani.~- No, várj,
195 22| legyen a tied. Hiszen te se ettél... hány nap óta is?
196 22| megcsalt. - Hiszen engem el se eresztett a bányacsõsz addig,
197 22| rázuhantam a kis bice-bócára. Se láttam, se hallottam többet.~ ~
198 22| bice-bócára. Se láttam, se hallottam többet.~ ~
199 23| Akarok én, de sehogy se tudom rendbe szedni a gondolataimat.
200 23| elmondtam volna, abból közelrõl se lett volna annyi öröm, mint
201 23| Nem értettem én ezt sehogy se. No, majd mindjárt megértem,
202 23| elcsodálkozás sora. Sehogy se akartam elhinni, hogy én
203 23| lélek még csak a tájékán se járt a bányának. Ti ketten
204 23| hogy még csak egy srófja se görbült meg.~Az égbelátó
205 23| az ágyból. Ki még akkor se mehettünk, de vendég már
206 23| is, de még Messzi Gyurkát se felejtjük ki. Hát úgy igyekezz
207 23| befordult a konyhára, s ki se jött addig, míg az egyik
208 23| Szülémnek elfacsarodott a szíve. Se szólt, se beszélt, csak
209 23| elfacsarodott a szíve. Se szólt, se beszélt, csak fölkapta a
210 23| hogy ebbõl az ünnepbõl õ se maradjon ki.~Szülém mindnyájukhoz
211 23| hogy a király portáján se lehetett volna különbet.~
|