Rész
1 1| harcsaszáját.~De bizony szólt ez még szebben is, mert mire hazaértem,
2 1| csikorgatni, mint a csíz.~Még édesanyámnak is fölsütött
3 1| húgocskámat virrasztgatta. De még az is felnyitotta a bágyadt
4 1| Fúadd méd, bátókám!~De még az öreg Titulász doktor
5 1| Nem kell, bátyókám, én még ennél is szebb muzsikát
6 2| torokgyíkban halt meg. Akkor még az orvosok se nagyon ismerték
7 2| öreg. - Láttam én egyszer még a fészkén is a nádasban.
8 2| a fészkén is a nádasban. Még a szavát is hallottam. Azt
9 2| amilyennek Gyurka bácsi mondta. Még a szava is az: - Csitt,
10 3| ijedten húzott az ölébe, és még a kötõjével is betakargatott,
11 3| sapkáját, annak a száján még a mákos rétes is megkeseredik.
12 3| nehezteljen ránk valahogy. Még a friss cipót is eléje tette,
13 3| csak nevette az öreget, aki még a csontját is mind elropogtatta
14 3| hadd nézzem, benne van-e még a gyík a torkodban!~Odafogott
15 3| Gergõ báró, mint a makk! Még a halott is megélemedik,
16 3| elfintorította rá a tömpe orrát:~- Még ez is suba?~Az apám világéletében
17 3| volt ebben a házban, ez még akkor szélmalom volt. Az
18 3| juhász volt, a kampósbotja még most is megvan valahol a
19 3| ruhát, bársonyból a ködmönt. Még a házõrzõ kutyád is marcifánkot
20 3| a kis törpe.~- Megbánod még ezt, te bolond szûcs, megfizetsz
21 3| bolond szûcs, megfizetsz még ezért, te sült tökön élõ
22 3| Nagy bolond az öreg, de még nagyobbak, akik hisznek
23 4| mely az öregapám idejében még szélmalom volt - de hiszen
24 4| falak bomladozása pedig még jól is áll neki. Annak a
25 4| olyan meleg nyár volt, hogy még a békasó is izzadt az országúton.~-
26 4| sehová. Pedig értettem, hogy még a kakas is engem csúfol
27 4| igazán sírva fakadtam, s még este is el-elpityeregtem
28 4| sarka magas sarkú, hát még a sarkantyúja! Csillogott-villogott
29 4| a kevély kedvembõl. Hát még az asztalosmûhelyben hogy
30 4| úgy vágódtam el, hogy tán még most is sajog bele a nyakszirtem.
31 4| cserépkorsó úgy szétugrott, hogy még cserepe se maradt. Nem is
32 4| vére, mire hazaértem, hát még arra hogy megeredt, amivel
33 4| velem a világ. Hej, ha én még egyszer mezítláb járhatnék,
34 5| el lehet játszogatni, hát még ha egész marékkal van belõle!
35 5| igazság, mert én akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt
36 5| egész tisztán megértettem még azt is, hogy mit ketyeg
37 5| most is sokszor megesik még velem, hogy megfordítva
38 5| meg nekem.~Azon a télen még egy nevezetes eredménye
39 6| mindjárt tudtam, hogy gyémánt. Még abban is bizonyos voltam,
40 6| volna.~Azt hiszem, nem volt még olyan boldog gyerek a világon,
41 6| a lobogó gyertyafénynél még szomorúbbnak tetszett, mint
42 6| fejüket, és láttam, hogy még Gáspár harangozó is mosolyog
43 7| Mert ha soha meg nem kentek még fahájjal, most bizonyosan
44 7| annyit mondott, hogy ha még egyszer elkóborlok a háztól,
45 7| gyereke.~Hanem hát nem sült még a világon akkora barátfüle,
46 7| senkinek sem szabad tudni. Még szülédnek se szólj róla.
47 7| Jaj, dehogy bírnám ki, ha még egyszer eltévelyegnél!~ ~
48 8| tündérre. Sohase láttam még tündért, noha sokat hallottam
49 8| legtöbbet a tündéreket, mikor te még egészen kicsike voltál,
50 8| leány” nótáját. Olyankor még az egérlyukból is tündérkék
51 8| annyi tündért, de azért még most is sokszor megképzenek
52 8| ugrott, s úgy meggázolt, hogy még ma is sajog, ha rágondolok.
53 8| is sajog, ha rágondolok. Még szerencse, hogy édesapám
54 8| édesapám.~De az utolsó öltés még nagyon messze levõnek látszott.
55 8| messze levõnek látszott. Még szerteszéjjel hevertek a
56 8| íróasztalom fiókjában ma is megvan még azon fényesen a nagy szûcstû,
57 8| Türelmetlenül kérdeztem, mi híja van még.~- Még csak a gombot kell
58 8| kérdeztem, mi híja van még.~- Még csak a gombot kell megcsinálni -
59 8| egy-két szál csikófarok van még, ezt már nem hagyom itt.
60 8| kész ködmönt. Jobb keze még mozdult egyet, a szeme mintha
61 8| szeme mintha rebbent volna még, s térdeirõl a ködmön lecsúszott
62 9| gazda lesz Gergõbõl, hogy még hétköznap is csörögefánkkal
63 9| rajtam. - Sohase láttam még ilyen gyereket, akinek mindig
64 9| Csacsinak kicsi vagy még, hékám; nézem no: különb
65 9| Micsoda rigó vagy te, ha még fütyülni se tudsz?~Soha
66 9| fütyülni se tudsz?~Soha rigó még olyan keservesen nem fütyült,
67 9| emberekre, akik jöttek-mentek még egy darabig körülöttem.
68 9| Keresztapám egy darabig még pipázgatott csöndesen, aztán
69 10| csupa nagybetûkkel írja tele még a nyújtódeszkát is.~Szülém
70 10| félénken, hogy kellene-e még egy inas.~Egy torzonborz,
71 10| szülém elment - igaz, hogy még egy óra múlva is tekingetett
72 10| harmadik három hatos. Aki még ennél is drágább könyvet
73 11| aztán elkeseredtem, s tán még most is csordogálna a könnyem
74 11| árokparton? - kérdezte tõlem. Még a vékony hangocskája is
75 11| fülemet:~- No, ez egyszer még elengedem a büntetést, de
76 11| ideje ugyan nem lett volna még itt, de bizonyosan azért
77 11| pajtás? Nem vagy éhes?~- De még egy kicsit éhes vagyok -
78 11| bizonyosan leveti. Ilyent még a mesékben se hallottam.~
79 11| kis szûcsgyerek vagy, ha még a gyûszût se ismered meg!~
80 11| jókedvében tizenkettõ helyett, s még a mogorva öreg Pajtás macska
81 11| kisruha-varrónõ. Te nem hallottad még a hírét a Malvinkának? Persze,
82 12| mesékben sem volt szokás még abban az idõben a kávézgatás.
83 12| bársonyvirágoknak. Szemük, orruk, szájuk még mozdul is, ha az ember sokáig
84 12| komoly teremtés lehet, mert még eddig senkirõl se hallottam,
85 12| Bizonyosan azért, mert még senki se tudta megnevettetni.~
86 12| a tudományom. A vakondok még csak el se mosolyodott.~„
87 12| tudakolta az utat. Szerencsére még meg bírtam kapni a bársonygallérját.
88 12| azt mondta, sose hallotta még, hogy az urak vakondokot
89 12| malomházhoz. Szegény szülém, aki még semmit se tudott arról,
90 12| úgy pártomat fogta. Hát még mikor hallotta, hogy a tündérke
91 13| tanító úrnak is mosolygott még a szava is, mikor hozzám
92 13| lábaira. - Mert egyéb csizmája még nem volt neki annál, amit
93 13| barátságot a szomszéddal, még tán jobban, mint azelõtt.~
94 13| hogy tisztuljak haza, s még az ablakon se nézzek ki
95 14| Emlékszem rá, hogy mikor még majorsága volt szülémnek
96 14| lehetett rólam mosni. De még azt csak elviseltem volna,
97 14| kívántatódik, hanem öreg barátom még többet ért, mint amennyire
98 14| belõled kukoricacsõsz, de még szolgabíró se. Szót értettem
99 14| világéletében nem beszélt még ennyit egyfolytában. De
100 14| hazafelé menet az utca. Még az ismerõs kutyák is mind
101 14| volt, akivel találkoztam, még olyan is volt, aki azt mondta
102 14| kinézegethessek belõle a világba.~Még messze volt a nyolc óra,
103 14| hogy csak úgy nyekken. De még meg is gyömöszöltem a nagy
104 15| valamit, de nem volt azon még egy feslés se. Még csak
105 15| azon még egy feslés se. Még csak meg se kopott, olyan
106 15| borzasztó ravasz kérdés, de én még ravaszabb feleletet adtam
107 15| ejtem a kezemből mindjárt. Még el is jajdítom magam, mert
108 15| ha ránk nem estellik, tán még most is ott gyúrjuk a sarat.~
109 16| napnyugati király birodalmát, még ma sem alszik el soha anélkül,
110 16| mindkettőjüket, és szülém tán még nálam is jobban szerette
111 16| Malvinka -, a te kis derekad még könnyebben hajlik, mint
112 16| mint valami órakörte.~- Hát még az én öreg kezemnek milyen
113 16| a sublótot:~- Soká lesz még az, gazdasszonykám, mikor
114 16| ezüstgyûszût kapok értetek.~De még milyen fényeset kapott!
115 16| a bölcsõje fölött dalolt még egy rég elporlott ajak,
116 16| gyûszû olyan gyûszû, amilyen még nem volt a világon senkinek,
117 16| város, te is várhatsz, még én egyszer beléd teszem
118 16| gyorsan jártam, de tündérkém még gyorsabb volt. Mire hazaértünk
119 17| csoda, ha azon a helyen még az iskolakapu is az étvágyat
120 17| kenyeret nem eszel ám otthon még pünkösd napján se!~Arra
121 17| ujjnyi füstölt szalonnát. Még a szeme is könnybe lábadt
122 17| népek voltak azok mind, hogy még az öreg Vízhányóné is meg
123 17| Így való ez, gyönyörûm, még a király csizmája sincs
124 17| Gúnyája, szakálla, mint annak, még a szava is olyan dörmögõ
125 17| ingyen adta a tojást. De még másodikat is kínált, mikor
126 17| zsibongták körül a gyerekek, akik még eddig nem sokat értettek
127 17| más véleményen voltak, s még ma is emlegetik maguk közt
128 18| mintha tegnap lett volna. Még csak õsz vége volt, de már
129 18| Tanító úr, kérem szépen, még van egy kis híja - húzta
130 18| szétterpeszkedtünk a padokban, hogy még kevesebb legyen a hely.~-
131 18| tenni az utat délutánig még rendes lábú embernek se.~-
132 18| megcsípi a dér. Valamikor még a malomházban egyszer egész
133 18| volt, de már régen meghalt. Még akkor, mikor fölrobbant
134 18| végig rajta az ujját -, még szebb, mint a bányászoké.
135 18| hogy megmondta, mert annak még hírét se hallottuk soha,
136 18| se én, se a bice-bóca.~De még azt ki se bontogatta, mire
137 18| nevetés lett belõle. S én még arra is mernék fogadni a
138 18| magunk elé a leckénket. Még a nagy Cintula is beledugta
139 19| Pálistók Peti válasza, s én még ma is büszke vagyok erre
140 19| összebarátkoztunk, hogy még estig is alig akartunk szétválakozni.
141 19| dolgoztak nagyapóval, mikor még az is bányász volt.~Ezt
142 19| mestersége.~Szerettem volna még egyet-mást kérdezni róla,
143 19| barátságos - mondom -, akkor tán még engem is levinne egyszer
144 19| elõ az öreg az ajtó mögül. Még hegyes bõrsüveget is nyomott
145 19| Végigfutott rajtam a hideg, de még a fogam is vacogott, ahogy
146 19| ne féljek, majd izzadok még a melegtõl is.~S bizony
147 19| semmiben a bánya madarát. Hátha még meg is lehetne fogni! Belétennénk
148 20| erõsködött, hogy van ott még kincs, csak keresni kell.
149 20| õ kedvéért vergõdtünk is még egy darabig, de nem ért
150 20| ujjunkon, hogy hány hét még karácsony. Meg azon törtük
151 20| rézharsogánynak hívta, s még a drótostótra is azt mondta,
152 20| s úgy tetszett, mintha még hajladozna is felém a rézcsõ:~-
153 20| ekkora sokadalom nem volt még. Cötkény varga is megneszelte
154 20| úgy vacog a fogad. Mink még majd elnézelõdünk idekint
155 21| lett volna, mint a torony. Még a veréb se mer odaröpülni,
156 21| elcsöndesedett a világ. Még a hó sem csikorgott a lábam
157 21| malomházban összeszoktam. Az még akkor is dalolt, ha rosszkedvében
158 21| hegyek szele haragos óriás, még a dúdolása is bömbölés.
159 21| hogy karácsony éjszakáján még a kövek is megszólalnak.
160 21| mért nem szólalnak? Inkább még a fáknak is, még a szélnek
161 21| Inkább még a fáknak is, még a szélnek is elállt a szava.
162 21| De most már elhallgatott még az égbelátó is. Nem csörrent
163 21| ráfagyott, elhomályosította még az üvegszemet is. Hát most
164 21| Fölnéztem az égre - azt az egyet még tudtam, hogy merre van:
165 21| mészégetõhöz, onnan talán még haza is tudnék botorkálni.~
166 22| leolvadt a hó, a csizmámon még fehérlik belõle egy kicsi.
167 22| Akkor én ki is szabadulhatok még a föld alól.~Megindultam
168 22| jutott semmiféle bányacsõsz. Még azt is elfelejtettem, hogy
169 22| bányacsõsz a kezembe adta, még meleg is volt. Azt mondta,
170 22| Küsmödi olyan jókedvûen, hogy még engem is majd megcsalt. -
171 22| meg a gyerek -, akkor én még nem laktam jól, ha te már
172 22| hittem volna, hogy valamikor még kedvem támadjon az öreg
173 22| dolog az, hogy ez a kisfiú még ilyenkor kint kóborol!”~-
174 22| az angyalok. Akkor, mikor még anyukád olyan kicsi volt,
175 22| olyan örömnapja, amilyen még nem volt. Odaállítottam
176 22| ágyához az égbelátót, amit még mindig a nyakamban szorongattam,
177 23| Hohó, hé, odébb lesz még az az idábbnál! Sokat kell
178 23| az idábbnál! Sokat kell még addig erõsödnöd, gyermekem.
179 23| mikor senki jótét lélek még csak a tájékán se járt a
180 23| égbelátót. - Csodálatos, hogy még csak egy srófja se görbült
181 23| Jó pár hét beletelt még, amikor a doktor föleresztett
182 23| bennünket az ágyból. Ki még akkor se mehettünk, de vendég
183 23| magyarázta Péter apó -, de mink még másképp is gondoskodni akarunk
184 23| lakomát csapunk, amekkorát még nem látott az öreg épület,
185 23| épület, s ha hiszem, ha nem, még a ludacskát is levágja a
186 23| tiszteletünkre.~Ezzel a ludacskával még sohasem találkoztam az életben,
187 23| Titulász doktor úrnak is, de még Messzi Gyurkát se felejtjük
188 23| tõle ez az engedelmesség.~Még a tepsiben is olyan vidáman
189 23| Ó, csakhogy hazajöttél még egyszer, lelkem gyerekem!~-
190 23| lehetett volna különbet.~Még az asztalnál ültünk, mikor
|