Rész
1 1| Megcirógatta a beteg sápadt kis arcát, aztán megtörölgette
2 1| a ház.~- Elég lesz már, kis muzsikásom - törülgette
3 1| rám szegezte volna szegény kis testvérkém a nagy fekete
4 2| benne jajveszékelt a szegény kis fogoly:~- Nyitni kék, nyitni
5 2| csuktam a fekete sapkás kis madarat, s lestem vele Messzi
6 2| szerencsét próbálni.~Egy kis óra múlva látom ám, hogy
7 2| mint a karácsonyi angyal kis ezüstcsengõje.~Engem hirtelen
8 2| égnek meredt minden tolla, s kis csõre csattogott, mint valami
9 2| fekete madár? Elkergette az a kis cinegekirály, ni! - mutattam
10 2| szellõztettünk. Nagyon helyes kis madár, szakállas cinegének
11 3| szemmel a bûbájos ember.~Kis gömbölyû öreg volt ez a
12 3| a túri kancsónak, tömpe kis orra és olyan szemöldökei,
13 3| szorított kézzel hadonászott a kis törpe.~- Megbánod még ezt,
14 4| úrnak született. Látod, a kis csirke is szeretne olyan
15 4| dolog hogy mondja benne.~Kis játékkapa volt az én kapám,
16 6| szomorúan. Pedig abban a mi kis templomunkban minden olyan
17 6| odasompolyogtam az oltár elé.~Kis ezüsttányérka volt az oltár
18 7| szorított:~- Te kedves, te drága kis báránykám, te, hát hogy
19 7| Piros pántlikára kötött kis rézcsengõvel csilingelt
20 8| kergethetem vissa világgá a kis ártatlant. Nem igazs, ifjú
21 8| APÁM~Kis temetõnkben tudok egy zúgot:~
22 9| áldjon meg az isten, drága kis virágszálam, hiszen úgyis
23 9| hétköznapos csöregefánkra egy kis ünneplõs dercekenyér.~Belebújtam
24 9| a malomházi puha, meleg kis nyoszolyámra gondoltam.
25 9| körülöttem. Fényesre törülgették, kis kosarakba szétrakosgatták
26 10| mert nagy fej: nagy ész; a kis fejbe nagyon kicsi szorul.
27 10| nagyon szétszalad az ész. A kis fej jobban összefogja.~-
28 10| hozzá, csak ész.~Ezt egy kis lenézéssel mondta az óriás,
29 10| járt-kelt a pápaszemes, tömzsi kis ember a két asztal közt -,
30 10| Úgy nézem, elég gyönge kis legény, se a kalapácsot,
31 10| választhatnál magadnak valamit.~A kis cimbora nagyon értelmetlenül
32 10| De nyilván mégis volt a kis cimborának magához való
33 11| kezecskéhez egy töpörödött kis néni tartozik, akinek furcsa
34 11| újra fájdalmam patakja.~A kis néni aztán leült mellém
35 11| vagyok, mi vagyok. Halk kis kacagásokat hallatott közben,
36 11| ezután mindig igazat mondj, kis Gergõ, mert füled bánja
37 11| kisfiúhoz illik.~Igen takaros kis házban lakott az aranykörmû
38 11| hogy azóta se láttam olyan kis házat. Nem is ház volt az,
39 11| betessékeltem.~A tündér kis kacajocskája újra felcsendült.~-
40 11| megfricskázta az orromat.~- Mi az, kis vendég? Mire tátottad úgy
41 11| aztán megint a furcsa kedves kis nevetés következett.~- Ahá,
42 11| hanem a gyûszûm. No, szép kis szûcsgyerek vagy, ha még
43 11| mai... mai... - csúfolt a kis nevetés.~- Meluzina - vágtam
44 12| a fejeden! De urasan ám, kis Gergõ, mert énnekem csak
45 12| tartott elém Malvinka egy kis lábas tükröt. - Nem uras.
46 12| helyett megpirongatott:~- Jaj, kis Gergõ, az urak nem így szokták
47 12| ám én, mi az illendõség!~Kis kacagások egész sortüze
48 12| Malvinka a nevetéstõl.~- Kis Gergõ, te vagy a legmulatságosabb
49 12| vagy a legmulatságosabb kis fickó a világon. Ha tündér
50 12| vállam szégyenlõsen.~- No, kis Gergõ, akkor ásó, kapa választ
51 12| fogadtalak. Te leszel a kis cselédem, hat nap lesz a
52 12| körülnéztem az udvaron. Egy kis létra oda volt fektetve
53 12| nádat.~- Minek lesz az, kis Gergõ? - kacagott rám a
54 12| villával.~- Az nem uras, kis Gergõ - nézett rám szigorúan
55 13| sokáig a tanító úrral - a kis kacagások sűrűn beleturbékoltak
56 13| helyet. Mit szólsz hozzá, kis Cötkény?~A második pad szélén
57 13| akinek jóformán csak a kis egérképe látszott ki a padból,
58 13| aztán beültem a padba a kis Cötkény mellé, végképp megfogta
59 13| útközben kiderült, hogy a kis Cötkényék háza a Malvinka
60 13| az is kitudódott, hogy a kis Cötkénynek Cötkény varga
61 13| a tündérke átvezetett a kis csizmák híres mesteréhez,
62 13| készen hozták haza a csizmát, kis pajtásom, Gáborka meg az
63 13| csikorgós csizmák, és a kis Cötkény csak olyankor rántotta
64 13| be-bekukkantott a mûhelybe egy kis maradék pörkölt káposztára:~-
65 13| Báróval éppen ott volt a kis Bárók közül is valamelyik,
66 13| közt.~Se a nagy Báró, se a kis Báró nem sokat értett ebbõl
67 13| eltûnt a szegrõl öt pár kis csizma, és Cötkény varga
68 13| csakugyan szép volt, ahogy az öt kis Báró purdé ott csúszkált
69 13| nagyhangú harangozót. - De a kis cigánygyerekek lábán is
70 13| Hallgassa csak kelmed!~A kis csizmák a téli csendben
71 13| én tündérkém töpörödött kis kezét, mely gondviselés
72 13| takarta be az én gazdátlan kis életemet.~ ~
73 14| többi gyereknek. Csak a kis Cötkénnyel barátkoztam össze,
74 14| együtt. Vittünk neki egy kis gyenge kukoricát. Már csak
75 14| merem elõadni - törtem el a kis mécsest. S elsírtam-ríttam
76 14| végigsimogathatta:~- Ejnye, de szép kis ködmön! Ejnye, de takaros
77 14| ködmön! Ejnye, de takaros kis kalap!~Mikor bejött a tanító
78 15| szeghetem.~- Makacs vagy, kis Gergő, mint az állott szövet -
79 15| földet.~- Hová gondolsz, kis bolondom? - mondta nevetve,
80 16| mondja szelíd kérleléssel:~- Kis Gergő, nagy korodban se
81 16| biztatott Malvinka -, a te kis derekad még könnyebben hajlik,
82 16| felém terjesztve vézna kis kezét, mint valami madárlábat. -
83 16| napsugár a virágtalan tarlót. Kis cserépmedve tátotta száját
84 16| hatosok? Ha úgy jóllakik a kis medve, hogy már nem fér
85 16| több ezüstpénz, akkor a te kis nénéd ezüstgyûszût vesz
86 16| szegte vég nélkül a sok-sok kis ruhát.~S az öreg asszony
87 16| az ásítást, és egyszer a kis cserépmedve se tudott többet
88 16| buzogánnyal, rákoppintott vele a kis medve fejére.~- Csrrr -
89 16| Csrrr - sóhajtott utolsót a kis medve, és öntötte ki a cserepei
90 16| megszólalt a tündérke:~- Kis Gergõ, mit gondolsz, mennyit
91 16| kezét ijedten: - Azt hiszem, kis Gergõ, ezt mégis valami
92 16| ezüstkörmöt.~- Azt hiszem, kis Gergõ - szólalt meg aztán
93 16| azonban visszaszólt:~- Te meg, kis Gergõ, adj hírt addig annak
94 16| leült az asztalkájához, a kis fonott szakajtóból elõkereste
95 16| fölkiáltott:~- Uramfia, kis Gergõ, ez a vén gyûszû olyan
96 17| elosztogatott köztünk egy kosáralja kis cipót, szíves beszéddel
97 17| aztán az történt, hogy a kis Pipitér Gazsi sírva szaladt
98 17| közül lépett rá egyre a kis Pipitér. Persze az öreg
99 17| mind a két fülét, úgyhogy a kis Pipitér elvisította magát,
100 17| haza - buggyantak ki újra a kis Pipitér könnyei.~- No, majd
101 17| lekanyarodtunk, visszatoppantam. A kis Pipitér ugyanis odafurakodott
102 17| egyéb a keze ügyébe, mint a kis Pipitér kalapja, hát azt
103 18| A KIS BICE-BOCA~Úgy emlékszem
104 18| emlékszem arra a napra, mikor a kis bice-bóca elõször kocogott
105 18| hogy a nagy Cintula éppen a kis bice-bóca napján árulkodott
106 18| kérem szépen, még van egy kis híja - húzta a válla közé
107 18| Cintula megszabadult. A kis bice-bóca mindjárt jót tett,
108 18| mindenféle furcsa talicskákat meg kis kocsikat. Úgy bele volt
109 18| cukrászbolt kirakata. A kis bice-bóca pedig zavartan
110 18| semmit. Hanem tudod mit, kis bice-bóca? Kar-tótágast
111 18| Valaki megsúgta neki, hogy a kis bice-bócának nem lehet nagyobb
112 18| falkában kísértük végig a kis bice-bócát az utcákon. De
113 19| nem kuckóba való diák a kis bice-bóca. Tûz volt az esze,
114 19| nem az öregapja várta a kis bice-bócát, hanem egy másik
115 19| Ez Péter apó - mondta a kis bice-bóca. - Egy bányában
116 19| mertem. Észrevettem, hogy a kis bice-bócának mindig elakad
117 19| azon majd elosztozunk a kis bice-bócával.~Péter apó
118 19| Hát akkor ne keresd a kis cimborádat. Küsmödiék nem
119 19| ahhoz való gúnyát.~Takaros kis bányászruhát szedett elõ
120 19| hogy el ne üssön.~Kócos kis lovacska döcögött el mellettünk,
121 19| kifaragott szikla meredt elém. Kis játék csákány volt a tövébe
122 20| hozták az újságot. Csak a kis bice-bóca hallgatott, akárhogy
123 20| elköltözött errõl a vidékrõl a kis lánykájával együtt. Küsmödi
124 20| maradtunk számítósak. A kis bice-bóca meg én. Hanem
125 20| inkább bízhattam, mert a kis bice-bóca betegnek látszott.
126 20| egyeseket négyesekre. Takaros kis székeket csináltam belõlük,
127 20| a ködmönt a benyílóba, a kis ruhácskák közé, és kétszer
128 20| hajamba.~Estefelé a tündérke kis kacagásainak sortüze ébresztett
129 20| Most már bizonyos, hogy a kis bice-bócáról beszél! Azon
130 20| egyet, mint aki ébredezik.~- Kis Gergõ! - hajolt fölém tündérkém
131 20| simogatott. - Hogy érzed magadat, kis Gergõ?~- Most már jobban -
132 20| tisztában voltam vele, hogy a kis csizmák öreg doktora azért
133 21| hogy én téged elviszlek a kis bice-bócának - néztem bele
134 21| úri házakhoz a karácsonyi kis ruhákat, nem is várhattam
135 21| legyen meg az öröme a szegény kis bice-bócának.~„Nini - vágódott
136 21| utat az óbányába.~- Jaj, kis öcsém, nagy fát mozgatsz -
137 21| neked az óbányában?~- Egy kis örömet vinnék Pálistók Petinek -
138 21| egyszerre földerült:~- A kis bice-bócának? No, az más.
139 21| veled. Hát látod-e azt a kis gyalogutat?~- Nem látom
140 21| vagy az öreg medve, vagy a kis bocs.~- Hát... hát a griffmadarak? -
141 21| jutott eszembe, mikor a kis ajtót becsuktam magam után. -
142 21| közt, mint valami szegény kis bogarat, akit itt felejtett
143 21| jól fog az istenteremtette kis ácsbaltája.~Könnyû annak,
144 22| lebegett a hold, mint egy kis ezüstostya. Körülöttem csupa
145 22| se kell. Körülöttem egész kis tócsába futott a víz, ahogy
146 22| mégse álom ez.~Fölnéztem a kis kerek lyukra a fejem fölött.
147 22| oldalán is feketéllik egy kis kerek nyílás. Fekete száj
148 22| Bizony, bányacsõsz, egy kis szalonnát is adhattál volna
149 22| semmiféle ajtaja nem volt. Kis kerek barlangocska, amit
150 22| mohaágyon fekszik a földön a kis bice-bóca. Könyvei csomóban
151 22| Csak azt láttam, hogy a kis pajtásom arca sápadt, mint
152 22| tenyerén a kenyérkarajt a kis bice-bóca elé. A gyerek
153 22| Kóstold csak, báránykám!~A kis bice-bóca beleharapott a
154 22| kõdarabot a kezembõl.~A kis bice-bóca pedig úgy nyeldeste
155 22| hideg a kezem!~- Szegény kis báránykám - mondta gügyögve
156 22| s fölébe hajolva a vézna kis kéznek, elkezdte azt leheletével
157 22| nagyapóka! - mondta hálálkodva a kis bice-bóca. - Te vagy a világon
158 22| lebukott az ég peremén, s a kis bice-bócának egyszerre sírásba
159 22| ne volna! - sóhajtott a kis bice-bóca.~Hallottam, ahogy
160 22| Siess, nagyapóka - felelte a kis bice-bóca -, én majd imádkozom
161 22| hallottam semmit, csak a kis bice-bóca suttogását. Bizonyosan
162 22| szívemen. - Hadd legyen a kis bice-bócának olyan örömnapja,
163 22| égbelátóstul rázuhantam a kis bice-bócára. Se láttam,
164 23| éjszakáján az óbányában. Kis fehér szobában feküdtem,
165 23| sarokban a másik ágyon nem a kis bice-bóca fekszik? És nem
166 23| akarok menni. Tündérkém a kis kacajok sortüze közt, de
167 23| nyugodtan az ágyban, mint a kis bice-bóca. Majd aztán egyszerre
168 23| hónap óta fekszem ebben a kis fehér szobában a kis bice-bócával
169 23| ebben a kis fehér szobában a kis bice-bócával együtt. Ez
170 23| bice-bócával együtt. Ez a kis fehér szoba pedig a kórházban
171 23| az egész bányát. Takaros kis robbanás volt, belerázkódott
172 23| megütöttétek ugyan magatokat, egy kis repedés is esett a kobakodon,
173 23| fájdalmas zokogás hallatszott. A kis bicebóca mozdulatlanul hallgatta
174 23| bányászruhát hoztak a jó emberek, kis bányászinasoknak valót,
175 23| gyermekemnek sütlek meg ebédre, a kis bice-bócának is jut belõled
176 23| pecsenyét, és sorra hordozta a kis éhesek közt:~- Vegyetek
177 23| közt:~- Vegyetek hamar, kis rongyélusok, míg el nem
178 23| az örömtõl nekipirosodott kis arcokat meglátta, megvigasztalódva
179 23| igazságot, ahogy a sok csámcsogó kis száj közt végigmentünk a
|