Rész
1 1| ezermester tót, de egészen úgy tilliózott, mint a sárgarigó.~-
2 1| lehajolt a húgicámhoz.~- Úgy, úgy, öcsikém - borzolta
3 1| lehajolt a húgicámhoz.~- Úgy, úgy, öcsikém - borzolta föl
4 1| a muzsikámat, hogy csak úgy zengett bele a ház.~- Elég
5 1| erõtlen kezeit fölemelte, úgy libegtek azok az alkonyat
6 1| végezték a fülemülék, de én úgy éreztem, engem csúfolnak.~-
7 1| Mert azzal álmodtam, és úgy rémlett, mintha a zsebembe
8 1| életemben elõször fájdalmat úgy, hogy senki se bántott.~
9 2| fortyant föl az öreg. - Nem úgy van ám az a cinegekirálynál,
10 2| csittegett, csak félénken. Úgy, hogy egyszerre megfájósodott
11 3| rásüvöltenek, az ijedtében úgy eltátja a száját, hogy kiesik
12 3| bekopogtatott.~No, én mégis úgy néztem most a hatalmas emberre,
13 4| érte sokszor édesszülém.~- Úgy is kell - biztatott édesapám.~-
14 4| Forgácssöpörgetés közben úgy belepte a por a csizmát,
15 4| beleakadt a kút kávájába, s úgy vágódtam el, hogy tán még
16 4| nyakszirtem. A cserépkorsó úgy szétugrott, hogy még cserepe
17 4| hogy, hogy se, egyszerre úgy kihasítottam a kapával a
18 5| ha egy árvalányhajszálat úgy tud az útjába tenni, hogy
19 5| rozsdás szögekkel. Ezt én úgy fogadtam, mintha szél pajtás
20 5| játék volt, de utoljára már úgy ki volt lyuggatva a kisszék,
21 5| szegénykémnek nem egészen úgy szolgál az esze, mint más
22 5| és az ajtókilinccsel is úgy el tudtam beszélgetni, mint
23 5| mind jeles vitézek voltak, úgy vagdosták le a sárkányok
24 5| szeleburdi. Ne félj, kincsecském, úgy megtanítalak én téged írni-olvasni,
25 5| miatta. S az o betûre mindig úgy fogok gondolni, mint áldásra
26 5| nyúlva vetõdött ki a hóra, s úgy reszketett a mécs lobogásában,
27 6| elõhaladtam a tudományokban, hogy úgy olvastam a kalendáriumot,
28 6| könyvvel másztam le, hogy csak úgy nyögtem bele. Kergetett
29 6| hátat fordított, hogy csak úgy lobogott fekete tolla fölött
30 6| is, és azóta se örültem úgy könyvnek, mint ennek. Csak
31 6| Utánakapok, fölemelem - úgy tündöklik, hogy majd kiveri
32 6| Közelrõl nem ragyogott úgy, de ha napnak tartottam,
33 6| mászkáltak, és a legyek úgy villantak el elõttem, mintha
34 6| szép májusi vasárnapon.~Úgy volt az, hogy délebéd után
35 7| megkenegetnek azért, amiért úgy rájuk ijesztettem az elveszésemmel
36 7| kibukkant az öreg malomház. Úgy vettem észre, mintha a sapkája
37 7| pirosságban, tártnyitott ajtaja úgy várt, mint egy nagy fekete
38 7| felelhettem mindjárt, mert szülém úgy tömte belém a lekváros barátfülét,
39 7| mint a földhöz, szívében úgy érezte, hogy nem egészen
40 7| vélekedik.~Az apám pedig úgy vélekedett, hogy sok mindenfélét
41 7| megzavarodva mondtam, hogy úgy, mint a bagdadi varga fia.~-
42 7| volt, azt dörzsöltem is én úgy, hogy lejött az ujjamról
43 7| egészségben.~Édesapám azonban úgy olvasott a szememben, mint
44 7| folytatta:~- Persze, a ködmönnel úgy kell bánnod, mint a hímes
45 7| lenne. Megígértem, hogy úgy õrzöm a ködmönt, mint terítõn
46 8| föltaszított, rám ugrott, s úgy meggázolt, hogy még ma is
47 8| barna szemével, amelybõl úgy áradt a meleg, mint a napvilágból.~
48 8| is levette a szemüvegét, úgy hajolt le apámra. Aztán
49 8| fehér, selymes, sûrû, puha,~úgy takarja be, mint meleg suba,~
50 9| maradt fagallynak?~- Nem úgy van az - feddõzött a keresztapám -,
51 9| embert. Igaz-e, Gergõ fiam?~Úgy nézett rám, mint a vasvilla,
52 9| öreg telkes gazda -, nem úgy lesz az! Fogadást kötöttem
53 9| gyámapám a csacsikát. S úgy nézett rám, mint aki nagyon
54 9| annak most már semmi se, úgy kimulatta magát a szõlõben.
55 9| ezzel a Gergõ gyerekkel. Úgy nézem, mindenre kantáros
56 9| nagyon jó ember. - Csak úgy nézem, nagyon étkes lesz,
57 9| kapasd rá a dínomdánomra.~Úgy hullott a könnyem, hogy
58 10| szülém a hazatérésemnek, úgy elszomorodott azon, hogy
59 10| borult arccal. - Nem tudsz te úgy ordítani, mint az inasok
60 10| magának valamit, jó asszony. Úgy hallom, Csorbóka szomszéd
61 10| az üzlete általellenben. Úgy nézem, ez éppen neki való
62 10| körülfuttatott az asztalok körül.~- Úgy nézem, elég gyönge kis legény,
63 10| annak se örültem volna úgy, mint a sok szép históriás
64 10| Szigfrid? - azt mondja.~Úgy megijedtem, hogy egyszerre
65 10| mogyoróval.~Nem ért az semmit, úgy jött a sok gyerek, mint
66 10| Csontos Szigfrid is csak úgy elmegy Földvárra deszkát
67 10| venni.~Ahogy betoppant, úgy félrehúzta a száját, mintha
68 11| kell mondanom, mert másképp úgy megnyúlik a fülem, hogy
69 11| hogy Csontos Szigfridet úgy letagadtam? Tapogattam a
70 11| néni a fejét, hogy csak úgy csörögtek bele a pápaszem
71 11| soha nem ettek libamájat - úgy gyúrtam befelé, amit elém
72 11| kis vendég? Mire tátottad úgy el a szemedet?~- A... a...
73 11| mogorva öreg Pajtás macska is úgy húzta föl a szája szélét,
74 11| bátran.~A csöppség most már úgy nevetett, hogy hátravetette
75 11| csak úri házaknak dolgozom, úgy bizony.~Kevélyen intett
76 12| Gergõ, mert énnekem csak úgy tetszik.~Nemigen tudtam,
77 12| meredezett.~- Nem jó lesz úgy, gyermekem - tartott elém
78 12| poharat két marokra fogtam, úgy állítottam be a tündérke
79 12| igyekeztem rávenni. Legelõször úgy elgörbítettem a számat,
80 12| a kezét csókolni, amiért úgy pártomat fogta. Hát még
81 12| másikat a másik a bal lábára, úgy sántikáltak elénk összefogódzva.~„
82 13| nagy fekete táblát, amely úgy lépett előre a két lábával,
83 13| ám el vele a csidmámat!~Úgy csengett a szoba a nagy
84 13| egérképû kisgyerekre nézett, úgy sütött a szeretet a szemébõl,
85 14| semmi. A dühös vérmedve úgy összegömbörödött, mint a
86 14| mint a sündisznó, és mindig úgy tett, mintha leejtett volna
87 14| ez a ködmönös fiú mindig úgy bujkál a padok alatt, mint
88 14| pulinak szólítanak. Csakhogy úgy szólítottak ám, ahogy Messzi
89 14| Pssz, pssz, pssz!~Arra én úgy megszégyelltem magam, hogy
90 14| már, mikor senki se tett úgy.~Tanultam pedig én annyit,
91 14| lehetett volna tenni: csak úgy füstölt belõle a por, ahogy
92 14| Cintulának, megkapom derékon, s úgy teremtem a földhöz, hogy
93 14| teremtem a földhöz, hogy csak úgy nyekken. De még meg is gyömöszöltem
94 14| a fogason a kalapra, és úgy mondtam a leckét, mint a
95 15| drága kezet, amely szabta, úgy volt az szabva, hogy kétszer
96 15| az semmit, most meg már úgy éreztem, mintha a vállamat
97 15| meg is indult vele, de úgy tántorog, hogy mindjárt
98 15| fejemet a két tenyérbe, úgy aludtam egész éjszaka.~Reggel,
99 15| csak akkor mosolyog rám, ha úgy viselem magam, hogy a ködmönnek
100 16| elmosolygom magamat, hirtelen úgy érzem, mintha tündérkém
101 16| amit színről színre látott. Úgy kellett lenni, hogy szülém
102 16| tudtam, hogy a tündérek nem úgy röpködnek az ember körül,
103 16| könnyebben hajlik, mint az enyém.~Úgy nyúltam érte, mint valami
104 16| valami papírdarabért, de úgy emeltem föl, mint valami
105 16| csörögnek benne a hatosok? Ha úgy jóllakik a kis medve, hogy
106 16| Fényeset, könnyût, finomat. Úgy bizony, ezüstgyûszûvel varrom
107 16| tündérke, a szobácska mindig úgy elborult, mintha kifutottak
108 16| beleölti a tût, s aztán úgy marad a keze a levegõbe
109 16| Engedelmet kérek, csak úgy szokásból tettem. Evvel
110 16| az, azt mondja õ. De nem úgy van az, mondom, mert az
111 16| pedig leült a küszöbre, úgy törülgette a könnyeit a
112 16| öreg barátom miatt, mert úgy éreztem, hogy nem egészen
113 16| öröm vele dolgozni. Tudod, úgy bele van már szokva az ujjam,
114 16| van már szokva az ujjam, úgy megnyugszik benne, mint
115 17| elkaphatta valamelyikünket, annak úgy bekente avas zsírral a csizmáját,
116 17| meg egy ezüsthúszasom, úgy csúffá tenném, hogy sose
117 17| szemére csapta a kalapját, úgy vezetett bennünket:~- Gyertek,
118 17| s a tüzes szeme most is úgy szúr, mint a vasvilla.~-
119 17| valami cifra tojásokat.~Úgy tett a kópé, mintha csak
120 17| a markába szorította, s úgy ütötte a tojást a csizmája
121 17| hátrafordult vele a fiúkhoz, de úgy, hogy az öreg Maksusnak
122 17| ha én egyet rittyentek, úgy elvisz benneteket a forgószél,
123 17| hatalmas ember.~Cintula úgy nevetett, hogy csak úgy
124 17| úgy nevetett, hogy csak úgy harsogott, aztán fölkapott,
125 18| A KIS BICE-BOCA~Úgy emlékszem arra a napra,
126 18| kérem szépen, megolvastam.~- Úgy? Hát ráértél? Mutasd az
127 18| annyira ment, mint inkább úgy odaugrált a tanító úr elé,
128 18| is fintorította a száját, úgy, hogy a füléig ért.~- Tanító
129 18| talicskákat meg kis kocsikat. Úgy bele volt mélyedve a munkába,
130 18| mákos kalácsot, kisvártatva úgy be volt terítve mindenféle
131 18| körül a nagy sokadalmat, úgy füttyögött, mint nyári éjszaka
132 18| tiszteletedre!~Meg is próbálta, de úgy vágódott hanyatt, hogy csak
133 18| vágódott hanyatt, hogy csak úgy nyekkent. Persze annál nagyobb
134 19| Mikor aztán mellém került, úgy összebarátkoztunk, hogy
135 19| esett a lélegzés, látni meg úgy láttam, mint éjszaka a becsukott
136 19| robbanás volt az.~Egyszerre úgy láttam, mintha nem is kereszt
137 19| nyivákolt a vadkörtefán. Úgy éreztem, szebb madárszót
138 20| szûken adta a szenet, s úgy volt, hogy föl is hágy vele
139 20| az áldott jó lelket semmi úgy ki nem hozta a sodrából,
140 20| nézett rám az üvegszemével, s úgy tetszett, mintha még hajladozna
141 20| szemei voltak, és most mégis úgy éreztem, mintha csakugyan
142 20| az ördöngõs masinára, és úgy éreztem, mintha süllyedne
143 20| égbelátó.~Kezdtem éledezni. Úgy látszik, mégiscsak én vagyok
144 20| szurkos zöld kötõben, csak úgy ingujjban.~Ahogy együtt
145 20| meleg ágyadba, hiszen csak úgy vacog a fogad. Mink még
146 20| négyes formára görbítette, és úgy táncolt rajtam.~ ~
147 22| tenyerembõl a szemem elé, úgy néztem körül. Egyszerre
148 22| kútból néznék kifelé, s azon úgy lebegett a hold, mint egy
149 22| kövecskékkel van borítva, amik úgy villognak, mint a szentjánosbogár.
150 22| lett volna, a fejem meg úgy szédelgett, mint száraz
151 22| megint fölnéztem, akkorra már úgy elhaladt, hogy csak egy
152 22| egyet a folyosó, s akkor már úgy vágott az arcomba a szél,
153 22| eleresztett a markoláb!~Az ám, úgy bukfenceztem le megint valahová,
154 22| az irigységtõl, ha látja. Úgy látszik, mégse jó a markolábbal
155 22| addig jól elhaladt az égen. Úgy lehet, azóta le is csúszott
156 22| csúszott már róla egészen.~Úgy nézdegéltem körös-körül,
157 22| de megfagyni is.~S talán úgy elaludtam volna, hogy fel
158 22| Péter apót, hogy jó elõre úgy kitanított mindenre! Milyen
159 22| már legalább megtalálná!~Úgy látszik, megtalálta, mert
160 22| is adhattál volna mellé!~Úgy eltátottam a számat, hogy
161 22| az elébb éppen belesütött úgy, hogy tisztán láthattam
162 22| pedig a háta mögé dugja, úgy fogja benne a kenyeret.
163 22| kezembõl.~A kis bice-bóca pedig úgy nyeldeste a falatokat rágás
164 22| fél cipót be nem vágtam. Úgy jóllaktam én, báránykám,
165 22| Péter apóhoz, és élnék úgy, mint a többi ember.~A bûbájos
166 22| ide a kezedet, báránykám.~Úgy kellett lenni, hogy a bûbájos
167 22| kerülnek el az angyalok. Úgy érzem, mintha már jönnének
168 22| szólsz ehhez, ködmöntündér?~Úgy csináltam mindent, mint
169 23| kezével vittem a számhoz, azon úgy elcsodálkoztak, mintha én
170 23| ide benneteket az ölükben. Úgy ástak ki benneteket az óbánya
171 23| karácsony másnapján.~Csak úgy tátogtam, mint horgon a
172 23| járt a bányának. Ti ketten úgy menekedtetek meg, hogy a
173 23| jöhetett hozzánk.~Jöttek is úgy, mintha búcsút járnának.~
174 23| szülém az üzenetemet.~- Úgy bizony, ludacska, téged
175 23| Gyurkát se felejtjük ki. Hát úgy igyekezz meghízni, ludacska,
176 23| átosontam a temetõbe, és úgy csókoltam meg egy körömkés
|