Rész
1 1| játékosponyván:~- Nos, kisfiú, hát most már mit adjak én neked,
2 1| Belefújtam a muzsikába: hát olyan szépen szólt, hogy
3 1| édesanyám megfogta a kezemet.~- Hát sajnálnád tõle, fiacskám? -
4 2| olyan paraszt cinege.~- Hát van másforma cinege is?~-
5 2| volt már nekem akkor.~- Hát aztán milyen királyuk van
6 2| népeit, ahogy neki tetszik.~Hát ez jutott eszembe most,
7 2| senki.~- Dehogynem volt! Hát az a nagy fekete madár?
8 3| ám én teneked mindjárt!~Hát egy kirántott galambfiókát
9 3| etetni a beteg gyereket? Hát nem tudják, hogy egyszerre
10 3| hallottad-e hírét valaha?~- Hát hogyne hallottam volna!
11 3| megvan valahol a padláson.~- Hát annak az apja? - csillant
12 3| istenadta foltozószûcs! Hát tudod-e te azt, hogy én
13 3| kutyád is marcifánkot ehet. Hát ehhez mit szólsz, Márton
14 3| tökön élõ subanyomorító! Hát nem terajtad akartam én
15 3| terajtad akartam én segíteni, hát rá vagyok én szorulva akárki
16 4| sarkantyús csizmácskája van. Hát énnekem miért ne lehetne
17 4| Szégyelltem a mezítlábasságom, de hát nem dughattam el a lábam
18 4| utánam a favágó:~- Hé, öccse, hát a napszámot is itt hagyod?~
19 4| talicskáját hazatoljam. Hát alig indulok el a talicskával,
20 4| csukaorrú, sarka magas sarkú, hát még a sarkantyúja! Csillogott-villogott
21 4| leharapott a kevély kedvembõl. Hát még az asztalosmûhelyben
22 4| járhattam sarkantyús csizmában, hát kimentem a gyepszélre métázni.
23 4| velem az orgonabokron: de hát sarkantyús csizmában nem
24 4| orrom vére, mire hazaértem, hát még arra hogy megeredt,
25 4| kapanyelet. - Nézzük no, hát a dolog hogy mondja benne.~
26 5| szépen el lehet játszogatni, hát még ha egész marékkal van
27 5| néztem rá csodálkozva. - Hát ki bántja a kemencét? Én
28 5| szülém tudós embert csinál! Hát pedig azt csinált. Olyan
29 6| napvilágra, és belemarkoltam.~Hát tele volt régi, molyos korpával,
30 6| belõle a hernyócskákat.~Hát ahogy hull kifelé a korpa,
31 6| észrevette a kincset:~- Hát te, Gergõ, mit hurcolod
32 6| oltár felõl. Odatekintek: hát az angyalkák repültek le
33 7| vagy csak a lelked?~- Én hát, Gyurka bácsi, mit figurázik
34 7| markoláb vitte el a napot.~Hát hogy engem nem vitt el,
35 7| eszembe se jutott, hogy hát otthon mit gondolhatnak
36 7| drága kis báránykám, te, hát hogy tévedtél el?~Az édesanyám
37 7| odapányváznak az asztal lábához.~- Hát aztán hol, merre csellengtél,
38 7| istenadta gyereke.~Hanem hát nem sült még a világon akkora
39 7| bizony nem leszek diák.~- Hát mi leszel, lelkem gyermekem?~-
40 7| bólintott rá édesapám. - Hát aztán hol akarod keresni
41 7| volt, apám.~- No látod. Hát akkor török volt a kincses
42 7| legyezheted vele magadat. Hát mered-e vállalni a ködmönt?~-
43 7| nézett rám apám komolyan. - Hát csak nem gondolod, hogy
44 7| legyen a csodaködmön.~- Hát mire elmégy deáknak, akkorra
45 7| azonban megint megriadtam. - Hát mégiscsak deák legyek, ne
46 8| kivallathatom a dolog felõl, de hát a csodaködmönrõl nem volt
47 8| megsértõdött erre a kérdésre.~- Hát hogyne láttam volna! - mondta
48 8| jegenyefa hegyiben.~Ettõl hát nemigen lettem okosabb.
49 8| fölvesem, húzsom magam után, hát csak most vesem ésre, hogy
50 8| nyújtotta felém a tenyerét. - Hát astán mivel sántad meg a
51 8| csecsebogyónak a semedet, hát ast hised, hogy minden koldusgyerek
52 9| nekem a semmi is elég.~- De hát nem jobb volna, ha magának
53 9| mint csillagfény a vízen.~- Hát volna kedved? - nézett rám
54 9| mégiscsak azt mondta, hogy: „Hát akkor áldjon meg az isten,
55 9| nézett rám, mint a vasvilla, hát azt kellett mondanom, hogy
56 9| jókedvûen kacarászva. - Hát a körtét szereted-e?~- Mint
57 9| ostornyéllel a vállamat.~- No, hát repkedj, rigóm!~Föl akartam
58 9| hogy te vagy a futósabb. Hát most már ezt szeretném látni,
59 9| szépét válogasd, Gergõ!~Hát hiszen csak a szépét válogattam
60 9| nyájasan megcirókált:~- No, hát akkor imára, tente, kisgyerek.~
61 10| otthon maradok az õ fiának.~Hát azért se maradok. Nem hagyom
62 10| az idõben nem árultak.~- Hát a könyvek, fõnök úr? - húzódtam
63 10| volt: „Csontos Szigfrid”.~Hát alig keveredek barátságba
64 10| gondoltam magamban -, hát azért lettem én könyvkereskedõinas,
65 11| egyiket, hol a másikat: hát egész világosan éreztem,
66 11| békanyálat, nézek a víz tükrébe: hát most meg már a bal fülem
67 11| a karomra.~Odatekintek, hát nem madárka az, hanem kezecske.
68 11| elõ, hogy segítsen rajtam. Hát a kincseket ugyan elõadja-e
69 11| mikor a tündér megszólalt:~- Hát te, pajtás? Nem vagy éhes?~-
70 11| No, mégis tündér lehet.~Hát különös tündér volt. Ránézek
71 11| vet a liliputi kanapéra - hát már nincs rajta a vasköröm.
72 11| nézett a tündér a kezére. - Hát mi különös van a körmömön?
73 12| az idõben a kávézgatás. Hát nem csoda, ha most arra
74 12| te szépen felöltözhetsz.~Hát hiszen a mosakodásban nem
75 12| visszatért.~- Jaj - azt mondta -, hát a fésûre miért haragszol?
76 12| tányért, én is a csészét.~- Hát egy pohár vizet tudnál-e
77 12| ha az urak így szokták, hát csináljuk urasan. Levettem
78 12| pohárból a vizet. Az ám, de hát mit csináljak most a pohárral?
79 12| fogadnálak meg tündérinasnak. Hát te beállnál-e hozzám?~-
80 12| a vasköröm az ablakon.~- Hát... kilyukasztom.~- Hát aztán?~-
81 12| Hát... kilyukasztom.~- Hát aztán?~- Aztán ezen itatom
82 12| ember sokáig nézi õket.~Hát én sokáig néztem, s csakugyan
83 12| Lekapom a kalapom, és várok. Hát elõbújik a göröngyök közül
84 12| meg tudja nevettetni.~No, hát a vakondok roppant komoly
85 12| csak el se mosolyodott.~„Hát persze, hiszen nincs neki
86 12| amiért úgy pártomat fogta. Hát még mikor hallotta, hogy
87 12| hazaérünk, fölfordítom a dézsát: hát csak egy lyuk van alatta.
88 13| mert elkap a markoláb.~Hát én nem is néztem volna ki
89 13| mind a hárman szépet látni. Hát az csakugyan szép volt,
90 13| szelíden elmosolyodott.~- Hát már hogyne tudnám? Csak
91 14| elhajtani az iskola elõtt.~- Hát hiszen utóvégre az is tisztességes
92 14| tanító úr ismerte.~- Na, hát ha beszélsz vele, mondd
93 14| belõled, tej-e vagy túró. Hát nem jót mondott rólad. Se
94 14| megint csak megszólalt:~- Hát mondd meg most már énnekem,
95 14| szólsz ehhez, deák úr?~- Hát elég csúnya jószág.~- De
96 14| Fortunátus kalapját:~- No, hát akkor nincs már rá szükség,
97 16| Ó, drága tündérkém, te hát nem tudod, hogy mikor a
98 16| mint valami órakörte.~- Hát még az én öreg kezemnek
99 16| kérdeztem csodálkozva -, hát a Mitvisz?~- Nem visz az
100 16| el.~- Kicsoda vitte el?~- Hát a markoláb.~No, gondoltam,
101 16| mondja is haragosan:~- Hát ahogy beérünk a városba
102 16| olyan nagy valaki a puli, hát akkor megfizette-e az adóját?
103 16| megfizette-e az adóját? Hát, mondok, mért fizette volna,
104 16| búcsúzott a tündérkémtõl:~- Hát ezt is csak köszönöm!~Kicsit
105 17| mint a kis Pipitér kalapja, hát azt vágta hozzá, és topogott
106 18| odaballagott az utolsó padhoz.~- Hát csak kilencvenötöt?~- Igenis,
107 18| kilencvenötöt?~- Igenis, annyit.~- Hát aztán hogy tudod te azt?~-
108 18| szépen, megolvastam.~- Úgy? Hát ráértél? Mutasd az írásodat,
109 18| látom, hogy dolgoztál. Hát most már olvasd föl szépen,
110 18| akartam leírni az elsõt.~- Hát hadd hallom. Melyik lesz
111 18| lesz az elsõ kötõszó?~- Hát... hát... izé... zsákmadzag -
112 18| az elsõ kötõszó?~- Hát... hát... izé... zsákmadzag - vágta
113 18| megcirógatta a gyerek fejét.~- Hát az édesapád mért nem jött
114 18| azt kérdezte a gyerektõl, hát az õ neve micsoda.~- Pálistók
115 18| aggóskodva a tanító úr -, de hát enned is kellene ám valamit.~-
116 18| nyitottam be az ajtót - hát a bice-bóca ott térdel a
117 18| enyém? Mind az enyém? De hát mit csináljak én ezzel a
118 18| közénk mentegetõzve -, de hát minálunk csak suhintott
119 19| a pajtásom tudakoltam.~- Hát te nem a bányát akarod látni,
120 19| látni, öcskös?~- Azt én.~- Hát akkor ne keresd a kis cimborádat.
121 19| mormogta szomorúan.~- Hát van fia Péter apónak?~-
122 20| fütyörészget semmiféle rigó.~Hát az igaz volt, hogy õk az
123 20| velem a bányaházhoz.~- De hát mi szándékkal lyukasztotta
124 20| elméje meg-megfelhõdzött.~- Hát aztán mibe felhõdzött meg
125 20| füzeteket a tanító úr szobájába: hát útközben belekukucskáltam
126 20| a tanító úr belépett.~- Hát te mit dolgozol idebent
127 20| tarthat a mennyorságra, hát nézzsen õ - mondott véleményt
128 20| szemét a teleszkópról:~- Hát sok szép arany patkószög!~
129 21| fenekébe az üvegszem.~- Hát az lesz, hogy én téged elviszlek
130 21| láthatatlan ajak suttogása.~Hát hiszen a jó szándék talpon
131 21| talpon is volt énbennem. De hát hogy fogjak hozzá a dologhoz?~
132 21| Akkor az Isten járjon veled. Hát látod-e azt a kis gyalogutat?~-
133 21| meredeztek bele a szürkeségbe.~- Hát a nyárfák mentén haladsz
134 21| medve, vagy a kis bocs.~- Hát... hát a griffmadarak? -
135 21| vagy a kis bocs.~- Hát... hát a griffmadarak? - kérdeztem
136 21| bolond vagy te, kisöcsém! Hát mit gondolsz, hogy maradhatna
137 21| kezdett borzongani a hátam.~- Hát tudod, azt másképp hétsingszakállú
138 21| gondol akkor, hová lettem?”~Hát legföljebb azt gondolja,
139 21| akikkel útközben találkoztam. Hát hogyne nevetett volna! Nem
140 21| a kövek is megszólalnak. Hát akkor mért nem szólalnak?
141 21| hátha onnan többet látok.~Hát látni onnan se láttam semmit,
142 21| elhomályosította még az üvegszemet is. Hát most már mi lesz?~Fölnéztem
143 22| fehérlik belõle egy kicsi. Hát mégse álom ez.~Fölnéztem
144 22| éjszakáján megszólalnak a kövek. Hát csak szólaljanak. Énnekem
145 22| csínján kell bánni a hanggal. Hát csak annyit tettem, hogy
146 22| estem. Tapogatom a kezemmel: hát havon fekszem. Hallom zúgni
147 22| neked, hogy mesebeszéd az? Hát nézd e, mit adott nekünk
148 22| adott nekünk a bányacsõsz. Hát hiszel-e már benne?~Odatartotta
149 22| magától az etetõ kezet.~- Hát te, nagyapóka? A többi már
150 22| zuzmóból meg makklisztbõl.~- Hát csak egyed, báránykám, egyed -
151 22| öregember.~- Istenem, de hát sötétben hogy találnak majd
152 22| akarsz kérni, bárányka?~- Hát... hát... olyan szép virágos
153 22| kérni, bárányka?~- Hát... hát... olyan szép virágos kisködmönt,
154 22| a könnyeket az ujjamon. Hát ki bántott, szegény nagyapókám?~-
155 22| angyalokat hívta szegényke.~No, hát ne hívja õket hiába! - futott
156 23| egyikre, hol a másikra.~- Hát nem akarsz ránk ismerni,
157 23| már megint menni akar! Hát hová akarsz menni, édes
158 23| akarsz menni, édes mézem?~- Hát hová akarnék? - néztem nagyot. -
159 23| pedig a kórházban van.~- Hát aztán hogy jöttünk mink
160 23| mint horgon a potyka.~- Hát mi történt az óbányában,
161 23| sok összevissza beszédtõl. Hát most már el tudnád-e mondani
162 23| elgondolkozva bólogatott:~- Most már hát értem az egészet. Mikor
163 23| tyúkocskáját simogatná.~- No, hát a Mitvisz kutyát aranyba
164 23| kellett néznünk, mi van ott. Hát ti hárman voltatok.~- Hárman? -
165 23| Hárman? - néztem körül. - Hát õ hol van?~- Ehol van e -
166 23| Gyurkát se felejtjük ki. Hát úgy igyekezz meghízni, ludacska,
167 23| a rajkó kócos üstökét:~- Hát aztán csakugyan olyan leszel,
168 23| egyszer, lelkem gyerekem!~- Hát a ludacska, szülém? - kérdeztem
169 23| ráncsigáltam érte a kontyát. Hát mi vagyok én? - mondok.
170 23| egy rongyos ködmöndarab, hát mán hogy venném én el est
|