Rész

  1   1|            mégiscsak jobban szerettem volna valami fütyülõs farkú lovat.
  2   1|            mintha csak ezt csattogták volna.~Elfakadtam sírva, bementem
  3   1|              mintha a zsebembe tettem volna.~Ahogy kijózanodtam az álomból,
  4   1|  visszafordultam, mintha rám szegezte volna szegény kis testvérkém a
  5   1|            kislány!~Ó, bár megtalálta volna, de nem is kereste soha
  6   3|            hogy egyszerre elváltozott volna galambbá, és hét esztendeig
  7   3|             és hét esztendeig kellett volna neki repkedni hetedhét ország
  8   3|            tévedésbõl a homlokán nõtt volna ki a bajusza. Aki ránézett,
  9   3|           ráolvasok!~Nagyon szerettem volna megkérdezni a bûbájost,
 10   3|                  Hát hogyne hallottam volna! Mind becsületes ember volt
 11   3|              griffmadarai lábát hozta volna el kelmed a keze helyett.~
 12   4|             aki engem hátba ne talált volna, mert sarkantyús csizmában
 13   4|        fordulnom, hiszen mind elázott volna a drága sarkantyús csizma.
 14   4|               csizmát, hogy megrepedt volna bele a szíve a csinálójának,
 15   5|           napkeleti széllel szerettem volna összebarátkozni, mert arról
 16   5|          mintha szél pajtás hajflotta volna utánam ajándékul.~Hiszen
 17   5|          rajta a szívem, és szerettem volna kiszaladni hozzá, hogy segítsek
 18   5|            mondta, hogy iskolába járt volna. Azok mind jeles vitézek
 19   5|              hallottam, hogy olvastak volna, vagy írtak volna. Hiszen
 20   5|            olvastak volna, vagy írtak volna. Hiszen olvasni olvas az
 21   5|             kincsei meg nem mentettek volna engem a Kese kalapos iskola-mûhelyétõl,
 22   6|          ennek. Csak nagyon szerettem volna eldicsekedni vele valakinek.
 23   6|                más ember nem tartotta volna kincsnek. Ma már én is azt
 24   6|           röpülõ rubintcsöppek lettek volna.~Azt hiszem, nem volt még
 25   6|              magamban. Dehogy mondtam volna ki, mekkora kincs ez a rossz
 26   6|           fájt, mint ha fülemet húzta volna meg. Szepegve bújtam el
 27   7|               a sapkája félrecsúszott volna az éjszaka. Egyetlen ablakszeme
 28   7|      barátfüle, amelyik el ne fogyott volna. Utoljára csak el kellett
 29   8|            kincséért el nem mozdultam volna édesapám mellõl addig, míg
 30   8|            bele a ködmönbe.~Nem adtam volna egy fészekalja verébtojásért,
 31   8|         kérdésre.~- Hát hogyne láttam volna! - mondta mérgesen. - Egyszer
 32   8|     beszivárványozta õket - láthattam volna gondoktól barázdált, mégis
 33   8|                a szeme mintha rebbent volna még, s térdeirõl a ködmön
 34   8|               hogy ez nem is lehetett volna másképp.~                   
 35   9|               elég.~- De hát nem jobb volna, ha magának maradna a kicsi,
 36   9|              sótartónak is kicsi lett volna.~- Látja, nekem se kicsi,
 37   9|            csillagfény a vízen.~- Hát volna kedved? - nézett rám habozva.~-
 38   9|                 nézett rám habozva.~- Volna - sütöttem le a szememet
 39   9|               a fogadott fiát.~- Jobb volna tejföllel - mondtam ki szerényen
 40   9|              a csillagokat is rárakta volna a fiára.~De már erre elállt
 41  10|              mint ahogy belenyugodott volna abba is - ó, de milyen boldog
 42  10|           örömmel! -, ha azt kívántam volna, hogy engem egész életében
 43  10|             bölcs mester meg se bírta volna mozdítani.~Alássan megköszöntük
 44  10|            tied.~De hiszen ígérhetett volna nekem griffmadárcombot is,
 45  10| griffmadárcombot is, annak se örültem volna úgy, mint a sok szép históriás
 46  11|       befejezése nagyon elszomorított volna. Hiszen a ködmön a fõ, gondoltam
 47  11|               Az ideje ugyan nem lett volna még itt, de bizonyosan azért
 48  11|        aranykörmû kéz nem csinálhatta volna ügyesebben. S ebben a percben
 49  11|          szélét, mintha nevethetnékje volna.~Nagyon megszégyelltem magam,
 50  12|          félhomály volt - sose hittem volna, hogy egy szoba ennyire
 51  12|              mosakodásban nem is lett volna semmi hiba, azt én elvégeztem
 52  12|                Egy csöppet sem lepett volna meg, ha a jólelkû tündérke
 53  12|            tündérke most hozzákezdett volna egeret fogni a Pajtásnak,
 54  12|          szokták ám! Tányéron kellett volna hoznod a vizet!~A fülem
 55  12|             én otthon tányérból ittam volna, nekem szülém azt mondta
 56  12|               nekem szülém azt mondta volna: „malac”.~Mindegy, no, ha
 57  12|               Sose hallottam, hogy az volna az uras - pittyesztette
 58  12|            alulról fölfelé taszigálta volna õket valaki.~No, ez alighanem
 59  12|               más emberfia azt mondta volna rá, hogy vakondok, de én
 60  12|           hallottam, hogy õ segítette volna kincshez. Bizonyosan azért,
 61  12|               urak vakondokot szoktak volna a ködmönük zsebébe rakni.
 62  13|            mégis feszül, mintha öntve volna.~- Neked is van most már
 63  13|        markoláb.~Hát én nem is néztem volna ki kerek e világért, és
 64  13|            hunyorított Báró, mintha õ volna a legjáratosabb a mennyországban. -
 65  14|               megszólított, szerettem volna a tulajdon ködmönöm zsebébe
 66  14|             úgy tett, mintha leejtett volna valamit, és azt keresné.~
 67  14|               még azt csak elviseltem volna, ha tisztességesen pulinak
 68  14|          voltam, mintha engem dicsért volna meg a tanító úr, hanem azért
 69  14|          madárijesztõ fejébe lehetett volna tenni: csak úgy füstölt
 70  14|        elõszedte a könyveit, mintha õ volna a legszorgalmasabb gyerek
 71  14|               rám, mintha kicseréltek volna.~De nem is vártam ám vasárnapot,
 72  15|            hogy kétszer is belefértem volna. Hanem azért tudja az isten,
 73  15|               Az ám ni, mintha mondta volna is szülém a múlt vasárnap,
 74  15|             csakugyan a darázs csípte volna meg.~- Vesd le a ködmönt! -
 75  15|              hozzám, mintha összenőtt volna velem.~- No, majd segítünk -
 76  15|           virágok mind megelevenedtek volna. Szerettem volna, ha a fiúk
 77  15|       megelevenedtek volna. Szerettem volna, ha a fiúk is észreveszik
 78  15|           mintha selymük most szaladt volna ki a tűből.~És én megéreztem,
 79  16|              mintha mindig azt mondta volna:~- Ham, ham, gyerek, bekaplak,
 80  16|           mintha csak megszégyenlette volna magát, megint leugrott a
 81  16|           elborult, mintha kifutottak volna belõle a napsugarak. A kanári
 82  16|               nyírfaerdõkben feküdtem volna, amelyek fölött holdvilág
 83  16|              képe, mintha nekiszaladt volna a nádtetõnek. Ohó, azt mondja,
 84  16|             Hát, mondok, mért fizette volna, mikor nem tartozik vele?
 85  16|           száz forintot ér. Ha tudtam volna, hogy ezer forint is van
 86  16|         világon, akkor annyit mondtam volna.~Tündérkémnek azonban így
 87  16|           minden tudományát kimutatta volna, ha a csõsz oldalba nem
 88  17|            istenkém, ha el nem vetted volna, az én fiam is ekkora diák
 89  17|             az én fiam is ekkora diák volna már!~Támadi bácsi már nem
 90  17|            fogam az öreg Maksusra. Ha volna egy-két garasom, meg egy
 91  17|                mintha csak most vette volna észre a vadlúdtojásokat,
 92  18|        iskolánkba, mintha tegnap lett volna. Még csak õsz vége volt,
 93  18|        kürtszóval meg nem károsította volna a várost. Kilencvenhatszor
 94  18|             kicsiségek zavarba hozták volna.~- Tanító úr, kérem szépen,
 95  18|          szava, mintha ollóval vágták volna el.~- Éppen most akartam
 96  18|            kezében, de mire lecsapott volna, csikordult az ajtó, és
 97  18|        kuckója, hogy bálozni lehetett volna benne. Az új deák odanézett,
 98  18|           mintha csak parancsba kapta volna, hogy mondjon véleményt
 99  18|              szûcs volt, és szerettem volna én is valami nevezeteset
100  18|           mintha az angyalok dobáltak volna odafentrõl piros rózsákat
101  19|      becsületes mestersége.~Szerettem volna még egyet-mást kérdezni
102  19|              apóval maradni. Indultam volna is, mint a vak légy, de
103  19|    csörgedezett keresztül. Elmehettem volna a Hófehérke hét törpéje
104  19|              a kellõs közepén álltunk volna, amit Isten keze faragott.
105  19|            játékos óriás hajigálózott volna velük.~- Oda nézz! - villantotta
106  19|           fiúcska. Szinte kedvem lett volna megölelni.~Péter apó galléron
107  19|               darázsdongás keveredett volna közé. Egész nekielevenedtem
108  19|               túlsó oldalról döngette volna hatalmas csákányütésekkel.~
109  20|               szándékkal lyukasztotta volna ki az a Küsmödi a falat? -
110  20|       Küsmödirõl, de akkor el kellett volna mondanom a ködmön történetét
111  20|           melyikünké lesz?~Gazda lett volna arra sok, de utoljára csak
112  20|               fázna. Ugyan az se lett volna csoda, hiszen a gúnyácskája
113  20|          mintha valaki nagyot rántott volna a ködmönömön.~Sebes lépések
114  20|            ismertem a ködmönt, kitelt volna tõle, hogy kinyújtja a karját
115  20|              mintha oldalba ütögetett volna: ugorj ki hamar, kérj bocsánatot,
116  20|              ködmön, Gergõ?~Nem adtam volna száz égbelátóért, ha a tanító
117  20|          ködmönt eszembe nem juttatta volna. Egyszerre elöntött a forró
118  20|           hajtogatta, hogy sose hitte volna, milyen sok gyöngyházgomb
119  21|              ami jobban csilloghatott volna.~- No, most mi lesz, te
120  21|               Aztán meg õ úgyse tudta volna nekem megmondani, hogy találok
121  21|          Küsmödi a gazda? Rég megette volna már õ azt tollastul, bõröstül,
122  21|           bõröstül, ha akkora is lett volna, mint a torony. Még a veréb
123  21|      találkoztam. Hát hogyne nevetett volna! Nem mindennap látni olyan
124  21|             közelben valaki kopácsolt volna. De nem hangosabban, mint
125  21|            megfagyott, mire legördült volna az arcomon.~Belekapaszkodtam
126  21|              a köd mintha vékonyodott volna. A jó Isten talán meggyújtotta
127  21|      egyszerre csak mintha kicsúszott volna lábam alól a föld. Pedig
128  22|        szivárvány pántlikájába lettem volna takaródzva.~Ellenzõt csináltam
129  22|             lábam mintha ólomból lett volna, a fejem meg úgy szédelgett,
130  22|         valahonnan a föld alól búgott volna valami óriásnak a hangja.
131  22|   végigtapogattam, mintha legyalulták volna.~Itt leültem egy kicsit
132  22|              jöhetett!~Fölsikoltottam volna örömömben, ha mertem volna,
133  22|            volna örömömben, ha mertem volna, de most már tudtam, hogy
134  22|      nyerített, de nekem nem lehetett volna annál szebb a karácsonyi
135  22|            mintha virággal simogattak volna. Beszippantottam belõle
136  22|               Cintula szíve meghasadt volna az irigységtõl, ha látja.
137  22|               betakar a hó. Ha nappal volna, valahol bizonyosan ki tudnék
138  22|             is.~S talán úgy elaludtam volna, hogy fel sem ébredek többet,
139  22|             kis szalonnát is adhattál volna mellé!~Úgy eltátottam a
140  22|            aztán újra kezdte:~- De jó volna egyszer meleg szobában aludni,
141  22|        melengetni.~Bizony sose hittem volna, hogy valamikor még kedvem
142  22|       nyûgösködött a gyerek. - Nem jó volna, nagyapóka, ha én kiállnék
143  22|          jönnének is.~- Csak sötét ne volna! - sóhajtott a kis bice-bóca.~
144  22|            furcsa fütyülést hallottam volna, ami a bányarigót juttatta
145  22|          rögtön mintha ajtó csapódott volna, s aztán nem hallottam semmit,
146  22|          Mintha ég, föld összeszakadt volna, akkorát dördült, s tûzfelhõ
147  23|           Százféle kérdeznivalóm lett volna, de csak egyet tudtam mondani.~-
148  23|          minden szép versét elmondtam volna, abból közelrõl se lett
149  23|                abból közelrõl se lett volna annyi öröm, mint ebbõl az
150  23|         világon. De minek ellenkeztem volna olyan okos öregemberrel,
151  23|            bánya körül, de ki gondolt volna arra, hogy ott keressen
152  23|           Igaz, hogy akkor is az lett volna belõle, ha bele nem nyugszik,
153  23|         tátotta a száját, hogy befért volna rajta az egész ludacska.~
154  23|           király portáján se lehetett volna különbet.~Még az asztalnál
155  23|         keresztfáját, mintha az a kéz volna, amelynek a kisködmön volt
156  23|              mintha két áldó kar lett volna a fejfa két karja, és mintha
157  23|               mintha hangot hallottam volna a vadvirágszagú szélben,