Rész
1 1| fiúcska, csakhogy ez nem olyan körte-muzsika ám, mint a
2 1| körte-muzsika sípján. - Ez olyan muzsika, hogy csak addig
3 1| Belefújtam a muzsikába: hát olyan szépen szólt, hogy örömömben
4 1| az éjszakán, amelyiknek olyan szomorú lett a hajnala.~
5 1| testvérkém a nagy fekete szemét.~Olyan fényesnek láttam és olyan
6 1| Olyan fényesnek láttam és olyan szomorúnak, hogy ijedtemben
7 2| elprédálni, hiszen ez csak olyan paraszt cinege.~- Hát van
8 2| világon egy madárnak sincs olyan.~Attól fogva aztán mindig
9 2| a szakálla. Szakasztott olyan, amilyennek Gyurka bácsi
10 3| kancsónak, tömpe kis orra és olyan szemöldökei, mintha tévedésbõl
11 3| mondja -, kakasszólásra olyan egészséges lesz Gergõ báró,
12 3| meg apám a fejét. - Inkább olyan, mintha a griffmadarai lábát
13 3| görbe ujjaival csakugyan olyan volt a bûbájos ember keze,
14 3| kincsére? Hiszen van nekem olyan bûvös katlanom, hogy ha
15 4| ünneplõ ruhában leszek, és olyan új kalapom lesz, amelyiknek
16 4| énnekem miért ne lehetne olyan? Az õ apja bíró, az enyim
17 4| Abból veszünk neki jövõre olyan ábécéskönyvet, hogy maguktól
18 4| Elszégyelltem magam, mert olyan meleg nyár volt, hogy még
19 4| a kis csirke is szeretne olyan magasra röpülni, mint a
20 5| mert én fölfelé mentem, s olyan gorombán taszított hanyatt,
21 5| már az idõd, gyerekem, és olyan oktalanul csak mégse nõhetsz
22 5| beállt tanítónak. Persze csak olyan vad-tanítónak. Szegény emberek
23 5| édesapám se jár iskolába, mégis olyan madarat tud cifrázni a subára,
24 5| Hát pedig azt csinált. Olyan fortélyt eszelt ki, amilyen
25 6| én a padlásra mindjárt, s olyan nyaláb könyvvel másztam
26 6| Azt hiszem, nem volt még olyan boldog gyerek a világon,
27 6| kis templomunkban minden olyan vidám volt. A nyitott ablakon
28 6| lett az éjszakának, egészen olyan, mint amilyent az én gyémántom
29 6| Isten szava, és egyszerre olyan világos lett az egész templom
30 6| üveges kisgyerek - mondta olyan szelíden, amilyen szelíden
31 7| a ködmöntündér tüstént olyan hosszúra ráncigálja a füledet,
32 7| gondolod, hogy majd a tündér olyan bolond lesz, hogy a szép
33 8| se az volt. Mert a tündér olyan szerzet, hogy mikor már
34 8| hangja, mint teneked. Pedig olyan ártatlan vagyok a malacskában,
35 9| olyasmire - mondta szülém olyan hangon, mint aki egészen
36 9| elhiheti, hogy nevelnék belõle olyan embert, mint én vagyok.~
37 9| ösztövérnek maradt, s a feje olyan töpörödött volt, hogy sótartónak
38 9| Bordács-portán. Az én kezem alatt olyan telkes gazda lesz Gergõbõl,
39 9| kell az a nagy eszem-iszom. Olyan szomorú ez a szegény gyerek,
40 9| se tudsz?~Soha rigó még olyan keservesen nem fütyült,
41 10| el -, hogy annál nem kell olyan sokat ordítani, mert az
42 10| szorul. Egy verõ malacért olyan tudós embert nevelek az
43 11| madárka az, hanem kezecske. De olyan könnyû kezecske, hogy annál
44 11| a vékony hangocskája is olyan volt, mint a madárcsipogás.~-
45 11| elmondhatom, hogy azóta se láttam olyan kis házat. Nem is ház volt
46 11| egy faliszekrénykét, és olyan fürgén szedett onnan elõ
47 11| körmömön? Gondolom, ez is csak olyan, mint más emberé.~Egy kicsit
48 11| hogy gyerekek lehessenek olyan picik, akik ekkora ruhában
49 12| az is lehet, hogy vannak olyan szobák is, amelyekben bent
50 12| fogadni, s pántlikafûbõl olyan vackot vetettem a kert sarkában
51 13| hogy Malvinka mit beszél olyan sokáig a tanító úrral -
52 13| volt a talpában. Mégpedig olyan okos csikorgó, hogy mindig
53 13| papucskáit foltozni.~Mert csak olyan foltozóvarga volt az a Cötkény,
54 13| kisfiának. Hanem az aztán olyan remekbe készült ám, hogy
55 13| No, az nem nagy dolog!~De olyan furfangosan mosolygott,
56 13| Engedelmet kérek, de én csak olyan csizmát tudok készíteni,
57 13| csizma, és Cötkény varga soha olyan megbékélt szívvel nem járogatott
58 14| barátkoztam össze, mert az is olyan kevés beszédû, öreges kisfiú
59 14| két ujját a szájába tette, olyan sivítósan tudott fütyülni,
60 14| nemszeretemszíned van, gyerek. Olyan vagy, mint õsz elején a
61 14| porhanyó tövét. - De te már olyan nagyon okosra tanulod magad,
62 14| negyven esztendõvel, hékám! Olyan volt ez, mint a bársony,
63 14| testben, lélekben százszor olyan erõs lesz, mint azelõtt
64 14| azelõtt volt.~- No, akkor ez olyan lehet, mint a Fortunátus
65 14| a fia fejére nem teheti olyan büszkén a koronát.~- Olyan
66 14| olyan büszkén a koronát.~- Olyan vagy benne, mint Árgyélus
67 14| akivel találkoztam, még olyan is volt, aki azt mondta
68 14| harmattal. Alig bírtam emelni, olyan nehéz volt, s egyszerre
69 15| Még csak meg se kopott, olyan friss volt minden virágja,
70 15| gondolok, hogy nini, de olyan kötője van ennek a néninek,
71 15| fölhajítja a labdát.~Fölütöm olyan magasra, hogy tán vissza
72 15| meg már a csuklómban érzek olyan szúrást, mintha csakugyan
73 16| jó Isten tenyeréből.~Ezt olyan biztosra mondta szülém,
74 16| szárnya, hogy ez a gyûszû olyan gyûszû, amilyen még nem
75 16| ember. No, azt mondja, ha olyan nagy valaki a puli, hát
76 16| gondolsz, mennyit érhet egy olyan izé? Egy olyan ugató szõrgombóc?
77 16| érhet egy olyan izé? Egy olyan ugató szõrgombóc? Puli,
78 16| gyûszût:~- Ehol ni, már se olyan fényes, mint tegnap volt.
79 16| kis Gergõ, ez a vén gyûszû olyan könnyû, mint a pehely, öröm
80 17| többé annyi piros almát, olyan fehér cipót, olyan rózsaszín
81 17| almát, olyan fehér cipót, olyan rózsaszín húsos szalonnát
82 17| ki, annak adott kettõt.~Olyan jó népek voltak azok mind,
83 17| mint annak, még a szava is olyan dörmögõ volt. Sulymot, földimogyorót
84 18| volt kész, de Cintulát nem olyan fából faragták, hogy ilyen
85 18| De szinte jól állt neki, olyan csinosan, vidáman ugrált.~-
86 18| embernek se.~- Én pedig csak olyan bice-bóca vagyok - tette
87 18| ez nem jó - jelentette olyan komolyan, mintha csak parancsba
88 18| száradni.~Azt hiszem, soha olyan jók nem voltunk az iskolában,
89 19| ez a Péter apó.~- No, ha olyan barátságos - mondom -, akkor
90 19| kapott.~- Megállj, hé, ne olyan sebesen. Kár lenne ezt a
91 19| az aknába leereszkedtünk. Olyan volt, mintha feneketlen
92 19| ijedten tekingettem vissza. Olyan volt, mintha valaki jönne
93 20| Sose lehet azt tudni olyan embernél, aki a föld alatt
94 20| gyerek, ha te csakugyan olyan ügyes fiú vagy!~„No, én
95 20| ijedtemben. Mert egészen olyan volt, mintha valaki nagyot
96 20| csakugyan engem nézett. De olyan csúfondárosan nézett a hidegen
97 20| Ki - mondtam halkan.~Olyan halkan, hogy tündérkém félénken
98 20| a tanító úr. - És akinek olyan ködmönje van, mint Gergõnek,
99 20| belenézett, lekapta a kalapját.~- Olyan közelrõl nevet az emberre
100 20| azs esthajnali csillag. Olyan tüzse van ebben a bosorkányüvegben,
101 21| hozzájuk.~Az öreg bányász olyan jót nevetett, hogy a könnye
102 21| hétsingszakállú embernek is hívják. Olyan kicsi, hogy a csákány lyukán
103 21| megemelni. A másik kezében meg olyan mécsest fog, hogy abból
104 21| volna! Nem mindennap látni olyan ködmönös kisfiút, akinek
105 21| mészégetõhöz értem, akkorra olyan köd ereszkedett, amibe beleveszett
106 21| de annál rosszabb volt. Olyan csönd lett, hogy csak a
107 21| Nyilván azért veszett el olyan hirtelen minden fény a földrõl,
108 21| kivert a verejték, pedig olyan hideg volt, hogy megfagyott,
109 21| lefelé valami mélységbe. De olyan sebesen, hogy megszédültem
110 22| nyakamban. Az oldalam meg olyan igazánbul sajog, hogy jobban
111 22| öreg Küsmödi mégse egészen olyan bolond ember, amilyennek
112 22| szikla felé, amelyiknek olyan színe volt, mint a piros
113 22| elsõ hangot kiejtettem, olyan hirtelen kialudt körülöttem
114 22| gondolva sírni, sírdogálni olyan keservesen, hogy a kõ is
115 22| látszott le a lyukon. De az olyan biztatóan ragyogott, mint
116 22| sima kõfalhoz nem értem. Olyan volt az, ahogy az ujjaimmal
117 22| Amerrõl jöttem, ott mindenütt olyan meleg volt, hogy verejtékeztem
118 22| amerre a hideget éreztem.~Olyan szûk folyosóba jutottam,
119 22| szél, mint százágú korbács. Olyan volt az most nekem, mintha
120 22| hold sütne, talán lehetne olyan fagyökeret találni, amin
121 22| voltam a házban.~Persze olyan ház volt az, hogy semmiféle
122 22| mondta, aki ebbõl eszik, az olyan erõs lesz, mint a kõszikla.
123 22| csak kiejtette a kezébõl. Olyan gyönge volt, hogy már azt
124 22| mondta az öregember, s olyan szelíd, olyan lágy, olyan
125 22| öregember, s olyan szelíd, olyan lágy, olyan szomorú volt
126 22| olyan szelíd, olyan lágy, olyan szomorú volt a hangja, hogy
127 22| Én-e? - nevetett Küsmödi olyan jókedvûen, hogy még engem
128 22| már nem vagy éhes. Ez nem olyan kenyérke ám, mint amilyent
129 22| nagyapóka, mert mindig olyan haragosan jársz-kelsz az
130 22| bányamérnök leszek, akkor nekem olyan szobám lesz, hogy két kemence
131 22| bárányka?~- Hát... hát... olyan szép virágos kisködmönt,
132 22| hívják. Álmomban én is mindig olyan ködmönben járok. Azt hiszem,
133 22| Akkor, mikor még anyukád olyan kicsi volt, mint te most.
134 22| itt leszek vele! Lesz itt olyan világosság, hogy mind idetódulnak
135 22| legyen a kis bice-bócának olyan örömnapja, amilyen még nem
136 23| fölé, és miért csóválja olyan kedvetlenül a bozontos fejét?~
137 23| minek ellenkeztem volna olyan okos öregemberrel, mint
138 23| Mitvisz - mondta szülém olyan gyöngéden, mintha a legkezesebb
139 23| fölszaggatott sziklái alatt meg olyan szénrétegekhez nyitott utat,
140 23| engedelmesség.~Még a tepsiben is olyan vidáman sistergett, hogy
141 23| nekem is ilyet süt, ha én is olyan jó deák lesek, mint azs
142 23| üstökét:~- Hát aztán csakugyan olyan leszel, Nácika?~- Olyan
143 23| olyan leszel, Nácika?~- Olyan seretnék lenni - kapta Nácika
144 23| is, sós is. Csaptunk is olyan lakomát, hogy a király portáján
145 23| akassuk föl képnek a falra, olyan sép ezs. No, meg is ráncsigáltam
146 23| kiskomámtól, aki énhozsám mindig olyan jó volt? Elvisem neki, mondok,
|