Rész
1 1| szólt ez még szebben is, mert mire hazaértem, akkorra
2 1| megtörölgette a pápaszemét. Mert akkoriban majd mindig harmatos
3 1| szomorú lett a hajnala.~Mert hajnalodott már, mire fölébredtem,
4 1| körte-muzsikám! - motyogtam ijedten. Mert azzal álmodtam, és úgy rémlett,
5 1| imádkozgatott mellette, mert apámék a temetés után jártak.~
6 2| télen van a cinegék járása, mert olyankor nincs nekik mit
7 2| megfájósodott a szívem, mert a testvérkém utolsó tekintetének
8 2| reszelte, de látni nem láttam, mert a szememet nem mertem kinyitni.~
9 3| is megkeseredik. Nem is mert véteni Küsmödi bácsinak
10 3| én inkább ríva fakadtam, mert most meg már a kertészpecsenyével
11 3| kisember azért van megijedve, mert azt hiszi, hogy Küsmödi
12 3| Persze könnyen csapkodhatott, mert már akkor az utolsó szem
13 4| csizmára az én keresetembõl. Mert azért, ha kicsi voltam is,
14 4| csodálkozva.~Elszégyelltem magam, mert olyan meleg nyár volt, hogy
15 4| Jaj, fiam, az teheti, mert az úrnak született. Látod,
16 4| inkább õ szégyellte magát, mert térdig dugta a lábát a szemétbe.~-
17 4| az úr, adjon egy garast! Mert én ugyan nem adok többet
18 4| engem hátba ne talált volna, mert sarkantyús csizmában nem
19 5| szerettem volna összebarátkozni, mert arról Messzi Gyurka azt
20 5| szél sebesen jött lefelé, mert én fölfelé mentem, s olyan
21 5| ez nem nagyon tetszett, mert a tapasztott sárfalba nagyon
22 5| lehetett valami igazság, mert én akkoriban még a kukoricacsutkáról
23 5| pápaszemét, és azért sírt, mert nem volt, aki föladja neki,
24 5| meg nem szaladhatott érte, mert pápaszem nélkül nem látta
25 5| iskolába Kese kalaposhoz.~- Mert itt van már az idõd, gyerekem,
26 5| Ezt kedveltem legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le
27 6| nem kell mutatni, lelkem, mert ez nem nagyon tanulságos
28 6| De mindjárt megnyugodtam, mert a pénzek ott voltak a tányéron,
29 7| már akár haza se menjek. Mert ha soha meg nem kentek még
30 7| Nem felelhettem mindjárt, mert szülém úgy tömte belém a
31 7| Ezt különösen javallom, mert ha csak egyszer olyant mondasz
32 7| mint én a kalendáriumban, mert így folytatta:~- Persze,
33 7| tündért meg ne haragítsd. Mert sose tudhatod, merre van
34 8| közelrõl, de akkor se az volt. Mert a tündér olyan szerzet,
35 8| csak fél füllel hallottam, mert igen igyekeztem belül kerülni
36 8| törülgettem a könnyemet.~- Mert lovon könnyebben elszaladhatsz
37 9| nagyon kecsegtetõ ajánlat, mert keresztapám nem volt az
38 9| leszel minden vasárnap.”~Mert az ki volt alkudva, hogy
39 9| belefogta a markába a kezemet. Mert ahogy az útkanyarulatnál
40 9| hogy nem fõzött ebédet, mert nem tudta bizonyosan, hogy
41 9| mondtam én fanyalogva, mert nem egészen ilyennek képzeltem
42 9| tele kosarat a kordéra -, mert kihull tõle az embernek
43 9| A vackolás hamar ment, mert anyó csak egy rossz katonaköpönyeget
44 9| ablakon. Aztán ágyazhatsz is, mert egyszerre reggel lesz.~Bizony
45 10| kell olyan sokat ordítani, mert az nagyon szótlan ember,
46 10| Ünnepelõ kendõt kötött szülém, mert õnála senki se tudta jobban,
47 10| Szeretem a nagy fejû gyereket, mert nagy fej: nagy ész; a kis
48 10| szeretem a nagy fejû gyereket, mert a nagy fejben nagyon szétszalad
49 10| hogy csak ravaszkodik, mert a szíve örömmel van tele,
50 10| de volt is hozzá joga, mert akkora pörölyt forgatott
51 10| ugrálnia a mi boltunkban, mert a macska se nyomogatta kilincsünket.~-
52 10| cimborának magához való esze. Mert alighogy fölhúzta Csontos
53 10| varjúvadászatról. Sietett szegény feje, mert már az utca végén hallotta
54 11| addig igazat kell mondanom, mert másképp úgy megnyúlik a
55 11| Azokat bizony ne sirasd, mert megvannak. Mégpedig friss
56 11| igazat mondj, kis Gergõ, mert füled bánja füllentésed.
57 11| pedig elmegyünk mihozzánk, mert ilyen késõn nem engedhetlek
58 11| tettem a kezem a kezébe, mert éreztem, hogy ez az öreg
59 11| Nagyon elbámészkodhattam, mert a tündér gyöngéden megfricskázta
60 11| Persze, nem is hallhattad, mert én csak úri házaknak dolgozom,
61 11| sûrûjében, fák koronájában. Mert az lehetetlen, hogy gyerekek
62 12| De urasan ám, kis Gergõ, mert énnekem csak úgy tetszik.~
63 12| választ el minket egymástól, mert én már meg is fogadtalak.
64 12| áskál mindig a föld alatt, mert azt keresi.~Ezt a titkot
65 12| roppant komoly teremtés lehet, mert még eddig senkirõl se hallottam,
66 12| kincshez. Bizonyosan azért, mert még senki se tudta megnevettetni.~
67 12| De aztán nem értem rá, mert ki kellett vezetnem a tündérkét
68 13| szívszaggató csikorgást, mert útközben kiderült, hogy
69 13| tündérkémmel is jó barátságban van, mert ő szokta a papucskáit foltozni.~
70 13| szokta a papucskáit foltozni.~Mert csak olyan foltozóvarga
71 13| szalmanyoszolyán.~Így kellett lenni, mert az öreg Cötkény azt újságolta
72 13| kékre dermedt lábaira. - Mert egyéb csizmája még nem volt
73 13| azs istenke sabott neki. Mert tudja, mester, nem akarom
74 13| lábatlankodtam a mûhelyben, mert a Gáborka elmúlása után
75 13| nézzek ki ezen az estén, mert elkap a markoláb.~Hát én
76 13| sûrûn járogathatott haza, mert rövidesen eltûnt a szegrõl
77 14| Cötkénnyel barátkoztam össze, mert az is olyan kevés beszédû,
78 14| tõle. Azért irigyeltem, mert ha két ujját a szájába tette,
79 14| féltem a nagy Cintulától, mert borzasztó erõs volt. Egy
80 14| bácsi - feleltem hirtelen. Mert akkoriban sokat láttam a
81 14| adtam át Gyurka bácsinak, mert nem engedett szóhoz jutni,
82 14| száz forint nélkül is. Mert ennek a kalapnak az a fortélya
83 14| lett ilyen nevezetes ember, mert ebben nevelkedtem.~Már akkor
84 15| tapasztófölddel lehet tele, mert nagyon meggörnyed alatta.~
85 15| kellene már a malomházat, mert mind kimozgósodtak a téglái.~-
86 15| nekik, forduljunk nap ellen, mert ha szemembe tűz a nap, nem
87 15| Még el is jajdítom magam, mert most meg már a csuklómban
88 15| hogy majd kibújok belőle, mert csakugyan nagyon akadozik
89 15| leghaszontalanabb kisfiú, mert nem akartam megrontani az
90 16| lehetett néha a vén gyűszű, mert meg-megesett, hogy utánam
91 16| valaha.~- Nem tudok szólni, mert tele vagyok ezüsttel - ezt
92 16| is csak félhomály volt, mert a tetõkrõl bevilágított
93 16| nem úgy van az, mondom, mert az eb, az kutya, de a puli
94 16| igenis tartozik, azt mondja, mert a városban ez a törvény.
95 16| meg is restellte magát, mert dacosan billentette meg
96 16| ebállatjáért se adna egy rézgarast, mert Gáborka nagyon félt a kutyáktól,
97 16| jóleshetett az öreg csõsznek, mert nagyon elfogódva veregette
98 16| magam öreg barátom miatt, mert úgy éreztem, hogy nem egészen
99 17| darabig csak hírét hallottam, mert nekem arrafelé nem volt
100 17| meg nemigen lehetett tõle, mert csúnya mogorva ember volt,
101 17| tán a lidércet keresed? Mert azt magam is sokért nem
102 17| szedte-vette kalamárisnyalói, mert ha én egyet rittyentek,
103 17| valami különös biztatás, mert én anélkül is szaladtam
104 17| figurázzatok a bûbájos Küsmödivel, mert az nagyon hatalmas ember.~
105 18| nem jött ki a sodrából, mert hozzá volt már szokva a
106 18| mindig kiharapta nekem, mert azt nem szerette.~Eszembe
107 18| dobostorta. Jó, hogy megmondta, mert annak még hírét se hallottuk
108 18| megcsinálni a kar-tótágast, mert nem akarta. Valaki megsúgta
109 19| azért fordultam vissza, mert alkonyattájt már mindig
110 20| mondta, õ nem tudhat semmit, mert õk az óbányában laknak,
111 20| Bizonyosan kincset keresett, mert mindig kincset keres, mióta
112 20| Annál inkább bízhattam, mert a kis bice-bóca betegnek
113 20| számtandolgozatban. Ezt hamar megtudtam, mert óra után mindig én szoktam
114 20| tollat a kezembõl ijedtemben. Mert egészen olyan volt, mintha
115 20| süllyedne velem a föld, mert az égbelátó csakugyan engem
116 20| szívesebben feküdtem le, mert így legalább megszabadultam
117 20| ráfordítottam a kulcsot az ajtóra, mert ahogy én ismertem a ködmönt,
118 20| öreg doktora azért reszket, mert azt hiszi, hogy mindjárt
119 21| fordulhattam tanácsért, mert mire én felébredtem, akkorra
120 21| örökösen rettegni kell, mert nem kell egy szikra tûznél
121 21| veréb se mer odaröpülni, mert az is tudja, hogy ott mindjárt
122 21| susogóra vette a szót:~- Mert tudod, az ilyen elhagyott
123 21| se azt gyújtani nem kell, mert a bányapásztor egyik szavára
124 21| kétszeresen örültem a vacsorának, mert szülém is hivatalos volt
125 21| csikorgott a lábam alatt, mert térdig süppedtem bele. Sehol
126 21| tövében föltámadt a szél, mert legalább ringatta a halott
127 21| hirtelen minden fény a földrõl, mert az most mind fölment az
128 21| fakopáncsmadárnak teremtett, mert az a ködben se téved el.
129 22| a markolábbal figurázni, mert akkor viszi el az embert,
130 22| utat nem látok semerre, mert mindent betakar a hó. Ha
131 22| Úgy látszik, megtalálta, mert kisvártatva megint hallottam
132 22| Az azért van, nagyapóka, mert mindig olyan haragosan jársz-kelsz
133 22| nem volt ideje válaszolni, mert a hold hirtelen lebukott
134 22| de én nem láttam õket, mert aludtam. Anyukámmal beszéltek,
135 22| tenyerébe temette az arcát, mert kisvártatva a gyerek ijedt
136 22| Befelé jó mélyen vihetett az, mert sokáig hallottam egyre halkulni
137 22| De csak egy pillanatra, mert rögtön mintha ajtó csapódott
138 23| vigyen benneteket a markoláb. Mert azt is nagyon sokat emlegetted
139 23| kell jobban tudnod, fiam, mert te ott voltál - nevetett
140 23| szerencsére fordította. Mert a robbanás betemette ugyan
141 23| mióta lábadozó voltam. Mert szülém nekem mindig a ludacskáról,
142 23| kérdeztem tõle incselkedve, mert mindjárt megsejtettem az
143 23| már akkor tudta, mi a jó, mert a foga közt tartotta az
144 23| tudniillik a melle csontját, mert a húst már leette róla,
145 23| Messzi Gyurka. S jól vélte, mert a cigány szavát is hallottuk,
|