Rész
1 1| csodálatos körte-muzsika. Ahogy most az életem hajlatáról visszanézek
2 1| játékosponyván:~- Nos, kisfiú, hát most már mit adjak én neked,
3 2| A CINEGÉK KIRÁLYA~Most már tudom, hogy a kishúgom
4 2| vigasztalódtam arra, hogy õ most már kint csücsül. Eszem-lelkem
5 2| bogáncskórók tetejében.~- Most nyáron? - vetettem ellen. -
6 2| tetszik.~Hát ez jutott eszembe most, ahogy ezt a szép nagy tököt
7 3| Háromféle: kenyér, haja, béle.~Most azonban a meggyógyulásom
8 3| No, én mégis úgy néztem most a hatalmas emberre, mint
9 3| a vén szégyentelen, hogy most már õ is galambbá változik.~
10 3| inkább ríva fakadtam, mert most meg már a kertészpecsenyével
11 3| volt, a kampósbotja még most is megvan valahol a padláson.~-
12 3| hogy került oda, legalább most már azt is tudom. Az lehetett
13 3| De legalább az se esik most már idegennek, ha atyafiságban
14 4| fölhúztam, éreztem, hogy most már igazi báró vagyok. Pengett
15 4| Bezzeg nem csúfolódott most a kakas, inkább õ szégyellte
16 4| vágódtam el, hogy tán még most is sajog bele a nyakszirtem.
17 4| otthon az óra, de nem volt most már semmi örömöm a gyönyörû
18 4| játék volt vele a munka is. Most azonban egyszerre elnehezedett
19 5| tanított.~S ha gyorsan írok, most is sokszor megesik még velem,
20 6| nagyon örült a dolognak, és most már egész biztosra vette,
21 6| könyvet. - Csak apádnak most nem kell mutatni, lelkem,
22 7| hanem különben, azt mondja, most már akár haza se menjek.
23 7| nem kentek még fahájjal, most bizonyosan megkenegetnek
24 7| gondolhatnak rólam azóta. Csak most pityeredtem el, mikor az
25 7| könnyem, de tudtam, hogy most már nem kell félnem a mogyorófahájtól.~
26 7| ködmönt, mint terítõn a búzát. Most már csak az az egy kívánságom
27 8| annyi tündért, de azért még most is sokszor megképzenek elõttem.
28 8| húzsom magam után, hát csak most vesem ésre, hogy ezs a malacska
29 8| malacska van a végén. No de mán most mindegy, nem kergethetem
30 8| No - mondta nevetve -, most már látom, hogy tebelõled
31 8| szalajtott el édesanyám, most is levette a szemüvegét,
32 8| laknak, azt mondta apám. Most az õ szívébõl kiköltözött
33 9| szót: mi szándékban van most már maga?~Szegény szülém
34 9| örültem, hogy énbelõlem most már telkes gazda lesz, de
35 9| te vagy a futósabb. Hát most már ezt szeretném látni,
36 9| pompásan megvendégeli õ most a fogadott fiát.~- Jobb
37 9| elesett. Nem kell annak most már semmi se, úgy kimulatta
38 9| anyókájának:~- Fújd el a lámpát, most már bevilágít a hold az
39 11| megfeledkeztem. Mi lesz most már abból, hogy Csontos
40 11| nézek a víz tükrébe: hát most meg már a bal fülem hosszabb
41 11| elkeseredtem, s tán még most is csordogálna a könnyem
42 11| füled bánja füllentésed. Most pedig elmegyünk mihozzánk,
43 11| gyûszût se ismered meg!~De most már nemcsak õ nevetett,
44 11| nagy bátran.~A csöppség most már úgy nevetett, hogy hátravetette
45 12| kávézgatás. Hát nem csoda, ha most arra gondoltam, hogy az
46 12| szomorúan -, hanem megállj, most mást próbálok veled.~Fölbontotta
47 12| meg, ha a jólelkû tündérke most hozzákezdett volna egeret
48 12| ám, de hát mit csináljak most a pohárral? Ilyen nehéz
49 12| fizetésed, hetedik a ráadás. Most pedig kapd a locsolót, szaladj
50 12| legény voltam. Legalább majd most megmutatom, mit tudok én.~
51 13| GÁ-BOR-KA, GÁ-BOR-KA...~Ahogy most az esztendők ködén keresztül
52 13| Éreztem, hogy a sok gyerek most mind az én ködmönömet nézi,
53 13| öntve volna.~- Neked is van most már szép csizmád - simított
54 14| hogy ha a nagy Cintula most belép, akkor ráugrok és
55 14| megszólalt:~- Hát mondd meg most már énnekem, szolgám: mért
56 14| lehetett fiatalkorában. Most már csak madárijesztõ fejébe
57 14| nyüzsögtek a kocsiúton. Persze most is a nagy Cintula vitte
58 14| ködmön meg a kalap közt -, most mindjárt kipróbálom, mit
59 15| országútnak, hanem a többiek meg most kerültek vele szembe. A
60 15| nyakán.~Nem ért az semmit, most meg már úgy éreztem, mintha
61 15| is jajdítom magam, mert most meg már a csuklómban érzek
62 15| ránk nem estellik, tán még most is ott gyúrjuk a sarat.~
63 15| peremérvirágok, mintha selymük most szaladt volna ki a tűből.~
64 16| ó, milyen nagyon „uras” most már: fehéren és puhán tapad
65 16| értette ezt nagyon jól.~- Most utoljára veszem hasznodat,
66 16| efféle világi cifraságokat. Most különben sem volt öreg barátom
67 16| szólítani a társamat. Ugyan most már hiába szólítom.~Az ám,
68 16| ország-világ, hogy a Mitvisznek most már jussa van megharapni
69 17| alól:~- Az öreg Maksus, ni, most is a kalapomon ül.~- Csitt
70 17| szakáll, de a két nagy füle most is kihajlik a sapkából,
71 17| sapkából, s a tüzes szeme most is úgy szúr, mint a vasvilla.~-
72 17| tett a kópé, mintha csak most vette volna észre a vadlúdtojásokat,
73 17| kaputámasztó kövön.~- No, most már emezen az utcán kerüljünk
74 18| látom, hogy dolgoztál. Hát most már olvasd föl szépen, amit
75 18| vágták volna el.~- Éppen most akartam leírni az elsõt.~-
76 18| megkéstél, gyermekem.~- Most kerültem a városba, négy
77 18| zsebébõl. Sok zsebe volt - csak most vettem észre, milyen rongyos
78 18| neved van. Hol csinálok én most már neked helyet, mikor
79 18| Ide nem fér!~Pálistók Peti most zavarodott meg elõször.~
80 18| léhvel-pléhvel. Azt mondtam, énnekem most nagyon sietnem kell az iskolába.~
81 18| Persze az iskola körül most nem volt egy lélek se. Csöndesen
82 19| is bányász volt.~Ezt is most hallottam elõször, hogy
83 19| nagyapjáról kérdezõsködnek. Most is hirtelen arra fordította
84 20| hogy „no, bányamérnök úr, most elõ a tudománnyal”. Azt
85 20| mondta, hogy sodronyostót.~Most is dühösen kergetett ki
86 20| szelíd szemei voltak, és most mégis úgy éreztem, mintha
87 20| tanítványom, tudtam én azt, hogy most se csalatkozhatom meg benne.~
88 20| szegény fiúcskán, hogy beteg.~Most már bizonyos, hogy a kis
89 20| délelõtt is a betegség. Mi lesz most? Valaki mintha oldalba ütögetett
90 20| érzed magadat, kis Gergõ?~- Most már jobban - mondtam egészen
91 20| magad, amikor akarod. De most eredj hamar, bújj vissza
92 21| ilyen kedves semmi sincs most nekem a világon.~A téli
93 21| csilloghatott volna.~- No, most mi lesz, te csaló Gergõ,
94 21| összeráncolt szemöldökkel. - Azért most kotródj innen, fiú, gyereknek
95 21| kívánságát teljesíti az embernek.~Most már aztán nem voltam benne
96 21| sovány volt a délebéd. S most kétszeresen örültem a vacsorának,
97 21| a dúdolása is bömbölés. Most pedig nem volt dúdoló kedvében
98 21| annál hangosabban kalapált. Most gondoltam elõször arra,
99 21| fény a földrõl, mert az most mind fölment az égbe, és
100 21| szava. Ki mondja azt meg most már énnekem, merre van az
101 21| hallottam a kopogást, de most már más irányból. Tele volt
102 21| elkiáltottam:~- Szülé-é-m!~Most messzibbrõl és halkabban
103 21| kicsoda. Hanem ahelyett most már kétfelõl is kérdezték,
104 21| De mi lesz énvelem, aki most már azt se tudom, merre
105 21| égbelátó elõremeredt lábain: most sarkantyúzzon a jó útra,
106 21| sarkantyúzzon a jó útra, ha tud!~De most már elhallgatott még az
107 21| még az üvegszemet is. Hát most már mi lesz?~Fölnéztem az
108 21| gondolatom az volt, hogy most már csakugyan elvitt a markoláb.~ ~
109 22| láttam a lehunyott szememmel. Most nyitott szemmel láttam azokat
110 22| Egyszerre rájöttem, hogy én most a Xaxa-barlangban lehetek,
111 22| lesütött a hold. A hold most is ott volt, de hiába nézegettem
112 22| tudnak járni.~Mit lehet itt most már tenni? Bizony nem lehet
113 22| kövek világítottak. Persze most már se nem beszéltek, se
114 22| örömömben, ha mertem volna, de most már tudtam, hogy itt nagyon
115 22| százágú korbács. Olyan volt az most nekem, mintha virággal simogattak
116 22| kövek megint beszélnek! De most már kihallgatom ám õket
117 22| s lelapultam a földre. Most már tisztában voltam vele,
118 22| mindenre! Milyen jó volt azt most tudni, hogy mivel lehet
119 22| Küsmödi tanyáján! No, Gergõ, most legyél már eszeden!~Nincs
120 22| Küsmödinek megcsókolni a kezét. Most pedig alig bírtam erõt venni
121 22| nagyapóka, ha én kiállnék most az ajtóba, és ott lesném
122 22| olyan kicsi volt, mint te most. Azután elszoktak innen.
123 22| Csak kienged a szívem. Most már majd nem kerülnek el
124 23| gondolataimat. Hol vagyok én most, hogy kerültem ide? Hová
125 23| addig erõsödnöd, gyermekem. Most csak maradj szép nyugodtan
126 23| emlegetted ám három hónap óta.~Most meg énrajtam volt az elcsodálkozás
127 23| összevissza beszédtõl. Hát most már el tudnád-e mondani
128 23| elgondolkozva bólogatott:~- Most már hát értem az egészet.
129 23| szegény öreg kóbor lélek most elmúlt a bányával együtt,
130 23| sírj, én örülök annak. Most már legalább nem féltem
131 23| elprédálta a nagy ebédet! Mi lesz most már ebbõl?~De ahogy az örömtõl
132 23| húst már leette róla, s most már csak a csonttal futott
133 23| zavarában. Mire tessékelje õ most már befelé ezt a sok nagy
134 23| asszony, hadd próbáljak most már én is valami boszorkányságot.
135 23| te samár kutya, mikor én most jóban járok? Nem visek,
|