Rész
1 1| adhatom én azt oda senkinek.~Ki akartam osonni az ajtón,
2 1| szobából, és elkeseredve ültem ki az udvarra a ribizlibokrok
3 1| álmodik tõle - szaladtam ki a temetõbe.~Az isten kertje
4 2| Milyen ugyan? - neszelt ki Gyurka bácsi a nagy báránybõr
5 2| és boldogan kérdezték:~- Ki ment el, lelkem gyermekem?
6 3| tévedésbõl a homlokán nõtt volna ki a bajusza. Aki ránézett,
7 3| tette, amit akkor szedett ki a kemencébõl.~Az apám meg
8 3| mellén a zsíros ködmönt, hogy ki ne ugorjék belõle mérgében.~-
9 3| ajtócsattanásra nyitottam ki. A bûbájos ember már kint
10 4| kérdezik Marikától: „Ugyan ki fia-csikaja ez a szép kalapú
11 4| biztatásra mondtam aztán ki egyszer a szívemen valót:~-
12 4| csizmában jár - vallottam ki nekivörösödve. Azt nem mertem
13 4| kikeri, mezítlábas, gyere ki!~Mikor a sánta favágónak
14 4| Könnybe lábadt szemmel mentem ki a piacra, hogy a kenyeres
15 4| János bácsi - petykélkedtem ki a favágóhoz, s megfogtam
16 5| nem lehetett mozdulni se ki, se be. A vasárnapok csakolyanok
17 5| zúgva kergették egymást ki s be a szelelõlyukakon.~
18 5| akasztott csokorból csakugyan ki is húztam egy szál árvalányhajat,
19 5| volt, de utoljára már úgy ki volt lyuggatva a kisszék,
20 5| néztem rá csodálkozva. - Hát ki bántja a kemencét? Én az
21 5| Nézze már, apja, miket eszel ki ez a bolondos gyerek! Attól
22 5| belõled, gyerekem - rezzentett ki apám abból a nagy hallgatagságból,
23 5| ilyen télben nem adom ám ki szegénykémet a házból. Gyenge
24 5| virágszálam, dehogy eresztem ki ebbe a vad idõbe! Tél fagyában,
25 5| csinált. Olyan fortélyt eszelt ki, amilyen csak anyaszívektõl
26 5| malomszoba ablaka egész télen át ki nem engedett. S az a befagyott
27 5| óriássá nyúlva vetõdött ki a hóra, s úgy reszketett
28 6| korpát, hadd szedegessék ki belõle a hernyócskákat.~
29 6| magamban. Dehogy mondtam volna ki, mekkora kincs ez a rossz
30 6| amelyikbõl a fejem se látszott ki, és addig keseregtem, míg
31 6| én elégedetten surrantam ki a templomból.~De ahogy a
32 7| LAKIK A MAGYAR TÜNDÉR?~Szó ki nem mondhatja, milyen büszkén
33 7| nem vitt el, azzal nagyon ki volt békülve, hanem különben,
34 7| barátfülét, hogy egy hang ki nem szabadulhatott a számon.~-
35 7| körül. Jaj, dehogy bírnám ki, ha még egyszer eltévelyegnél!~ ~
36 8| embernek, s onnan röpködnek ki, ha kedvük tartja.~Ettõl
37 9| Kettejük kenyerét bizony ki nem nézem belõle.~- Ha neki
38 9| minden vasárnap.”~Mert az ki volt alkudva, hogy a vasárnapot
39 9| volna tejföllel - mondtam ki szerényen az igazságot.~
40 9| tenyerét:~- Angyal szólt ki belõled, fiúcska! Hanem
41 10| Csak azt az egyet kötötte ki, hogy ha már inas leszek,
42 10| kalaposmesterséget tanulhatod ki, hanem a tanítómesterséget
43 10| Csorbóka urat, hogy mit néz ki belõlem. Alkalmas leszek-e
44 10| ember, azt nem szolgáljuk ki. Érted-e, kisfiam?~No, ezt
45 10| Ez is jó lesz - nyújtotta ki utána a kezét.~A rettenetes
46 10| éppen barátságosan adta ki az úti cédulámat.~- Föl
47 11| árokpartra, és elmondatta velem, ki vagyok, mi vagyok. Halk
48 11| nevetés.~- Meluzina - vágtam ki végre nagy bátran.~A csöppség
49 12| halk miákolással fejezte ki azt a kívánságát, hogy szeretné
50 12| csecsebecse közt. Szaladtam ki vele a konyhára, teleöntöttem
51 12| parancsolt, hogy vigyem csak ki a kertbe, és borítsam le
52 12| aztán nem értem rá, mert ki kellett vezetnem a tündérkét
53 13| a kis egérképe látszott ki a padból, és megszólalt
54 13| mesteréhez, aki alig látszott ki a háromlábú széken a sok
55 13| még az ablakon se nézzek ki ezen az estén, mert elkap
56 13| Hát én nem is néztem volna ki kerek e világért, és reggelre
57 13| Gáspár apó -, jöjjön csak ki egy kicsit a Cigány-tóra,
58 13| szélén volt, oda ballagtunk ki mind a hárman szépet látni.
59 14| ugrok rá, hogy meg ne tudja, ki szaggatta szét.~Persze a
60 14| Akárhogy tudtam a leckét, ki nem tudtam a számat értelmes
61 14| mint a bársony, míg a zsír ki nem verte! Meg volt ez festve
62 14| bakacsinfeketére, míg a penész ki nem szívta belõle a festéket!
63 15| nem kellett tartanom, hogy ki találom nőni a ködmönt.
64 15| Fölemelem az ütőfát, de ki is ejtem a kezemből mindjárt.
65 15| árkon-bokron keresztül rohantam ki az országútra. A többiek
66 15| selymük most szaladt volna ki a tűből.~És én megéreztem,
67 16| lenned - ugye, nem csúfolod ki a te együgyű, öreg nénikédet?~-
68 16| a kis medve, és öntötte ki a cserepei közül az ezüsthatosokat
69 16| hogy három pengõforinton ki lehetne váltani a Mitviszt.~
70 16| hejnye, a macska cifrázza ki a füled gombját!~Már hogy
71 16| megint a Mitvisz vicsorította ki a fogát, és hálából nyilván
72 17| kapuja is oda feketéllett ki, mint valami nagy tátott
73 17| találgatta, s akkor se találta ki, annak adott kettõt.~Olyan
74 17| zsírral a csizmáját, hogy ki nem heverte halálos holtáig,
75 17| elszaladt. Az öreg Maksus elõtt ki volt terítve egy rossz bányapokróc,
76 17| megyek haza - buggyantak ki újra a kis Pipitér könnyei.~-
77 17| tenném, hogy sose jönne ki többet a piacra.~A módosabb
78 17| Ohó, aztán húszast szednél ki darabjából, ugye? - kukorékolt
79 17| emezen az utcán kerüljünk ki a piacra - adta ki a parancsot
80 17| kerüljünk ki a piacra - adta ki a parancsot Cintula.~- Én
81 17| ember akkor loccsantotta ki az utolsó tojást. Egytõl
82 18| dudált.~A tanító úr nem jött ki a sodrából, mert hozzá volt
83 18| izé... zsákmadzag - vágta ki Cintula elszántan.~Akkor
84 18| a bice-bóca.~De még azt ki se bontogatta, mire már
85 18| tintatartóból szabadított ki, és éppen az olvasmányra
86 19| tanító úr, hogy mondja meg, ki mellé szeretne ülni legjobban.~-
87 19| nyomott a fejembe. Nagyon ki voltam békülve magammal,
88 19| Péter apó? - nyújtottam ki feléjük lelkendezve a kezemet.~-
89 19| Alighanem õ szabadította ki a bányarigót.~Mire az aknához
90 20| szándékkal lyukasztotta volna ki az a Küsmödi a falat? -
91 20| lassanként elfelejtették, ki volt, mi volt, s így lett
92 20| tõlünk.~- Ezekkel szívatjuk ki a bányából a mérges levegõt.
93 20| úr. Mégpedig azzal verte ki, amit az osztálynak mondott:~-
94 20| áldott jó lelket semmi úgy ki nem hozta a sodrából, mintha
95 20| Most is dühösen kergetett ki bennünket a szobájából:~-
96 20| csak az utolsónál ejtettem ki a tollat a kezembõl ijedtemben.
97 20| világ. Zavarodottan nyögtem ki a választ.~- Néz az égbelátó.~-
98 20| szemével, hogy alig találtam ki az ajtón.~Délután nem mentem
99 20| oldalba ütögetett volna: ugorj ki hamar, kérj bocsánatot,
100 20| egészen õszintén.~- Nézd csak, ki van itt minálunk - mondta
101 20| Gergõ?~- Nem vagyok.~- Ki mernél jönni az udvarra
102 20| égbelátóba bekukucskálni?~- Ki - mondtam halkan.~Olyan
103 20| köszönni lehet neki. No, ki néz bele elsõnek?~- Csötkén
104 20| Messzi Gyurka tapasztalta ki az égbelátót. Az õ ítélete
105 21| szívemben is szivárvány sütött ki. Csupa vidámság lett körülöttem
106 21| Micsodák? - meresztette ki Péter apó a karikaszemét.~-
107 21| hogy abból az olaj soha ki nem alszik, se azt gyújtani
108 21| szélnek is elállt a szava. Ki mondja azt meg most már
109 21| megjött rá a felelet is:~- Ki jõ, ki jõ, ki jõ? - hangzott
110 21| rá a felelet is:~- Ki jõ, ki jõ, ki jõ? - hangzott arról,
111 21| felelet is:~- Ki jõ, ki jõ, ki jõ? - hangzott arról, amerrõl
112 21| halkabban hangzott a válasz:~- Ki jõ, ki jõ?~Megmondtam, hogy
113 21| hangzott a válasz:~- Ki jõ, ki jõ?~Megmondtam, hogy ki
114 21| ki jõ?~Megmondtam, hogy ki vagyok. De a hang nem mondta
115 21| kétfelõl is kérdezték, hogy: ki jõ, ki jõ?~Már belerekedtem
116 21| kérdezték, hogy: ki jõ, ki jõ?~Már belerekedtem a kiabálásba,
117 21| fölött hallom a kérdést: ki jõ, ki jõ? Fölnézek, látni
118 21| hallom a kérdést: ki jõ, ki jõ? Fölnézek, látni ugyan
119 21| arra volt kíváncsi, hogy ki jön, hanem magamagát biztatta,
120 22| lenni valahol. Akkor én ki is szabadulhatok még a föld
121 22| volna, valahol bizonyosan ki tudnék kapaszkodni a gödörbõl.
122 22| Megszégyenülten ejtettem ki a kõdarabot a kezembõl.~
123 22| könnyeket az ujjamon. Hát ki bántott, szegény nagyapókám?~-
124 22| dördült, s tûzfelhõ csapott ki a barlang mélyébõl. Csakugyan
125 23| benneteket az ölükben. Úgy ástak ki benneteket az óbánya romjai
126 23| nyüzsgött a bánya körül, de ki gondolt volna arra, hogy
127 23| föleresztett bennünket az ágyból. Ki még akkor se mehettünk,
128 23| Messzi Gyurkát se felejtjük ki. Hát úgy igyekezz meghízni,
129 23| befordult a konyhára, s ki se jött addig, míg az egyik
130 23| a vendégek - kukkantott ki az ajtón.~Ott voltak azok
131 23| az ünnepbõl õ se maradjon ki.~Szülém mindnyájukhoz szíves
|