Rész

  1   1|           verejtéket a homlokomról, mikor már bekönyökölt az este
  2   1|      Boldogan suhantam vele kifelé. Mikor az ajtóba értem, nagyot
  3   1|         könyvbe, s nem vette észre, mikor én az asztalra fektetett
  4   2|       Messzi Gyurka újságolta, hogy mikor hajnalban kerülte a szõlõt,
  5   2|             keringett körülöttem, s mikor leszállt, közelebb volt
  6   2|      Bizonyosan az elõbb repült be, mikor szellõztettünk. Nagyon helyes
  7   3|            tányéromra a mellehúsát, mikor egyszerre csak begurul az
  8   3|          mint a vasvilla. Különösen mikor behajította a porciómat
  9   3|        utána küldte a cipócskát is. Mikor ezzel is készen volt, akkor
 10   4|     pántlikájára gõzös lesz varrva. Mikor én azzal köszönök az angyaloknak,
 11   4|       kikeri, mezítlábas, gyere ki!~Mikor a sánta favágónak segítettem
 12   4|             mindig csizmában járni. Mikor fölhúztam, éreztem, hogy
 13   4|         akkor jártam legrosszabbul, mikor a kútra mentem vízért a
 14   4|            csizmában. Örültem este, mikor lerúghattam, s elszomorodtam
 15   4|             s elszomorodtam reggel, mikor megint föl kellett húzni.~
 16   4|            Látod, így jár a csirke, mikor fecskét akar játszani. Ne
 17   5|      éjszakákon sokat elhallgattam, mikor összevesztek a széltestvérek
 18   5|       kiszedtem õket harapófogóval. Mikor készen voltam, akkor elölrõl
 19   5|             hanem édesszülémnek se. Mikor észrevette, hogy miben mesterkedem,
 20   5|            minek bántom a kemencét, mikor a kemence se bánt engem.~-
 21   5|             olvasni olvas az ember, mikor megolvassa, hogy hányat
 22   5|            no, azt szeretném látni, mikor énbelõlem is szülém tudós
 23   6|      korpával, amit az isten tudja, mikor felejtettek benne. Bizonyos
 24   6|            várták a parancsot, hogy mikor lehet nekik már megmozdulni
 25   6|            bóbiskoltam egy darabig, mikor egyszer csak szárnysuhogást
 26   6|             hogy egyik se csengett, mikor leesett.~„Ez bizonyosan
 27   6|        akkor kezdett el mosolyogni, mikor az én gyémántom a kezébe
 28   6|             de csak csendesen, mint mikor a liliomok szirma összeütõdik
 29   6|        mosolyogtak az angyalkák is, mikor megszólaltak:~- Hiszen csak
 30   6|          kellett hunyni a szememet.~Mikor fölnyitottam, bepiroslott
 31   7|            a markoláb vitte el. Sőt mikor egyszer napfogyatkozás volt,
 32   7|           Csak most pityeredtem el, mikor az akácok koronája fölött
 33   7|     hallgatta, mint az imádságot, s mikor bevégeztem, annyit mondott
 34   7|          nagy kedvvel hallgatta, és mikor a végire értem, azt mondta:~-
 35   8|          tündér olyan szerzet, hogy mikor már színrõl színre látja
 36   8|      Szülémet is kérdeztem egyszer, mikor a padlást tisztogattuk,
 37   8|             legtöbbet a tündéreket, mikor te még egészen kicsike voltál,
 38   8|         megképzenek elõttem. Tudod, mikor az ember a kolduskákat megszánja,
 39   8|           se felejtem el sose, hogy mikor egyszer aratáskor egy éhes-szomjas,
 40   8|      lábánál, és egyre lestem, hogy mikor röpködnek már a tündérek.~-
 41   9|           sietett is belekottyanni, mikor keresztanyám megint elõhozakodott
 42   9|       szinte kopogott a köpönyegen, mikor megint a nagyon jó asszony
 43   9|        várakoztam egy kicsinység, s mikor hallottam, hogy a jó emberek
 44   9|     gazdapályával.~Már hajnalodott, mikor öreg házunk felé vivõ utam
 45  10|          mondta szülém sajnálkozva, mikor kijöttünk. De én láttam
 46  11|             gyufácska és lámpácska, mikor sokkal könnyebben is csinálhat
 47  11|          fel a fejemet a tányérból, mikor a tündér megszólalt:~- Hát
 48  11|             megszégyelltem magam, s mikor a tündér azt kérdezte, mit
 49  12| elégedetlenül csóválta meg a fejét, mikor visszatért.~- Jaj - azt
 50  12|             Csak akkor szólalt meg, mikor Pajtás is tisztára nyalogatta
 51  12|            életben. Nagy öröm volt, mikor végre mégis rájöttem, mit
 52  12|              de az kedvre derített, mikor észrevettem, hogy milyen
 53  12|         csinálok” - jutott eszembe, mikor már belefáradtam az erõlködésbe.~
 54  12|  szilvásgombóccal estem barátságba, mikor elkezdett kaparászni az
 55  12|          csinálni...~- Milyenkor?~- Mikor... mikor vakondok mozog
 56  12|               Milyenkor?~- Mikor... mikor vakondok mozog a zsebükben.~
 57  12|             pártomat fogta. Hát még mikor hallotta, hogy a tündérke
 58  13|            magamat abban a percben, mikor először léptem át az iskola
 59  13|          mosolygott még a szava is, mikor hozzám fordult:~- No, ennek
 60  13|            a rongyos bocskorkámból.~Mikor meg aztán beültem a padba
 61  13|         olyankor rántotta fel õket, mikor szép tiszta, holdas éjszakákon
 62  13|           akkor készülõdött kifelé, mikor Gáspár apó már a gyertyákat
 63  13|         laknak az emberi szívben. S mikor hazaértem, többé már nem
 64  14|             volt, mint én magam.~De mikor megüresedett mellettem a
 65  14|           bújni.~Emlékszem rá, hogy mikor még majorsága volt szülémnek
 66  14|           kutyát:~- Ne, puli, ne!~S mikor a megbérmálás után a tanító
 67  14|          Olyankor is hallottam már, mikor senki se tett úgy.~Tanultam
 68  14|         Gyurka megcsóválta a fejét, mikor benéztem hozzá a kukoricaszár
 69  14|             iskolában:~- No, Gergõ, mikor találkozol megint a csõsz
 70  14|          nem engedett szóhoz jutni, mikor másik vasárnap fölkerestem.
 71  14|           hagyod otthon az eszedet, mikor elindulsz az iskolába?~-
 72  14|           Nem tudtam tisztán látni, mikor visszajött, rossz bográcsot
 73  14|          vagy pár szárítószakajtót. Mikor elém tartotta, akkor láttam,
 74  14|            Vadonatúj kalap volt ez, mikor én juhászbojtárrá cseperedtem!~-
 75  14|   gyömöszöltem a nagy mihasznát, és mikor föleresztettem, azt mondtam
 76  14|        Ejnye, de takaros kis kalap!~Mikor bejött a tanító úr, és engem
 77  16|              te hát nem tudod, hogy mikor a te nevedet leírom, mindig
 78  16|             tudott szépet varrni.~S mikor ilyeneket mondott a tündérke,
 79  16|             még az, gazdasszonykám, mikor én ezüsttel jóllakom!~-
 80  16|              Félálomban voltam már, mikor hallottam, hogy a tündérke
 81  16|         mondok, mért fizette volna, mikor nem tartozik vele? De igenis
 82  16|             a pulinak a köszöntõje, mikor a gazdáját meglátta. Nem
 83  17|         olyankor törte az irigység, mikor diákgyereket étettek a szomszédjai.~-
 84  17|            még másodikat is kínált, mikor Cintula abban sem találta
 85  17|          közt azt a gyönyörû napot, mikor a piac rántottával volt
 86  18|             emlékszem arra a napra, mikor a kis bice-bóca elõször
 87  18|        bice-bóca mindjárt jót tett, mikor elõször lépett az iskolánkba.~
 88  18|           én most már neked helyet, mikor úgyis alig férünk?~Egyszerre
 89  18|          gondoltam magamban délben, mikor a tejbetáskalevesbe belemerítettem
 90  18|            arra gondoltam akkor is, mikor a tündérke elejbém tolta
 91  18|              Csak arra rezzent fel, mikor beültem a padba, és az megcsikordult
 92  18|           régen meghalt. Még akkor, mikor fölrobbant a bánya. Az nagyon
 93  18|             Cintula érkezett meg, s mikor meglátta a kuckó körül a
 94  19|           Nem telt bele egy hét se, mikor belátta a tanító urunk,
 95  19|             vagyok erre a válaszra.~Mikor aztán mellém került, úgy
 96  19|      bányában dolgoztak nagyapóval, mikor még az is bányász volt.~
 97  19|           elejbem, s nagyot nézett, mikor a pajtásom tudakoltam.~-
 98  20|       Küsmödi már bányamester volt, mikor én a keze alá kerültem,
 99  20|            szobában nem volt senki, mikor beléptem, csak az égbelátó.
100  20|        emlékezni, hogy õ vitte oda, mikor õ mindig a székre szokta
101  20|          álltam. Nem is lepett meg, mikor belenéztem, hogy nem látok
102  21|             evvel biztatott mindig, mikor ilyen sovány volt a délebéd.
103  21|          mint én? - jutott eszembe, mikor a kis ajtót becsuktam magam
104  21|           égbelátó. Szinte örültem, mikor az erdõ tövében föltámadt
105  21|             összevissza futkosásba, mikor egyszer csak a fejem fölött
106  22|              mint a piros tintának, mikor keresztülsüt rajta a nap.
107  22|             piros tüzû szikla felé, mikor egyszer csak megszólal valaki
108  22|            arra nem gondoltam, hogy mikor a sziklák megszólalnak,
109  22|        körülöttem minden fény, mint mikor elfújják a lámpát.~Vaksötétben
110  22|        gondolataimat rendbe szedni. Mikor Péter apó levezetett az
111  22|           akkor viszi el az embert, mikor nem is látja, mikor nem
112  22|         embert, mikor nem is látja, mikor nem is gondolja.~Nem estem
113  22|            kellett messzire mennem, mikor újra hallom a hangot jobb
114  22|           ugye, mindig azt mondtad, mikor én a bányacsõszrõl beszéltem
115  22|           feje. - Igazi kalácscipó. Mikor a bányacsõsz a kezembe adta,
116  22|        utoljára az angyalok. Akkor, mikor még anyukád olyan kicsi
117  23|       szaladtak egy pohár tejért. S mikor kivettem a poharat a szülém
118  23|             elmondtam, amit tudtam. Mikor odaértem, hogy hogyan szólaltak
119  23|           már akkor is, Gergõ fiam, mikor hazulról elindultál. Lázadban
120  23|          mondtam a történetemet, és mikor a végére értem, a doktor
121  23|           már hát értem az egészet. Mikor a te szegény bûbájos embered
122  23|       karácsony éjszakáján történt, mikor senki jótét lélek még csak
123  23|           legnagyobb mégis az volt, mikor szülém megsúgta, hogy a
124  23|            Még az asztalnál ültünk, mikor hallottuk, hogy a Mitvisz
125  23|  kötözsködzs velem, te samár kutya, mikor én most jóban járok? Nem
126  23|    gúnyájából való. Volt nagy öröm, mikor hazsaértem vele. Ast akarta