Rész
1 1| méd, bátókám!~De még az öreg Titulász doktor is megbiztatott,
2 2| vele Messzi Gyurkát, az öreg csõszt:~- Nézze, Gyurka
3 2| szomszéd - erõsítgette az öreg. - Láttam én egyszer még
4 2| nagy ész! - fortyant föl az öreg. - Nem úgy van ám az a cinegekirálynál,
5 3| bûbájos ember.~Kis gömbölyû öreg volt ez a bûbájos Küsmödi,
6 3| szokta tenni, és reszelõs, öreg kezével végigsimogatta a
7 3| kertészpecsenyével kezdett barátkozni az öreg.~A bûbájos sülthal-szeme
8 3| csak egy bárót ismerek, az öreg Báró cigányt, azt is leginkább
9 3| az õsei. Nagy bolond az öreg, de még nagyobbak, akik
10 4| lógatni a mezítelen lábamat az öreg falon. Aranyszemû gyíkok
11 4| majd munkába kezdünk. Az öreg azonban mérgesen rám mordult:~-
12 5| bántja a kemencét? Én az öreg óriásnak vertem szögeket
13 5| nyulat. Egyszer messzirõl az öreg Küsmödit is láttam egy nagy
14 6| turbékolással nevetgéltek rajtam. Öreg kakasunk azonban méltóságos
15 6| kinek?~Eszembe jutott az öreg fekete kakas, kerestem is,
16 6| Gáspár apó, a mindig mord öreg harangozó, aki alacsony
17 6| tettem le a kincset, az öreg Gáspár nem ébredt fel, és
18 7| ott állt a keresztúton az öreg csősz, nagy tasla kalapban,
19 7| koronája fölött kibukkant az öreg malomház. Úgy vettem észre,
20 7| én kullogtam leghátul. Öreg barátom borzasztó cifra
21 8| válnék belõlem.~Elõször az öreg Báró cigánnyal tettem próbát,
22 8| lesni.~Nemsokára jött is az öreg a mezõk felõl, egy sovány
23 8| látok mán jól ezzsel azs öreg sememmel, ostán beleakadt
24 8| a kamraajtóból a szülém öreg pulykája:~- Rudrud-rud-rud-rudrud-rud!~„
25 8| persze az lett, hogy az öreg pulykamadár nekidühödött,
26 8| Utoljára rákerült a ködmönre az öreg malomház is a félrecsapott
27 8| lecsúszott a vállamra.~Az öreg Titulász doktor, akiért
28 8| temetõnkben tudok egy zúgot:~az öreg remekes szûcs nyugszik ott.~
29 8| gondolom, hogy õ beszél.~Az öreg mûhelyt sírja vissza tán,~
30 8| beszitálta hóval a temetõt,~s az öreg szûcs már nem panaszkodik,~
31 8| már nem panaszkodik,~az öreg szûcs már szépet álmodik.~
32 9| csacsikám - vihogott az öreg telkes gazda -, nem úgy
33 9| Egyszerre fönt voltam a fán, az öreg meg fölnyújtotta a kosarat,
34 9| csücsörgetésbe belefáradt számat, az öreg mindjárt azt gondolta, hogy
35 9| Már hajnalodott, mikor öreg házunk felé vivõ utam a
36 11| mert éreztem, hogy ez az öreg néni nem lehet más, mint
37 11| már nemcsak õ nevetett, az öreg kanári is elnevette magát
38 11| elnevette magát álmában, az öreg óra is tizenhármat kakukkolt
39 11| helyett, s még a mogorva öreg Pajtás macska is úgy húzta
40 11| tündérnek a neve.~A pápaszemes öreg tündéren megint erõt vett
41 11| képzeltem, hogy ha már az öreg néni maga nem tündér is,
42 11| Pajtás macska volt, hanem az öreg Küsmödi, a bûbájos ember.~ ~
43 12| bizonyos volt benne, hogy az öreg néni mégiscsak valami jótét-tündér.
44 12| jótét-tündér. Hazafelé jövet az öreg Báró cigány putrija mellett
45 12| elejbünk krajcárt kérni, de az öreg visszaparancsolta õket:~-
46 12| akarjátok kösönteni! - Az öreg azzal lerúgta a tulajdon
47 13| valami kapós. Mindössze az öreg Báró cigány volt vele megelégedve,
48 13| a tündérke nevetett, az öreg Cötkény pedig vállát vonogatta
49 13| iskola homokos udvarán, az öreg templom márványtégláin.
50 13| éjszakákon leröppent az öreg foltozóvargát meglátogatni
51 13| Így kellett lenni, mert az öreg Cötkény azt újságolta egyszer
52 13| a szegény gyereknek.~Az öreg Báróval éppen ott volt a
53 13| megzavarhatta egy kicsit az eszét az öreg mesternek. Hanem azért egypár
54 13| azért egypár nap múlva az öreg Báró megint csak betért
55 13| délben már tanácskozott a két öreg, hogy bizony az angyalkáknak
56 14| mesterség - bökdöste az öreg a hosszú botjával a kukoricák
57 14| ész kívántatódik, hanem öreg barátom még többet ért,
58 14| nagyszerûen állhat nekem az öreg kajla kalap. De a kapunkban
59 14| aztán nagyot nevetett az én öreg barátom, és lekapta a fejemrõl
60 15| elfelezte köztem meg az öreg kanári közt. Szemmel láthatólag
61 15| gyerek telezsibongta az öreg malomházat, amely ennyi
62 16| csúfolod ki a te együgyű, öreg nénikédet?~- Ó, drága tündérkém,
63 16| mondom halálos holtomig az öreg kisruhavarrót, ahogy kiskoromban
64 16| órakörte.~- Hát még az én öreg kezemnek milyen nehéz -
65 16| sok-sok kis ruhát.~S az öreg asszony meg az öreg gyûszû
66 16| S az öreg asszony meg az öreg gyûszû egyre öregebb lett,
67 16| Ugyan, vegyél már észre, te öreg csõsz! - csillogott-villogott
68 16| Most különben sem volt öreg barátom beszédes kedvében.
69 16| hiába szólítom.~Az ám, az öreg puli csakugyan nem gurult
70 16| bírta magát türtõztetni az öreg, kibuggyant a szemébõl a
71 16| Szokatlan vendég volt az öreg arcon a fényes vízcsöpp,
72 16| Néztünk egy darabig az öreg után, aztán megszólalt a
73 16| de igen jóleshetett az öreg csõsznek, mert nagyon elfogódva
74 16| Kicsit restelltem is magam öreg barátom miatt, mert úgy
75 16| szakajtóból elõkereste az eldobott öreg gyûszût, fölhúzta, nekifogott
76 17| csak erre egy kicsit!~Az öreg Matkóné például mindig elosztogatott
77 17| voltak azok mind, hogy még az öreg Vízhányóné is meg akart
78 17| volt járásom. A fiúk csak öreg Maksusnak hívták, mint a
79 17| mindig morgott, mint az öreg kutya. Különösen olyankor
80 17| bömbölte keservesen -, az öreg Maksus lekapta a fejemet!~
81 17| nézett a lába alá, amikor az öreg Maksus mellett elszaladt.
82 17| Maksus mellett elszaladt. Az öreg Maksus elõtt ki volt terítve
83 17| a kis Pipitér. Persze az öreg Maksusnak se kellett egyéb,
84 17| régen fenem már a fogam az öreg Maksusra. Ha volna egy-két
85 17| Cintula hóna alól:~- Az öreg Maksus, ni, most is a kalapomon
86 17| ijedségtõl.~Hiszen ez az öreg Maksus senki más, mint a
87 17| s már hallani, ahogy az öreg Maksus elmordul a harmadik
88 17| nézett rá mérgesen az öreg.~- Pénzt adok érte, mi az
89 17| enyhült meg egy kicsit az öreg.~- Van két garasom.~- Ide
90 17| fiúkhoz, de úgy, hogy az öreg Maksusnak is szemébe villanjon
91 17| kaffogott mérgesen az öreg.~- Tizenkét pénzt adok darabjáért.~-
92 17| én azt a gyiákot, aki az öreg Küsmödit bolonddá tudja
93 18| becsületes tisztviselõ volt az öreg, egy kürtszóval meg nem
94 18| A Gergõ Küsmödije, az öreg Maksus unokája - zsibongott
95 19| mint a vak légy, de az öreg bányász vállon kapott.~-
96 19| bányászruhát szedett elõ az öreg az ajtó mögül. Még hegyes
97 19| megcsóválta a fejét:~- Az öreg Küsmödire megint rájött
98 20| nyíláson szökött át, amit az öreg Küsmödi a két bánya közt
99 20| kérem alássan - dörmögött az öreg bányász -, csak turkált-furkált
100 20| Messzi Gyurkához meg az öreg Báró cigány ragadt hozzá
101 20| vele, hogy a kis csizmák öreg doktora azért reszket, mert
102 21| aztán majd elõbújik vagy az öreg medve, vagy a kis bocs.~-
103 21| A griffmadarak, akik az öreg Küsmödit õrzik. Akkora szemük
104 21| ahogy odaér hozzájuk.~Az öreg bányász olyan jót nevetett,
105 21| mondtam engedelmesen.~Az öreg susogóra vette a szót:~-
106 22| kincsek teremnek. No, az öreg Küsmödi mégse egészen olyan
107 22| alatt, ez a vánkosa. Az öreg bûbájos rossz ködmöne a
108 22| báránykám - mondta gügyögve az öreg bûbájos, s fölébe hajolva
109 22| valamikor még kedvem támadjon az öreg Küsmödinek megcsókolni a
110 22| bice-bóca.~Hallottam, ahogy az öreg hirtelen felugrott, megvidámodva
111 22| majd imádkozom addig.~Az öreg lépései végigkocogtak a
112 22| micsoda öröm lesz, ha az öreg bûbájos visszatér a világossággal,
113 23| arca, hogy futottak oda az öreg Titulászhoz:~- Hallotta,
114 23| hazajáró lelke, és szegény öreg kóbor lélek most elmúlt
115 23| megemberedtek. Ennyivel tartozunk az öreg Küsmödi emlékének is, Isten
116 23| amekkorát még nem látott az öreg épület, s ha hiszem, ha
117 23| futott elébünk a küszöbön az öreg Pajtás macska.~Õ már akkor
|