Rész
1 1| tudom, hogy az enyim volt ez a csodálatos körte-muzsika.
2 1| Jaj, fiúcska, csakhogy ez nem olyan körte-muzsika
3 1| körte-muzsika sípján. - Ez olyan muzsika, hogy csak
4 1| harcsaszáját.~De bizony szólt ez még szebben is, mert mire
5 2| tököt elprédálni, hiszen ez csak olyan paraszt cinege.~-
6 2| ahogy neki tetszik.~Hát ez jutott eszembe most, ahogy
7 2| pápaszemét:~- Torokgyík biz ez, lelkem, mint a másiké volt!~
8 2| kinyitottam a szememet:~- Hiszen ez a cinegekirály!~Az volt
9 3| kérdésre minálunk rendesen ez szokott lenni a felelet:~-
10 3| Kis gömbölyû öreg volt ez a bûbájos Küsmödi, hosszú
11 3| Lehet, hogy Küsmödinek is ez volt a foglalkozása, efelõl
12 3| rá a tömpe orrát:~- Még ez is suba?~Az apám világéletében
13 3| szélmolnár volt ebben a házban, ez még akkor szélmalom volt.
14 3| szokta tartogatni.~- No, ez legyen a kendé, Küsmödi
15 4| Marikától: „Ugyan ki fia-csikaja ez a szép kalapú kisfiú?” Arra
16 4| szûcsnek a fia...”~Malomvár... ez az elnevezés nagyon megtetszett
17 4| férne, amennyi pénzt keres ez a gyerek - dicsért meg érte
18 4| segítettem a fûrészt húzni - ez is kedves mesterségem volt -,
19 4| káprázott bele a szemem.~- Arany ez, ugye, édesapám?~- Ezüsttel
20 4| talicskát sarkantyús csizmában?~Ez már jócskán leharapott a
21 5| különösen nagyokat ütögettem.~Ez igazán nagyszerû játék volt,
22 5| beleverni a szögeket, de ez nem nagyon tetszett, mert
23 5| nemcsak nekem nem tetszett ez a mulatság, hanem édesszülémnek
24 5| már, apja, miket eszel ki ez a bolondos gyerek! Attól
25 5| valami szívvidámító dolgok. Ez a jó ember csak nyáron foglalkozott
26 5| kedveltem legjobban, mert ez volt a legkönnyebb. Le tudtam
27 5| szûcsmesterségre fogtak. Ez az elsõ pályám azonban nagyon
28 6| azonban nem nagyon tetszett ez a nagy mohóság.~- Nem való
29 6| kell mutatni, lelkem, mert ez nem nagyon tanulságos könyv,
30 6| gyémántcserepet.~- Hiszen ez Tündérország, ami ezen keresztül
31 6| volna ki, mekkora kincs ez a rossz üvegdarab, amit
32 6| csengett, mikor leesett.~„Ez bizonyosan azért van, hogy
33 6| szelíden, amilyen szelíden ez a mogorva vénember sohase
34 7| végire értem, azt mondta:~- Ez már döfi. Erre már én se
35 7| Értem, édesapám.~- No, ez az egyik. A másik az, hogy
36 7| lógatod a gerendaszögön.~Ez ellen igazán nem vethettem
37 8| búzamezõ a tündérek lába alatt.~Ez már értelmesebb beszéd volt,
38 8| Rudrud-rud-rud-rudrud-rud!~Lehet, hogy ez olyasmit jelenthetett pulykául: „
39 8| ablakból:~- Látod, fiam, ez a szegény ember virága.
40 8| félrecsapott süvegével.~- Ez azért van, hogy akármerre
41 8| bevonta zöld szegõvel.~- Ez lesz az utolsó öltés - mondta
42 8| szólt vissza szülém -, csak ez az egy-két szál csikófarok
43 8| magamban, és azt hittem, hogy ez nem is lehetett volna másképp.~
44 9| embert, mint én vagyok.~Ez nem volt nagyon kecsegtetõ
45 9| eszem-iszom. Olyan szomorú ez a szegény gyerek, hogy egy
46 9| pruszlikot, a másik is: ez volt az egész. Keresztapám
47 9| ilyen szegény gyereknek. De ez a Márton, isten nyugtassa,
48 10| Bizonyosan azt gondolta, hogy ez kötelességük nekik, és annál
49 10| általellenben. Úgy nézem, ez éppen neki való sihederke
50 10| tábláján ágaskodott.~- Ez is jó lesz - nyújtotta ki
51 11| mind a két fülemet:~- No, ez egyszer még elengedem a
52 11| kezébe, mert éreztem, hogy ez az öreg néni nem lehet más,
53 11| Pajtás. Nagyon furcsa volt ez a feketeség a csupa fehér
54 11| van a körmömön? Gondolom, ez is csak olyan, mint más
55 12| taszigálta volna õket valaki.~No, ez alighanem valami kincses
56 12| mirgit csirginálgálsz?~Ez madárnyelven van mondva,
57 13| az én ködmönömet nézi, s ez annyira megzavart, hogy
58 13| a bocskor.~Nem tudott az ez istenadta Cötkény rendes
59 13| vonogatta zavarodottan:~- Már ez így van, kérem alássan,
60 13| mégiscsak gyönyörû csizma ez. Fénylett a szára, mint
61 14| ráugrok és szétszaggatom.~Ez a nagy Cintula volt a legnagyobb
62 14| úrnak:~- Tanító úr, kérem, ez a ködmönös fiú mindig úgy
63 14| mit hoz a gyávaság ellen ez a nagyeszû ember.~Nem tudtam
64 14| esztendõvel, hékám! Olyan volt ez, mint a bársony, míg a zsír
65 14| zsír ki nem verte! Meg volt ez festve szép bakacsinfeketére,
66 14| róla. Vadonatúj kalap volt ez, mikor én juhászbojtárrá
67 14| fortélya van, hogy akinek ez van a fején, az testben,
68 14| azelõtt volt.~- No, akkor ez olyan lehet, mint a Fortunátus
69 15| ellenkezett velem a tündérke, hogy ez nem uras. Ebben az egyben
70 15| akarok járni.~Azt hitte, hogy ez borzasztó ravasz kérdés,
71 15| holdvilágos éjszakával végződött ez a nap. Malvinka nyitva hagyta
72 16| ólomdarabot.~- Buzogány ez, nem gyűszű - koppantottam
73 16| mindenkinek szépet varrt ez a Malvinka néni, csak magának
74 16| hallgatni mindnyájunknak, hogy ez a gyûszû magától varr, hogy
75 16| madárnak a szárnya, hogy ez a gyûszû olyan gyûszû, amilyen
76 16| lehetne többet tenni.~Így ment ez délig, amikor beállított
77 16| nádtetõnek. Ohó, azt mondja, kié ez a kutya? Nem kutya az, hé,
78 16| mondja, mert a városban ez a törvény. Azzal se szó,
79 16| Bembelem-bembelem-bele-bele-bele - buff! - ez volt a pulinak a köszöntõje,
80 16| fölkiáltott:~- Uramfia, kis Gergõ, ez a vén gyûszû olyan könnyû,
81 17| bõre szakadtáig.~- Így való ez, gyönyörûm, még a király
82 17| válok az ijedségtõl.~Hiszen ez az öreg Maksus senki más,
83 17| belõlük.~- Sárkánytojás-e ez, Maksus bácsi?~- Mi közöd
84 17| húszasokat.~- Nem bûbájos Küsmödi ez, hanem együgyû Küsmödi -
85 18| órákat dudált a toronyból. Ez a Habók Fügedi toronyõr
86 18| láthatólag nekiörült.~- Ez nagyon jó lesz - mosolyodott
87 18| ért.~- Tanító úr, kérem, ez nem jó - jelentette olyan
88 18| egyikhez, hol a másikhoz:~- Ez az enyém? Ez is az enyém?
89 18| másikhoz:~- Ez az enyém? Ez is az enyém? Mind az enyém?
90 19| A ködmönös fiú mellé - ez volt Pálistók Peti válasza,
91 19| a vállán meg csákány.~- Ez Péter apó - mondta a kis
92 19| milyen barátságos ember ez a Péter apó.~- No, ha olyan
93 19| magyarázta Péter apó. Ez a lovacska már tíz esztendeje
94 20| elszólta magát:~- Nini, hiszen ez teleszkóp! Láttam már én
95 20| égbelátót. Az õ ítélete ez volt:~- No, Mitvisz, ezt
96 21| ringatta a halott fákat. Persze ez nem a kedves, szelíd szél
97 22| a szikláknak.~„Nem lehet ez igaz mégse - gondoltam magamban -,
98 22| gondoltam magamban -, álom lesz ez bizonyosan.”~Az ám, csakhogy
99 22| egy kicsi. Hát mégse álom ez.~Fölnéztem a kis kerek lyukra
100 22| hogy verejtékeztem bele - ez a friss szél csak a felsõ
101 22| beszélõ szikláké amoda át. Ez egészen emberi hangnak tetszett.~
102 22| kiesett rajta a fejem. Hiszen ez nem a bányacsõsz hangja,
103 22| hanem a bûbájos Küsmödié. Ez a vén szeleburdi azt hiszi,
104 22| Könyvei csomóban a feje alatt, ez a vánkosa. Az öreg bûbájos
105 22| ködmöne a lábára vetve: ez a takarója: Elõtte pedig
106 22| ha te már nem vagy éhes. Ez nem olyan kenyérke ám, mint
107 22| micsoda dolog az, hogy ez a kisfiú még ilyenkor kint
108 23| Micsoda orvosságszagú ágy ez, amelyikben fekszem? A fejem
109 23| tudtam mondani.~- Ehetném - ez volt az egész.~De azt hiszem,
110 23| kis bice-bócával együtt. Ez a kis fehér szoba pedig
111 23| kezünket, a nagy Cintula pedig ez egyszer igazán megcsinálta
112 23| tiszteletére.~Mind nagy öröm volt ez nekem, de a legnagyobb mégis
113 23| azért mégis szép volt tõle ez az engedelmesség.~Még a
114 23| Elég lesz az én fiacskámnak ez az egy darab is. Nem volt
|