Rész
1 1| húzott a jó ember a kupából, aztán körülnézett a játékosponyván:~-
2 1| mint a sárgarigó.~- Csak aztán mindig ilyen szépen szóljon! -
3 1| beteg sápadt kis arcát, aztán megtörölgette a pápaszemét.
4 1| végigdõltem a vackomon. Ott aztán álomba is ríttam magamat.~
5 2| nagy báránybõr sapkából, aztán kelletlenül legyintett a
6 2| volt már nekem akkor.~- Hát aztán milyen királyuk van a cinegéknek? -
7 2| sincs olyan.~Attól fogva aztán mindig lestem a cinegekirályt,
8 2| másiké volt!~Ettõl fogva aztán napokig nem tudtam magamról
9 3| elropogtatta a galambnak, aztán utána küldte a cipócskát
10 4| bíró, az enyim meg báró!~Aztán az is eszembe jutott, hogy
11 4| Erre a biztatásra mondtam aztán ki egyszer a szívemen valót:~-
12 4| magam az ágyban. De legalább aztán reggel sarkantyúpengésre
13 4| tréfálódzott apám, hanem aztán komolyra fordította a szót: -
14 5| rozsdát letisztogattam róluk. Aztán elõhúztam az ágy alól a
15 5| a szögeket kalapáccsal, aztán kiszedtem õket harapófogóval.
16 5| kisszék, mint a rosta. Akkor aztán a búbos kemencébe próbáltam
17 5| subára, hogy majd megszólal. Aztán Messzi Gyurka mesélt énnekem
18 5| feleltem rá hirtelen, de aztán jobbnak láttam lenyelni
19 5| nyáron is megtanulhatja. Aztán meg annyit én is tudok,
20 6| gömbölyû képû török basát.~Aztán jöttek a többi okos könyvek,
21 6| csípett rajta egyet-kettõt, aztán hirtelen hátat fordított,
22 6| roppant hosszú szakálla. Aztán világgá kürtölte a szemétdombról,
23 6| belõle valami szépet.~Bújtam aztán a könyvvel föl a padlásra,
24 6| kifordította a tányérkát.~Az angyal aztán visszatette a tányért az
25 7| az asztal lábához.~- Hát aztán hol, merre csellengtél,
26 7| bólintott rá édesapám. - Hát aztán hol akarod keresni a kincset?~-
27 7| barlangjában.~- No, jó. Aztán hogy akarsz hozzáfogni?~
28 7| el nem rongyosodik, akkor aztán szépen kibújik belõle a
29 8| ellenség elõl.~Elsírtam-ríttam aztán, hogy jó szándékom volt
30 8| kedvük tartja.~Ettõl fogva aztán mindig ott ültem a mûhelyszéken
31 8| szemüvegét, úgy hajolt le apámra. Aztán megsimogatta a fejemet,
32 9| azzal úgyse támasztjuk föl, aztán nem sírhatja magát agyon
33 9| falat le nem menne a torkán. Aztán meg a szõlõbe akarunk menni,
34 9| vagy a Virgonc csacsi.~Így aztán én versenyt futottam a Virgonccal,
35 9| katonaköpönyeget vetett a ládára, aztán nyájasan megcirókált:~-
36 9| nyoszolyámra gondoltam. Aztán meg az irigység fogott el,
37 9| hajnali hetipiacra.~Egyszer aztán azt mondja keresztapám az
38 9| bevilágít a hold az ablakon. Aztán ágyazhatsz is, mert egyszerre
39 9| leterített egy viselt subát, aztán az egyik is a feje alá gyûrt
40 9| még pipázgatott csöndesen, aztán megszólalt:~- Jó vásárt
41 10| meghajigálják az utcán.~Utoljára aztán belenyugodott szülém ebbe
42 10| az nagyon szótlan ember, aztán meg õnála nemcsak a kalaposmesterséget
43 10| Végig-végigméregetett a szemével, aztán kelletlenül legyintett:~-
44 10| fülét akarná megharapni. De aztán inkább csak az én fülemen
45 11| viseljen rám.~No de itt aztán egyszerre a torkomba szaladt
46 11| hosszabb a jobbnál.~Ezen aztán elkeseredtem, s tán még
47 11| fájdalmam patakja.~A kis néni aztán leült mellém az árokpartra,
48 11| kacagásokat hallatott közben, aztán gyöngéden megcsípte mind
49 11| skatulyát az én karomra húzta, aztán ballagtunk egymás mellett
50 11| Egy kicsit eltûnõdött, aztán megint a furcsa kedves kis
51 12| nagy kockacukrot rakott, aztán egy bögrébõl feketét öntött
52 12| Hát... kilyukasztom.~- Hát aztán?~- Aztán ezen itatom az
53 12| kilyukasztom.~- Hát aztán?~- Aztán ezen itatom az árvácskákat
54 12| borítsam le kisdézsával, késõbb aztán majd szót értünk vele.~Siettem
55 12| járt a kutya mezítláb.~De aztán nem értem rá, mert ki kellett
56 13| bocskorkámból.~Mikor meg aztán beültem a padba a kis Cötkény
57 13| tulajdon kisfiának. Hanem az aztán olyan remekbe készült ám,
58 13| tolakodott a házba.~Attól fogva aztán együtt csikorgattuk a csizmát
59 13| van a mejjemben!~Egyszer aztán végképp elmaradt mellõlem
60 13| hogy beesteledjen. Akkor aztán szedte-vette sebesen a sátorfáját,
61 14| hogy rám ijesszen. Egyszer aztán az egész osztály füle hallatára
62 14| ennyit egyfolytában. De aztán megint csak megszólalt:~-
63 14| csak az oldalát tapogatta. Aztán hirtelen beült a padba,
64 14| nem vagyok már puli!~Erre aztán nagyot nevetett az én öreg
65 15| bosszúsan a tündérke, és aztán hirtelen hozzátette, hogy
66 15| hogy mindjárt elesik. Erre aztán elsikítottam magam:~- Édesszülém! -
67 15| meg se bírnád mozdítani. Aztán meg mind elkeverné a drága
68 16| megeszegettük a Pajtással, aztán Pajtás is a vackába bújt,
69 16| térdére, beleölti a tût, s aztán úgy marad a keze a levegõbe
70 16| mármost e világi pusztaságban?~Aztán fölkászolódott, egy kicsit
71 16| egy darabig az öreg után, aztán megszólalt a tündérke:~-
72 16| kis Gergõ - szólalt meg aztán hirtelen -, engem becsapott
73 16| füled gombját!~Már hogy aztán a Pajtás szófogadásból tette-e
74 16| puli füle gombját. Amire aztán megint a Mitvisz vicsorította
75 16| kicsit a botjával. Erre aztán a társ engedelmesen kigurult
76 16| barátságosan bólintott, aztán leült az asztalkájához,
77 17| jó lelkek tiszta búzájába aztán egyszer mégiscsak belekeveredett
78 17| kenyeret, szalonnát!~Egy reggel aztán az történt, hogy a kis Pipitér
79 17| helyén van a feje. Utoljára aztán a nagy Cintula jól megrázta
80 17| ejthesse a pénzt. Akkor aztán egészen szétloccsantotta
81 17| adok darabjáért.~- Ohó, aztán húszast szednél ki darabjából,
82 17| hogy csak úgy harsogott, aztán fölkapott, és elkezdett
83 18| Igenis, annyit.~- Hát aztán hogy tudod te azt?~- Tanító
84 18| öt kötõszót. Elsõ...~Itt aztán egyszerre megszakadt a szava,
85 18| belenézett az írásokba, aztán megcirógatta a gyerek fejét.~-
86 18| nagy mankókopogással. Ott aztán meglapult, mint hernyó a
87 19| vagyok erre a válaszra.~Mikor aztán mellém került, úgy összebarátkoztunk,
88 19| a becsukott pincében. De aztán Péter apó megcsóválta a
89 19| vissza a boltozatok. Egyszer aztán a magunk lépése se hallatszott.
90 19| megállt egy pillanatra, aztán megcsóválta a fejét:~- Az
91 20| meg-megfelhõdzött.~- Hát aztán mibe felhõdzött meg az elméje?~
92 20| elhallgatott Péter apó, aztán újra kezdte:~- Küsmödi már
93 20| leszállni.~Csöndesen ballagtunk aztán hazafelé a tanító úrral.
94 20| úr kinevet.~Pár nap múlva aztán az egész bányahistóriát
95 20| látószerkereskedõ!~Többet aztán nem is emlegette nekünk
96 20| meg én. Hanem miköztünk aztán nem lehetett választást
97 21| várhattam haza esténél elõbb. Aztán meg õ úgyse tudta volna
98 21| az egész bányát.~- Akkor aztán röpülünk, mint a karácsonyi
99 21| magad jó hangosan, arra aztán majd elõbújik vagy az öreg
100 21| teljesíti az embernek.~Most már aztán nem voltam benne biztos,
101 21| kalapálása hallatszott. De az aztán annál hangosabban kalapált.
102 22| Gergõ, amerre én!~Erre aztán meg is indultam abban az
103 22| szülémre és tündérkémre, aztán arra fordultam, amerre a
104 22| beleharapott a kenyérbe, de aztán csak kiejtette a kezébõl.
105 22| közt.~Kicsit elhallgatott, aztán újra kezdte:~- De jó volna
106 22| ajtó csapódott volna, s aztán nem hallottam semmit, csak
107 23| mint a kis bice-bóca. Majd aztán egyszerre mehettek az iskolába,
108 23| pedig a kórházban van.~- Hát aztán hogy jöttünk mink ide?~-
109 23| rajkó kócos üstökét:~- Hát aztán csakugyan olyan leszel,
110 23| vendéget? Titulász doktor aztán megvigasztalta:~- Sebaj,
|